A magyar kormánypárt európai parlamenti képviselőcsoportja elhagyja az Európai Néppárt frakcióját, mivel a felfüggesztésüket lehetővé tevő jogszabályt megszavazták Brüsszelben. Orbán Viktor a hétvégén még csak fenyegetőzött, de szerdai levelében elbúcsúzott a kereszténydemokrata pártcsalád frakciójától. Mint írja, az EP megfosztotta a magyar szavazókat demokratikus jogaiktól, ez pedig Orbán szerint „antidemokratikus, igazságtalan és elfogadhatatlan”.
Amikor még a kilépéssel való fenyegetőzés zajlott, Orbán a néppárti képviselőcsoport elnökének, Manfred Webernek ezt vetette fel kifogásként:
a jogállamiság fogalmába nem fér bele a szabályok visszamenőleges hatályú megváltoztatása vagy szankciók kiszabása,
és többek közt ezt tette szóvá Novák Katalin is a vasárnapi Facebook-posztjában.
A visszamenőleges hatályú jogalkotás logikája az, hogy amikor egy cselekmény vagy magatartás megvalósul, nincs rá törvényes rendelkezés, hanem ezt utólag, „visszaható” jelleggel hozzák meg. Az ilyen manőver durván sérti a törvényhozás játékszabályait, ezért a jogalkotásban hagyományosan tilos: a rendeleteket kizárólag a jövőre nézve hozzák. A visszamenőleges hatályú törvényalkotás tilalmáról rendelkezik az Európai Unió Alapjogi Chartája is.
Ugyanakkor az Orbán által kifogásolt EPP-csoporton belüli alapszabály-módosítás csupán annyit rögzít, hogy amennyiben egy tag már fel van függesztve néppártban, a továbbiakban – a tagságát érintő szavazás során – nem kell kétharmados felhatalmazás az frakción belüli felfüggesztéséhez is, az egyszerű többséggel megoldható. Okkal gondolhatja a Fidesz, hogy ez egy személyre szabott rendelkezés annak érdekében, hogy megszabaduljanak tőle. Igaz, hatékony ellenérv lehet erre, hogy a Fidesz esete csak az apropót szolgáltatta, hiszen a módosítás minden jövőbeni renitens tagra érvényes lehet. Semmilyen értelmes logika alapján nem nevezhető azonban visszamenőlegesnek, mivel csak annyi történik, hogy a rendelet bevezetésének időpontjában már kialakult helyzetre reagál a jogalkotó. (Ezzel az erővel az érvényben levő törvények igen nagy százalékát lehetne visszamenőlegesnek bélyegezni.)
Ugyanakkor különös pikantériát ad a történetnek, hogy éppen a Fidesz-KDNP az a pártformáció, amely kétharmadra kerülése óta többször is megszegte a visszamenőleges törvényalkotás tilalmát.
- 2010-ben visszamenőleg módosította az állampolgárok nyugdíj-takarékossági szerződését,
- 2011-ben visszaható hatállyal megszüntette a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazását (ezt később, 2013-ban az Alkotmánybíróság részben helybenhagyta),
- a különadókról szóló 2010-es törvényben is visszamenőlegességet alkalmaztak, de ezt az AB épp emiatt megsemmisítette. A Fidesz ezután szűkítette az Alkotmánybíróság jogkörét.
Bár a Fidesz által megszavazott, 2012. január 1-jén hatályba léptetett új alaptörvényben tételesen nem szerepel a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma, az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a jogbiztonság követelménye magába foglalja ezt, igaz, nem feltétlen, vagyis abszolút tilalom áll fenn.
