Ken Alder, az Illinois-i Északnyugati Egyetem történésze átfogóan foglalkozik a mértékegységek kérdésével, 2003-ban The Measure of All Things (Minden dolgok mértéke) címmel jelent meg könyve a témában. A kutató úgy véli, a mértékegységek kiválasztása egyszerre banális és unalmas, mégis fontos folyamat, hiszen alapvetően határozza meg az emberek életét és interakcióit. Mértékegységek nélkül nincs összehasonlítás vagy gazdaság, megjelenésük ezért komoly lépés volt fajunk történetében.
Az 1790-es években, a francia forradalom idején a kormány arra kérte fel a Francia Tudományos Akadémiát, hogy hozzon létre egy logikus és egységes rendszert. A tudósok a természetben fizikailag számszerűsíthető egységet akartak, hogy az kiállhassa az idők próbáját. Úgy döntöttek, egy méter legyen a Föld körméretének tízmilliomoda, ezzel indult meg a metrikus rendszer kialakulása. Ez egy alapegységen belül igen egyszerű váltásokkal dolgozik, és ezt használja ma az országok többsége. De akkor miért tart ki hagyományos rendszere mellett az Egyesült Államok?
Az amerikai rendszer számos kusza, a középkori Angliáig visszavezethető rendszerből fejlődött ki. George Washington 1790-ben állapította meg, hogy egységesítésre van szükség, a tízes számrendszeren alapuló váltást viszont csak a pénznél sikerült bevezetniük.
Valójában a forradalom előtt Franciaországban is számos alkalommal kísérleteztek. Alder szerint a mértékegységek sokszor városonként eltértek, és ezen csak a felvilágosodás, illetve a forradalom hatására tudtak változtatni. Úgy tűnt, hogy a reform a Franciaországgal ekkor szoros politikai kapcsolatban álló Amerikát is eléri, Thomas Jefferson 1793-ban még egy francia tudóst is meghívott az államokba. Joseph Dombey az új standard tömeget jelentő, egy kilogrammos rézhengert szállította volna magával, hajója azonban a rossz idő miatt brit kalózokhoz sodródott – a tudós fogságban halt meg.
Alder szerint további fontos tényező volt az eredeti rendszer megtartásában, hogy nem minden amerikai viszonyult úgy a franciákhoz, mint Jefferson: sokan kifejezetten bizalmatlanok voltak a távoli országgal szemben. Az Európában született új rendszer bevezetése ráadásul a hagyományok miatt is nehézkes volt, még Franciaországban is közel száz évbe telt, mire sikerült teljesen átállni.
Az utolsó faktort a politikai stabilitás jelenti. Alder úgy gondolja, hogy a mértékrendszerek megreformálásához zavaros időszakokra van szükség. Bár a polgárháborúval Amerika közel került egy ilyen helyzethez, valójában a függetlenségi háború óta nem adódott lehetőség a forradalomra.