Tavaly év elején, amikor az új koronavírus világméretű járványt indított, nagyon sok szó esett a nyájimmunitásról vagy közösségi immunitásról. Ennek lényege, hogy ha elég sokan védettséget szereznek a vírus ellen, akkor ez a társadalom egészére kihat: megszakad a terjedési lánc, a járvány nem tud tovább terjedni – el lehet érni védőoltásokkal, de természetes fertőződés után is kialakul immunválasz.
Nyájimmunitás és hideg zuhany
Kezdetben, még vakcinák híján a legtöbb állam stratégiája az izolációra épült, ekkor vált emlékezetessé vált a „svéd modell”, amely viszont a nyájimmunitás elérésére játszott. Magyarán a svédek és még több ország járványügyi szakemberei abban bíztak, hogy ha az emberek természetes úton túlesnek a fertőzésen, akkor a többség szervezetében kialakuló védelem fenti logika szerint a vírus útját állja majd.
Hamar kiderült, hogy a SARS-CoV2 esetén ez nem járható út, és a nyájimmunitás is kikopott a közbeszédből egy időre, hogy aztán a vakcináltság tömegessé válásával bukkanjon fel ismét. A legtöbb helyen a 70 százalékos átoltottságot jelölik meg „álomhatárként”.
A múlt héten aztán sokakat értek hideg zuhanyként a Seychelle-szigetekről érkező hírek. A világon itt a legmagasabb, több mint 62 százalékos az átoltottság, az esetszámok azonban olyan növekedésnek indultak, hogy újra korlátozó intézkedéseket kellett bevezetni. Sőt, a beszámolók szerint az új fertőzöttek mintegy harmada korábban már megkapta az oltóanyag mindkét dózisát.
Mindez pedig indokolttá teszi, hogy ismét felvessük a nyájimmunitás kérdését az új koronavírussal kapcsolatban, illetve a kétszer oltottak fertőződése mellett sem mehetünk el szó nélkül. Falus András Széchenyi-díjas immunológust, a Semmelweis Egyetem professor emeritusát kérdeztük.
A fertőzöttség nem betegség
Kezdjük utóbbival, mert nagyon jól példázza, hogy a 62 százalékos átoltottság bár szép eredmény, de még kevés ahhoz, hogy a járvány fellángolásait megakadályozza. Az oltottak megfertőződésében pedig nincs semmi új: sokszor leírtuk már itt, a 24.hu-n is, hogy a vakcinák elsősorban a betegség súlyos lefolyásától védenek, de a beoltott személyben megjelenhet a vírus, ha kisebb számban is, és fertőzni is képes azt, aki nem rendelkezik védelemmel.
Nagyon nagy hiba lenne a Seychelle-szigetekről érkező, felszínes hírek alapján megkérdőjelezni a vakcinák hatásosságát: a közeljövőben megjelennek majd a tudományos alapú esettanulmányok, amelyek minden kérdésre választ adnak.
Az egyént nem védi meg
Térjünk is át a nyájimmunitásra. Azt kell tisztán látnunk, hogy járványügyi fogalomról van szó, egy-egy közösség szintjén működik, de ettől még senki nem lélegezhet fel, aki nem rendelkezik oltással, vagy természetes úton kialakult immunvédelemmel.
Ha egy „nyájimmunitással rendelkező csoportban” megjelenik egy új fertőzött, az nem tudja annyi embernek átadni a vírust, hogy az járványszerű terjedésbe kezdjen, de ettől még a védelemmel nem rendelkező személyeket megbetegítheti:
A nyájimmunitás tehát a közösséget megóvja a járványtól, de az egyént nem feltétlenül védi a fertőzéstől és annak következményeitől
– nyomatékosítja a 24.hu-nak Falus András.
80 százalékot kellene elérni
Így aztán felesleges Messiásként várni azt a bizonyos 70 százalékot, arra játszani, hogy majd ha sokan beoltatják magukat, én magam vakcina híján is biztonságban leszek. Ráadásul az a 70 százalék sem 70 százalék. Minden betegségnél más és más aránynál érjük el a nyájimmunitás kialakulását, a rendkívül fertőző kórokozóknál akár 80-90 százalék számít ideálisnak, míg a kevésbé „agresszívak” esetén 50 is elég lehet. A professzor szerint
Innentől kezdve a nyájimmunitás remekül működik, gondoljunk csak a fekete himlőre, a rettegett kórt a védőoltásokkal sikerült eltüntetni a Föld színéről. A koronavírus esetén még nem tudjuk, mit tartogat a jövő, ám szinte biztos, hogy bizonyos időközönként szükség lesz emlékeztető oltásokra. Félévente, egy- vagy kétévente, ez majd kiderül. A nyájimmunitást pedig nem elég elérni, hanem fenn is kell tartani akár emberöltőkön keresztül.
