A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete által egyesületi székházként, illetve harmincnyolc lakást magában foglaló bérházként életre hívott Gutenberg-otthon a hazai szecessziós és premodern építészet egyik sarokköve, hiszen egykor zöld vakolatot hordó homlokzata, illetve belső terei nem egyszerűen csak csodálatos részleteket rejtenek, de tervezői, Vágó József (1877-1947) és László (1875-1933) is a kor legjobbjai közé tartoztak.
A kommunista hatalomátvétel után a lakásokat – számos más fővárosi lakóépülethez hasonlóan – itt is feldarabolták, így a lakók száma a kétszeresére nőtt. A külső majolikadíszek, a Róth Miksa (1865-1944) műhelyében született belső üvegablakok, illetve az apró részletek – így az előcsarnok csempéi, vagy épp a járófelületek terrazzo burkolata – jórészt túlélték az elmúlt közel száztizenöt évet (mai jó állapotuk a lakóközösség által megvalósított, 2006-ban Kós Károly-díjjal is elismert felújításoknak köszönhető), a pusztítás nyomai azonban csorbították az értékeket: a hetvenes években eltűntek az oromzati munkásszobrok, illetve Kernstok Károly (1873-1940) falképei, a színházterem pedig a kétezres években, az akkori tulajdonos BHG-2006 Ingatlanhasznosító Kft. engedély nélküli bontási munkái miatt pusztult el.
Ebben az ügyben a lakóközösség a bírósághoz fordult, és győzött ugyan, de a cégen csak a jókora tartozás egy részét tudták behajtani, ez pedig nem segítette elő a statikai szempontból is veszélyessé vált helyzet rendezését.
A gondok az egykor a fiatal Mándy Ivánnak (1918-1995), illetve Heller Ágnesnek (1929-2019) is otthont adó épület 2009-es műemlékké nyilvánítása óta még tovább súlyosbodtak: a homlokzatról egyre nagyobb vakolatdarabok hullottak le, a hosszú időn át moziként is működött díszterem, illetve a félemeleti helyiségek sorsa azonban kérdésessé vált.
Ezt a helyzetet oldotta volna fel a 2019 decemberében a kihasználatlan tereket átvevő, alig néhány hónappal korábban életre hívott Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány, aminek védnökei közt a nemrégiben a Magyar Nemzeti Múzeum megújításáért és a múzeumi integráció előkészítéséért felelős miniszteri biztossá kinevezett korábbi kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkár, L. Simon László, Tessely Zoltán miniszterelnöki biztos, illetve Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, és egyben a népfőiskolai mozgalom vezetője is feltűnik.
A 2019 decemberében 1,1 milliárd forintnyi állami támogatáshoz jutott szervezet saját honlapján fontos projektként számol be a helyszínről: az intézmény fővárosi bázisaként hasznosítani vágyott terekben az intézményhez köthető produkciókat szeretnék majd megvalósítani, sőt,
is próba-, illetve fellépési lehetőséget kíván nyújtani.
Az oldal szerint 2020 őszén szerették volna megkezdeni az építési munkálatokat, ez végül azonban nem kezdődött meg, hiszen a hatósági építési rendszerben (ÉTDR) elérhető információk szerint csak 2020. december 3-án indították el a megvalósítani kívánt terveket az ügyben illetékes Budapest Főváros Kormányhivatala felé – az építési jogkörök tavaly március óta jórészt a Kormányhivatalokhoz kerültek, így azokba a kerületeknek kevés beleszólási, illetve változtatási lehetősége maradt –, sőt, a rendszer szerint azok máig sem kaptak zöld utat a megvalósulás felé.
Az ÉTDR-ben lévő látványterv az épület Kölcsey utca felőli oldalhomlokzatát mutatja, ahol a csatolt vázlatrajz szerint a Népfőiskola étterme, illetve a színház bejárata kapna helyet, míg a főhomlokzat felől egy stúdiót közelíthetnének meg a látogatók.
A témában a Telex sokkal tovább jutott, sőt, a célokra is fényt derített: a Népfőiskola által kiadott Gutenberg ház című kiadvány szerint a rendezvénytérként bérbe adható színházterem mellett
A lap által nemrégiben tartott személyes bejárás során nem csak az egykori színháztér, illetve a kapcsolt irodák szörnyű, 2014-ben a lakók által részben már rendezni kívánt állapotára derült fény – a cikkben erről egy fotót is közöltek –, de az intézmény megjelenése hozta veszélyek is egyértelművé váltak: kiderült, hogy az alsó szint a 2020 decemberi földrengés által tovább gyengített szerkezetét a társasház nem tudta megvizsgáltatni, hiszen az Alapítvány nemes egyszerűséggel nem engedte be a szakembereket.
A birtokvédelmi eljárás célt ért, így a szakember végül megbizonyosodhatott arról, hogy nincs szükség azonnali beavatkozásra, a kötelezési eljárás azonban továbbra is fut, sőt, a lakók szempontjából szörnyű kimenetellel is zárulhat:
A lakókat jelenleg ez aggasztja leginkább, hiszen többen is úgy gondolják, hogy mindezt kihasználva a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány néhány lakás megvásárlásával
Az Alapítvány kuratóriumának vezetője, Rodics Eszter a Telexnek arról beszélt, hogy nincs ilyen irányú elképzelésük, sőt, az általuk végzett, a vizsgálatok elhúzódása, illetve a járványhelyzet miatt még meg nem kezdett munkák az egész ház értékét növelik majd, később azonban hozzátette:
Magyarországon a magántulajdon szent […], tehát nem lenne abban semmi kivetnivaló, ha akár ebben a társasházban, akár másikban egy eladó lakást megvásárolnánk, amennyiben a tulajdonos azt nekünk kívánja értékesíteni.
A vezető emellett a munkálatok finanszírozásáról is ejtett pár szót: rámutatott, hogy a saját tulajdonuk teljes egészében saját vagyonukból való helyreállítása után a közös tulajdont jelentő épületrészek – ez többek közt a homlokzatot, illetve a tartószerkezeteket jelenti – felújításában a tulajdoni hányaduknál nagyobb arányban vennének részt.
A folyamat következő lépése a cikk szerint a ház teljes körű, az alapítvány általi állapotfelmérése, amit a rekonstrukciós tervek kidolgozása követ majd. A lakók ennek természetesen örülnének, úgy érzik azonban, hogy az alapítvány párbeszéd helyett diktálni akar, sőt, tartanak attól, hogy
de a tervezett szálláshelyek lakóterektől való elválasztásával, a tervek esztétikai értékével, illetve műemlékvédelmi kérdésekkel kapcsolatban is vannak kételyeik, bíznak azonban a megnyugtató végkifejletben.
