– Én most büntetésből melózom – rögzíti Pfeifer Károly. – Hol a kaszám?
Hogyhogy büntetésből?
– Hát úgy, hogy a rendőrök 60 ezer forinttal megvágtak.
Miért?
– Hát mert kimentünk a családdal a Rinya partjára egy kicsit strandolni. Mikor is volt? Valamikor a nyár elején. Én nem is tudtam, hogy tilos így együtt kifeküdni a partra, ugye, a karantén miatt. Úgyhogy 60 ezret kaptam.
És most ledolgozza?
– Aha.
Martin Ferenc polgármester megmagyarázza: mivel ez szabálysértés volt, Karcsi kérvényezhette, hogy közérdekű munkával dolgozza le a büntetést. A 60 ezer forint 12 napot ér. Ezért van most a kezében kasza. Illetve lesz, ha megtalálja. Beletelik pár percbe, mire előkerül a szerszám. Gondosan megfeni.
Tízen takarítják a falut, ennyien vannak az idei programban közmunkán. Eredetileg öten lettek volna, de Martin Ferenc kibrusztolta a munkaügyi központnál, hogy duplája legyen a létszám. Karcsin kívül a többiek pénzt is keresnek a kaszálással, fűnyírással, ároktisztítással.
– Akinek nincs családi kedvezménye, az 54 ezer forintot kap, akinek egy gyerekre van kedvezménye, az 64 ezret, akinek kettőre, az 81 ezret – mondja Orsós Sándor alpolgármester, a közmunkások irányítója. – Egy családból csak egy ember kaphat közmunkát, nehogy irigykedés legyen.
Martin Ferenc szerint több közmunkást nem is nagyon tudna kiállítani a falu, jelenleg ketten vannak tartalékban, ha valaki kiesik a most dolgozók közül, ők ugorhatnak be.
Hogyhogy csak ennyien vannak?
– Úgy, hogy nincsenek többen, akik munkaképesek, és ne dolgoznának. Ez nem szlogen, tényleg mindenkinek jut valamilyen munka, aki dolgozni akar.
Az egykori idősek klubjának épületében ülünk. A klub már rég megszűnt, a kiürült házban működik a könyvtár, itt tartja a testületi üléseket az önkormányzat, és itt van az orvosi rendelő is. Az is üres, mióta tavaly elköltözött a babócsai háziorvos. Mondjuk, ő is hetente csak egyszer rendelt itt. A rendelőhöz nem nyúltak, hátha egyszer még újra jár erre orvos. A könyvtár viszont működik, egy helyi megbízott hetente kétszer kinyitja, jönnek is kölcsönözni a falubeliek.
– Szóval ott van a tejgyár Barcson, oda jár dolgozni vagy 9–10 ember, a somogytarnócai sertéstelepre is nagyjából ennyien – számolja a kezén a munkalehetőségeket a polgármester. – A környékbeli erdők és földek egy erdőbirtokosság kezében vannak, ott is akad állás néhány falubelinek, meg ott azért sok az idénymunka is. Aztán hárman-négyen mindig kint vannak külföldön, főleg festők meg vasbetonszerelők. És az én cégem is ad munkát néhány embernek.
Martin Ferenc ugyanis vállalkozó.
– Leggyakrabban alvállalkozóként veszünk részt informatikai és telekommunikációs cégek beruházásain, mi fektetjük az optikai kábeleket, de a MÁV-nak is dolgoztunk már biztosítóberendezések kábelezésén – mondja Martin Ferenc. – A megrendelésektől függ, hogy éppen hány embernek adhatok munkát, amikor felfutnak a dolgok, akkor somogyaracsiakat is tudok alkalmazni.
Martin Ferenc nem itt született, 2002-ben nősült be a faluba. Első házasságából négy gyereke született, a másodikból három. 2015-ben, amikor az új családját megalapította, átköltözött Rinyaújlakra. Somogyaracson 2014-től lett önkormányzati képviselő, és 2019-ben akár be is fejezhette volna az itteni ténykedését, de a helyiek megkérték, szálljon harcba a polgármesteri székért. Tavaly úgy választották meg az aracsiak, hogy tudták, a főállású polgármesterük a szomszéd faluban lakik. Körbekérdeztünk, miért akarták őt ennyire.
Tetszik benne, hogy mindig kimondja, amit gondol. Azt is, ha valamivel elégedetlen. Meg mindenkinek előre köszön. Jó érzés, hogy megtiszteli a másikat
– mondja az egyik közmunkás, de kéri, hogy a nevét ne említsük. Mások azt emelik ki, hogy a polgármesternek nem kell tartania senkitől, mert van egy biztos egzisztenciája, így nincs kiszolgáltatva senkinek. Azt teszi, amit mond. El tud intézni dolgokat, hiába roma.
Martin Ferenc szerint azért könnyebb a helyzete másoknál, mert vállalkozóként számos „fontos emberrel” került személyes kapcsolatba, sok környékbeli politikust, gazdasági potentátot, hivatali vezetőt ismer.
– Ha menedzselni kell egy-egy somogyaracsi projektet, gond nélkül felhívom őket. Nyomulok. Nyilván rugdosni fogom az ajtót, ha egyszer megvan rá a lehetőségem – mondja.
A polgármester kezén egy menő óra csillog. Errefelé nemigen lehet másnak ilyen drága holmija. Nem túl nagy így a kontraszt, amikor leáll beszélgetni egy falubelivel, kérdezzük tőle.
Senki nem irigyel ezért. És tudja, miért? Mert tisztában vannak vele, hogy honnan indultam. Onnan, ahonnan ők, vagy még mélyebbről. Négyen voltunk testvérek, se apám, se anyám nem járta ki az elemit. Apám segédmunkásként dolgozott, nagyon szegények voltunk. Sokszor feküdtem le éhesen. Olyan cipőim voltak, amiket mástól örököltem, mindegyik szorított. Akkor fogadtam meg magamnak, hogy az én gyerekeim nem fognak így élni. Amikor látják a karomon az órát, azzal példát is adhatok egy fiatalnak: neki is lehet ilyenje, ha keményen tanul és dolgozik.
Martin Ferenc sokra tartja Bogdán Lászlót, és mindazt, amit a nemrég elhunyt polgármester Cserdin elért. Bár csak kétszer találkoztak személyesen, ezek meghatározó élményt jelentettek a számára. Az akaratot, a kitartást, a harcos kiállást szerette benne a legjobban, meg azt, hogy rendbe tett egy problémás települést. A halála mélyen megrázta.
Somogyaracson nem a közbiztonság jelenti a problémát, azzal éppenséggel nincs gond, évek óta nem történt bűncselekmény a faluban. A népességfogyás a legaggasztóbb. Néhány évtizede még 300-an éltek a településen, ma 170-en. Az elmúlt években jórészt olyanok költöztek el, akik nem tudták fizetni a házukra felvett kölcsönt, de gyakran előfordul, hogy egy-egy haláleset után nem jelentkezik egyetlen örökös sem az ingatlanra. A közterületek karbantartását ugyan a közmunkások megoldják, ám az elhagyott portákat felveri a gaz. Hiába hoztak nemrég helyi rendeletet, ami felhatalmazza az önkormányzatot a rendezetlen ingatlanok tulajdonosaival szembeni fellépésre, ez nem sokat ér.
– Jelenleg öt olyan épület áll üresen, amely még lakható állapotban van, négy ház viszont inkább már romnak számít – mondja a polgármester. – Kimentek a felszólítások a tulajdonosoknak, de nem hiszem, hogy rendbe tennék az ingatlanjukat. A közmunkásokat sem tudjuk ráengedni, mert nincsenek olyan gépeink, amivel egy ilyen dzsumbuj felszámolható.
Korábban nagyjából a lakosság fele volt roma, ma 90 százalék körül mozog az arányuk. A gyerekek Babócsára járnak óvodába és általánosba, iskolabusz szállítja őket. Az éves bérleteket az önkormányzat fizeti az iskolásoknak. A falu alapított egy ösztöndíjat, így aki 3,5-es átlagnál jobbat ér el a suliban, az félévente 15 ezer forintot, aki 4,1-nél is jobbat, az 25 ezret kap támogatásként. Az elmúlt években látványosan javultak is a tanulmányi és a továbbtanulási eredmények. Martin Ferenc azt is eredménynek tartja, hogy egyre ritkábban szülnek 16–17 éves korukban a roma lányok, és a cigány családokban a korábbi 6–8-ról 3–4-re csökkent a gyerekek száma.
A koronavírus-járvány persze errefelé is alaposan megnehezítette a tanulást. Néhány családnál volt ugyan megfelelő eszköz, de a legtöbb helyen hiányzott a tablet meg az internet.
Úgy oldottuk meg a dolgot, hogy itt a közösségi házban begyűjtöttem az iskolából érkező feladatlapokat, mindet kinyomtattam, aztán biciklivel kivittem a gyerekeknek. Később begyűjtöttem az elkészült feladatlapokat, mindegyiket lefotóztam a telefonommal, és átküldtem az iskolába emailen vagy messengeren. Tizenkilenc gyerek tanult így hónapokig
– meséli Petrinovics Bálint, a somogyaracsi közösségi ház munkatársa.
Egy kivitelező cég szakemberei kopognak be a polgármesterhez, felmérni jöttek az idősek házának épületét. A falu ugyanis pályázik a felújítására, 30 milliót remélnek támogatásként. Szorít a határidő, hamarosan be kell adni a pályázatot, ahhoz kell az épület műszaki állapotának felmérése. Őrületes dudálás szakítja meg a csendet, de nincs semmi baj. A falugondnok jelez így, hogy meghozta az ebédet Babócsáról a szociális étkeztetésben részesülőknek. Körbejár a falubusszal, a dudálásra kicsoszognak az emberek a házakból, átveszik az ételhordókat. A létszám mindig változik, most éppen 18-20 körül vannak az ingyen ebédesek.
– Nálunk mindig kidudálják a híreket – mondja Orsós Sándor. – Akárki jön, az dudál.
És tényleg. Nem sokkal később befut a gázos, ő is dudálva járja be a falut. Mivel nincs bevezetve a vezetékes földgáz, szinte mindenki pb-gázzal főz, így naponta akad valaki, akinek cserélnie kell a palackját. Errefelé fával fűtenek, tavaly 80 köbméter ingyen tűzifát osztott ki az önkormányzat, 50 családnak jutott belőle.
Dél körül érkezik a postás, ő is körbedudál. A mobilposta tetszik a helyieknek, kényelmesebb így, házhoz jön a levél, az újság, semmiért nem kell sorban állni. A bevásárlás viszont komoly probléma, a kisbolt többet van zárva, mint nyitva, a választék szűk, cserébe drága minden. A nagyobb bevásárláshoz valahogy be kell jutni Barcsra, ott már vannak olcsóbb boltok is.
Nem mindenki elégedett Martin Ferenc munkájával. Pfeifer Károly szerint többen is vannak, akiknek problémájuk van a faluvezetővel, de mi mással nem találkoztunk. Károly szerint nem lett volna szabad egy olyan faluvezetőt választani, aki főállású fizetést vesz fel, de a legnagyobb gondja az, hogy nincs vezetékes víz a házában, és ezért az önkormányzatot teszi felelőssé.
Tény, hogy a faluban nyolc-tíz házba nem vezették be a vizet, ezek közül most négyben laknak családok. Ők a közkutakról szerzik a vizet, jelenleg hét kifolyó, azaz kék kút működik a településen. Nem vitás, hogy vezetékes víz nélkül jóval nehezebb az élet.
– Lavórban fürdünk, a vizet a tűzhelyen melegítjük – mondja Pfeifer Károly.
Annyi gáz fogy, hogy úgy háromhetente cserélni kell a palackot. Tárcsás mosógépünk van, tudja maga, hogy azzal mennyivel nehezebb mosni, mint egy automatával? A kisfiam még nincs kétéves, hát hogy lehet ezt vele megcsinálni? Úgy tudom, hogy az önkormányzat feladata, hogy biztosítsa az ivóvizet az embereknek. Én nem kérek mást, csak hozzák el a vezetéket a telekig, én majd megcsinálom az udvarban az aknát meg a többit. De a polgármester nem segít.
– Mert nem tudok – mondja Martin Ferenc. – Karcsi rosszul tudja, az önkormányzatnak az a feladata, hogy biztosítsa az ivóvízvételi lehetőséget az embereknek. Ez megvan, ott vannak a kék kutak. Ahhoz, hogy kiépítsük a vezetéket azokhoz a házakhoz, ahol még nincs benn a víz, az ingatlanonként nagyjából 200 ezer forintba kerülne. Erre a falunak nincs pénze, ez állami segítség nélkül nem fog menni. Figyeljük a pályázatokat, ha lesz olyan kiírás, azonnal pályázni fogunk.
Mi lesz, ha letelik a büntetés-közmunka, kérdezzük Karcsit. Azt mondja, csak alkalmi meg feketemunkákat vállalhat, mert van a nevén egy hétmilliós tartozás, és ha állásba megy, az adóhivatal előbb-utóbb megtalálja, és rögtön elvonja a fizetése nagy részét. Ez egyébként a közmunkások egy részét is érinti, teszi hozzá Martin Ferenc,
A következő évben aztán újra megpróbál fű alatt becsúszni a programba, hátha megint eltelik néhány hónap, míg rábukkan az adóhatóság.– Nem hiszek abban, hogy léteznének csodafalvak – mondja Martin Ferenc. – Somogyaracsból sem lesz az. Feltérképeztem a helyzetet, és készítettem egy hosszú távú tervet, ez alapján lépésről lépésre próbáljuk ledolgozni a sokféle hátrányunkat, és minél élhetőbbé tenni a falut. Ha a következő választásokig az emberek érzékelik majd az apró változásokat, akkor újra rám fognak szavazni. Ha nem érzékelik, akkor nem fognak. Ennyi.