Nem csillapodnak a tüntetések Belarusz fővárosának utcáin, hétfőről keddre virradóan ismét több ezer ember tüntetett a belvárosban. A hajnalig tartó demonstrációk ezúttal is kiterjedtek több másik városra, így Bresztre, amely azért is fontos, mert a lengyel határ mentén fekszik.
A tüntetések ismét véresek voltak, és a karhatalom is még keményebben reagált rájuk. A vasárnapi elnökválasztás utáni első este már meghalt egy tüntető, amikor elütötte egy rendőrfurgon, a második estének pedig szintén van egy halálos áldozata. A belügyminisztérium megerősítette, hogy egy férfi meghalt a tüntetések során, igaz, állításuk szerint robbanószer okozta a halálát, ami a kezében robbant fel. A Twitteren keringő – csak erős idegzetűeknek ajánlott – képek szerint viszont ez aligha így történt. A középkorú buszsofőr a hátán sérült meg, a tüntetők szerint olyan fénygránátoktól, amilyeneket a rendőrség dobott a tüntetők közé.
The riot police are running away from protesters
video @belamova pic.twitter.com/4PiuyWVfhF
— Franak Viačorka (@franakviacorka) August 10, 2020
A keményen fellépő karhatalom egyszerre tűnt agresszívnak és szervezetlennek. Olyan videókat is látni lehetett, hogy az OMON, a készenléti rendőrség tagjai elrohannak a tüntetők elől. Olyan felvételek is előkerültek ugyanakkor, amiken az látszik, hogy a kormány bevetette a hadsereg különleges alakulatait is, és a tüntetők között az terjedt el, hogy mindenki vigyázzon a mentőautókkal, mert rohamrendőrök ülnek bennük. Ebben az volt a logika, hogy a tüntetők a mentőket átengedték az általuk emelt barikádokon, ezt pedig a rendőrség úgy használta ki, hogy rendőröket ültetett a rohamkocsikba, és a barikádok másik oldalán oszlatni kezdett velük. Ez harci környezetben háborús bűntettnek számítana.
Брест pic.twitter.com/cfIEYDsdFp
— Волчара с Уолл-стрит (@WolfcharaWS) August 10, 2020
Körülbelül háromezer embert tartóztattak le a tüntetések alatt, a családtagok a minszki börtönnél várták reggel, hogy megtalálják-e a szeretteiket. Van, akit nem találtak meg, eltűnt például a Meduza egyik orosz újságírója, akit utoljára akkor láttak, amikor épp összeverték a rohamrendőrök. Szintén órákra eltűnt Szvjatlana Cihanouszkaja, az ellenzék elnökjelöltje is, akit berendeltek a helyi választási bizottság épületébe, ahol órákon keresztül számoltatták el a tüntetésekről.
Cihanouszkaja végül Litvániában került elő, miután az ország külügyminisztere közzétett egy képet arról, hogy az elnökjelölt biztonságban van. Cihanouszkaja okkal félhet, a férjét letartóztatták, amikor el akart indulni Aljakszandr Lukasenkával szemben az elnökválasztáson, így lett belőle jelölt, a gyerekeit pedig már a kampány előtt külföldre küldte, miután tizenegy közeli munkatársát tartóztatták le.
Arról ellentmondásos hírek jelentek meg, hogy keddre virradóra elmenekült-e (mint egy Twitter-videóban mondja), vagy lényegében kitoloncolták Fehéroroszországból, amint kampánycsapata állítja.
Svetlana #Tikhanovskaya is safe. She is in #Lithuania. pic.twitter.com/6f9U2meoX0
— Linas Linkevicius (@LinkeviciusL) August 11, 2020
Mark Galeotti Oroszország-szakértő azt írja az elemzésében, hogy Lukasenka a gyakorlatban már megbukott, az a kérdés, tudja-e úgy kezelni a tüntetéseket, hogy még maradjon valamennyi ideje.
Galeotti szerint az hogy Lukasenka, akit hazájában hol gúnyolódva, hol kedvesen csak Apukának becéznek, a hagyományos posztszovjet diktatúrák eszközeit használja a hatalmon maradáshoz. Támaszkodik a nagyméretű karhatalomra, és arra a hagyományos elitre, amelynek több hasznot hoz, ha ő van kormányon, mintha más lenne. Az elnök támogatottsága valószínűleg még mindig jelentős az országban, elképzelhető, hogy akkor is megnyerte volna a választást, ha nem csalják el. A támogatottsága viszont nagyrészt attól a kimondatlan szerződéstől függ, amelyben jólétet és stabilitást ígért a népnek, cserébe azért, hogy senki ne vonja kétségbe az uralmát.
A stabilitás és a jólét évek óta folyamatosan oszlik el, és mostanában mintha az amúgy kifejezetten ravasz Lukasenkából is eltűnt volna a magabiztosság. A kelleténél sokkal keményebben lépett fel az ellenzéki elnökjelöltek ellen, akik szerettek volna elindulni a választáson, és Cihanouszkajáról is lekezelően nyilatkozott. Folyamatosan kislányként emlegeti, arról beszélt, hogy még elnyomni sem érdemes, annyira nem fontos szereplő.
A választások ennyire pofátlan elcsalásával valószínűleg erőt akart sugározni, jelezve, hogy ugyanolyan arányban nyer, mint korábban bármikor, és ebben az sem akadályozta meg, hogy mindenki számára nyilvánvaló, milyen jelentős ellentábor gyűlt össze vele szemben.
Galeotti szerint az elcsalt választás és a véres tüntetések után nehéz lesz visszaállítani a stabilitást és az Apuka szerepet, így Lukasenka alapvetően a karhatalom embereire lesz bízva. Ők pedig addig fogják támogatni, amíg nem találnak számukra kedvezőbb alternatívát. A mostani tüntetések alatt már lehetett olyan képeket is látni, hogy rendőrtisztek átálltak a tüntetők oldalára.
Kérdés az is, hogy mi lesz akkor, ha Lukasenka megbukik. Oroszországnak például az lenne a legjobb, ha meggyengülve maradna hatalmon, mert úgy könnyebb irányítani. Ez azzal az előnnyel járna, hogy Fehéroroszország továbbra is megmaradna ütközőzónának az Európai Unió és Oroszország között, amit nem mellesleg remekül fel lehet használni pénzmosásra is. Ehhez viszont nagy mennyiségű pénzt kell Belaruszba fektetni, és az oroszok egy ponton el fognak gondolkodni azon, mennyit ér meg nekik Lukasenka hatalmon maradása.
Az Európai Unió is inkább távolról szemléli az eseményeket, bár a külügyi szolgálat és a magyar bővítési biztos kiadott egy közös közleményt, ez nem ment messzebb a szokásos uniós aggodalmaknál. Több tagország viszont azt szeretné, ha szankciókat vezetnének be Belarusz ellen, hasonlókat ahhoz, mint amilyenek viszonylag jól működtek Oroszországgal szemben is.
A szankciók mellett az Európai Parlament néppárti és liberális frakciója is kiállt. A lengyelek pedig különleges uniós csúcs összehívását kérték, amibe egyelőre nem egyezett bele a tanács elnöke. Mindez azért is érdekes, mert a lengyel kormány a magyar kabinet legközelebbi szövetségese, ehhez képest
Orbán Viktor miniszterelnök két hónapja, június elején járt Minszkben, ahol találkozott Lukasenkával. Orbán elmondta, Magyarország azt az álláspontot képviseli, hogy az Európai Unió végre szüntesse meg a Fehéroroszországgal szembeni szankciókat.
Orbán Lukasenka mellett ülve arról beszélt, hogy Fehéroroszország résztvevője az EU keleti partnerség stratégiájának, és partnerség nem építhető szankciókkal. Ezután európai érdeknek nevezte az EU és az Eurázsiai Gazdasági Unió gazdasági és kereskedelmi együttműködését. A magyar-fehérorosz kapcsolatokról pedig azt mondta,
a két nép és a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk.
Lukasenka a sajtótájékoztatón megköszönte Orbánnak a minszki látogatást, ami szavai szerint „bátor lépés” volt a járványhelyzetben.
Az elnök úgy fogalmazott, Fehéroroszországnak Magyarország a legközelebbi partnere az unióban, „mindenki másnál jobban megért bennünket”. A fehérorosz-EU kapcsolatok az utóbbi években pragmatikusabbá, egyenlőbbé váltak, amiben nagy szerepet játszik Budapest – tette hozzá az elnök.
Az Európai Unió egyébként 2016-ban szinte minden szankcióját eltörölte Belarusszal szemben. A Politico Brussels Playbook nevű hírlevele arról ír, hogy ezek visszaállítását Magyarország akadályozhatja meg.
Kiemelt kép: Viktor Tolochko /Sputnik /AFP
