Ritkán kerül félmilliárd embert képviselő politikus olyan kínos helyzetbe, hogy többször nyilvánosan kell kimagyaráznia, miért hagyta, hogy ennyire megalázzák. Josep Borrell-lel márpedig most pontosan ez történt.
Borrell az EU külpolitikai főképviselője, Spanyolország volt külügyminisztere, klasszikusan súlytalan uniós diplomata. Az uniós külügyi főképviselő posztja egyébként sem különösebben nagy hatalommal rendelkező poszt. Borrell jelölése az EU egyik elviekben vezető posztjára arról szólt, hogy az Európai Bizottság elnökének kiválasztásakor valamivel le lehessen kenyerezni az Európai Parlament második legnagyobb pártcsaládját, a szocialistákat. David Sassoli jelölése az EP elnöki posztjára volt a második vezetői poszt, amit kaptak, és Borrelléhez hasonlóan súlytalan ez is.
Az, hogy az unió közös külpolitikája nem igazán működik, eddig sem volt titok. Rendszerszintű problémák is vannak, különben nem tudná Magyarország egymaga majdnem minden alkalommal megakadályozni a közös fellépést olyan államokkal szemben, amelyek Magyarországnak a barátai, az Európai Uniónak kevésbé. Azt pedig a világ többi részén is tudják, hogy az uniónak valójában nincs saját és összefüggő külpolitikája, ezért a valódi hatalom továbbra is a tagállamoknál van.
Tökéletes bokszzsák
Ezért adott Josep Borrell tökéletes lehetőséget arra, hogy Oroszország jó alaposan belerúgjon egyet. Borrell a múlt héten két napra Oroszországba utazott, hogy Szergej Lavrov külügyminiszterrel tárgyaljon. Azt eleve nem értette senki, pontosan miért is megy ebben a viszonylag feszült pillanatban Oroszországba Borrell, ráadásul ott elkeserítő teljesítményt nyújtott.
Az alaphelyzet az volt, hogy az Európai Unió külügyi képviselője négy éve nem látogatott Oroszországba. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki aktivistát, akit korábban az orosz állam megpróbált megmérgezni, pontosan két nappal a látogatás előtt ítélték el másodszorra is egy látványosan nem független tárgyaláson. Borrell mégis két nappal későbbre időzítette a látogatást úgy, hogy Lavrovék előre közölték, nem találkozhat majd azokkal a politikusokkal, akikkel ő szeretne, és nem látogathatja meg Navalnijt sem a börtönben.
Borrellnek lett volna rá lehetősége, hogy lássa Navalnijt, a politikus második perén ugyanis több diplomata is jelen volt. Ha a külügyi főképviselő tényleg kemény szeretett volna lenni, elmehetett volna erre a tárgyalásra, hogy az EU a legmagasabb szinten képviseltesse magát egy olyan ügyben, amelyet korábban határozottan elítélt. Borrell stábja később úgy magyarázta ezt a döntést, hogy a főképviselő azért nem ment el a perre, mert azzal legitimálta volna az eljárást, elfogadta volna, hogy ez egy tisztességes jogi procedúra. Sajnos a két nappal későbbi látogatással ennél még messzebbre ment.
Megaláztatás
Mi is volt pontosan a megalázó abban, amit Lavrov csinált? Egyrészt az, hogy a félmosollyal maga elé néző Borrell mellett állva közölte, Oroszország megbízhatatlan partnernek tartja az Európai Uniót, a kijelentést pedig Borrell szó nélkül hagyta. Másrészt pedig Lavrov konkrétan a közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Oroszország kiutasít három uniós nagykövetet, mert részt vettek egy Navalnij melletti tüntetésen. Borrell szerint erről ő is csak a sajtótájékoztató közben szerzett tudomást.
Az egészben az a szörnyű, hogy Borrell nem csak rossz döntések sorát hozta meg, de látványosan felkészületlen is volt. Meglepődött például, amikor a kormánybarát Russia Today újságírója a legjobb magyar hagyományokat felelevenítve rákérdezett: mi a helyzet az unió álláspontjával a Kubára kivetett amerikai szankciókkal kapcsolatban. Ez a kérdés azért trükkös, mert az EU ezeket a szankciókat ellenzi, az Oroszországra kivetetteket pedig támogatja. A kérdés látványosan zavarba hozta Borrellt, aki ki is mondta, hogy nem számított kérdésekre Kubáról ezen a sajtótájékoztatón. Lavrovnak viszont feldobták a labdát, aki le is csapta azt: közölte, hogy az EU álszent a szankciókkal kapcsolatban, és imperialista célokat támogatnak velük.
Borrell látogatásának látványos következményei lettek. Az Európai Parlamentben ötvennél több képviselő írta alá azt a levelet, amelyben a leváltását kérik Ursula von der Leyentől, majd a megbírált politikusnak egy blogposztban és a parlament előtt is magyarázkodnia kellett. Egyiket sem sikerült igazán hitelesen, de Ursula von der Leyen kiállt mellette. A parlamenti tiltakozás súlyát gyengíti, hogy az egész EP-ben három igazán fontos képviselő van külügyi kérdésekben, és egyikük sem írta alá a levelet, amiben egyébként az Európai Néppárt képviselői támadták leginkább a szocialisták által jelölt főképviselőt.
Rendszer és képességek
Azt, hogy nem csak Borrell képességein múlott ez a kínos ügy, alátámasztja, hogy nem sokkal ezután Angela Merkel és Emmanuel Macron elítélte ugyan a kiutasításokat, de nem voltak hajlandók változtatni az Oroszország és a francia-német tandem kapcsolatai szempontjából kiemelten fontos Északi Áramlat II. támogatásán. Az EU két legfontosabb politikusa tehát megerősítette, az uniónak nincs közös külpolitikája.
Ettől függetlenül a mostani megalázó helyzet egyértelműen Borrell hibája. Az Európai Unió ugyanis tud keményen is tárgyalni, ha akar. Elég megnézni, miként tárgyalt Michel Barnier, az EU brexitügyi főtárgyalója Nagy-Britanniával a kilépésről. Ha az egyébként kifejezetten felkészült és erőszakosan tárgyaló britek ilyen gyengeséget éreztek volna, Nagy-Britannia megeszi az EU-t reggelire. Ráadásul a brexit ügyében úgy is sikerült egyben tartani politikailag a blokkot, hogy ott sem volt közös külpolitikája az uniónak, ráadásul különböző érdekek feszültek egymásnak a tárgyalások alatt. A fő probléma tehát ebben az esetben nem az, hogy az EU-nak nincs külpolitikája, hanem egy felkészületlen diplomata bukdácsolása.
Mark Galeotti, Oroszország-szakértő szerint az oroszok ráadásul rendszeresen tárgyalnak úgy, ahogy most tették. Keményen odalépnek a tárgyalások alatt, hogy megnézzék, mi a reakció, és ha a válasz is hasonlóan kemény, akkor másnap visszajönnek egy jobb ajánlattal. Borrell ott mérte el igazán a szituációt, hogy azt hitte, Oroszországgal szemben is elég lesz az EU-buborékban egyébként működő, állandó párbeszédet emlegető üres frázisok elpuffogtatása.
Egyelőre úgy néz ki, Borrell rövid távon túlélheti ezt a baklövést, de hosszú távon nem fogja. A külügyi főképviselő eleve nem mutatott fel jelentős eredményeket a kinevezése óta (bár ezt majdnem minden uniós vezetőről el lehet mondani), de a mostani baki a külső tagállamok diplomatái és az EU-n belüli aktorok előtt is elvette minden hitelét. Ebben a politikailag vegetatív állapotban ki lehet ugyan húzni a hátralévő időt, de az EU jobban járna Borrell leváltásával.
Főleg azért, mert a mostani hibát komoly tárgyalások fogják követni. Az uniós vezetők márciusban döntenek majd az Oroszország ellen kivetni kívánt új szankciókról, és a tárgyalásokon február végén Borrell is részt vesz majd. Már csak az a kérdés, változtat-e ez az ügy bármit az EU politikáján.
