Alapfokú vállalkozási ismeretek Körmendi Jánostól
Visszatérő kritika volt a magyar televíziózással szemben, hogy konzekvensen semmibe vette a vidéki Magyarországot, és nem nagyon foglalkoztak a kis- és középtelepüléseken élő milliókkal. Utolsónak a nagyobb szabású produkciók közül még a Robog az úthenger próbálkozott a magyar falu bemutatásával, és talán a műsor fogadtatása is elvette az illetékesek kedvét a témától, de tény, hogy a hetvenes évek közepétől kezdve már nem készült több, kifejezetten ilyen sorozat. A rendszerváltás után pedig azt érzékelhették a nézők, hogy a hosszú távú produkciók (Szomszédok, Família Kft.) csak Budapestre korlátozódnak. 1993-ban aztán két olyan sorozat is elindult, amely vállaltan a falusi valóság bemutatását tűzte ki célul, és ugyan volt köztük számos különbség, mégis sok tekintetben hasonló közönségnek íródtak: ez volt az egy évadot megért Frici, a vállalkozó szellem és a három évadon át futó Öregberény.
A rendszerváltás utáni magyar tévés sorozatgyártást kezdetben elkerülte a politizálás, hacsak a Szomszédok közéleti témájú kisember-morgolódásait nem tekintjük annak.
Az állandósuló pénzhiány amúgy sem kedvezett a műfajnak, de az 1992-ben teljes sebességre kapcsoló médiaháború erre is rányomta a bélyegét. A köztévé aztán a következő év elejére vált valódi háborús színtérré: Hankiss Elemér tévéelnök távozni kényszerült, és az alelnök, Nahlik Gábor vette át az intézmény vezetését. Az ő másfél éves működése alatt az MTV mindent megtett az MDF-kormány megcsappant népszerűségének feljebb tornászásáért, amiben a fikciós műsorok csak kis szerepet játszottak, de ebben az időszakban indult több sorozat is, köztük olyanok, mint a kormányváltással járó elnökcseréket is túlélő Öregberény és a Kisváros. Ezek munkáit azonban már korábban megkezdték, a kivétel a Frici, a vállalkozó szellem volt, amely egy szokatlan konstrukció részeként készült el, egy alapfokú vállalkozási ismereteket tanító távoktatási program keretében. A programot pedig a Lakitelek Népfőiskola indította, melyet Lezsák Sándor, az MDF egyik vezető politikusa alapított a feleségével. A távtanfolyamhoz járt egy kétmillió példányban megjelenő, ingyenes Vállalkozói Újság, és egy harmincrészes filmsorozat. Utóbbiról Lezsák azt mondta az újságíróknak, hogy szponzorok is támogatják, és „mindenképpen kevesebbe kerül, mint a Família Kft. című műsor (s egyébként nem a televízió költségvetését terheli), az egész program pedig mintegy 80 millió forintot igényel.”
El lehet képzelni, hogy az addigra már egyébként is megosztott sajtó hogyan reagált a hírre: az ellenzéki újságírók elképesztőnek tartották, hogy a kormányközeli népfőiskolát így hozták helyzetbe, a kormánypárti sajtó pedig már a Frici bemutatása előtt megjövendölte, hogy a liberálisok csak azért is utálni fogják. A sorozatról egyébként a figyelmes olvasók már februárban értesülhettek a Népszavának nyilatkozó Almási Évától, csak akkor még a lakitelki keretsztori nélkül: „Március közepén megkezdem a legújabb, harmincrészes tv-filmsorozat forgatását. A munka címe: Frici, a vállalkozó szellem. Ez a sorozat afféle vidéki »Szomszédok« lesz, illetve annyiban vidéki, hogy Tatárszentgyörgyön filmezünk. A forgatókönyvet Szentmihályi Szabó Péter és Szuhay Balázs írta. A főszereplő Borbiczki Ferenc, jelentős szerepet kapott Kubik Anna, Götz Anna, Körmendi János, és végre ismét kamera elé áll majd Horváth Teri” – mondta a színésznő.
Az alkotói névsorból látszott, hogy a jobboldali kultúrpolitika nagyágyúi voltak az írók: az irodalmi életben ismert Szentmihályi Szabó Péter a rendszerváltás után a Külügyminisztériumban dolgozott, majd publicistaként is tevékenykedett, és pont e cikksorozat előző részében idéztünk tőle egy tévékritikát, amikor hónapokkal a Frici indulása előtt döngölte földbe a Privát kopót az Új Magyarországban. Szuhay Balázs komikusból lett a kormányhű irányba fordított Ludas Matyi megszűnés előtti utolsó főszerkesztője, illetve a Nahlik-érában az MTV szórakoztató főosztályát is vezette. Később derült ki aztán, hogy a sorozat rendezője Seregi Zoltán, a Tüskevár sorozat egykori Tutajosa lett.
A sorozat főszereplője egy munkanélküli pék (Borbiczki Ferenc), aki visszaköltözik szülőfalujába, hogy ott nyisson pékséget, és ebben az általa megvásárolt romos ház padlásán talált képben lakó szellem, Frici (Körmendi János) tanácsai segítik. A harminc, egyaránt húszperces epizódból álló sorozat első részét 1993. május 17-én mutatták be, és tényleg a decemberi befejezéséig megosztotta a sajtót. A bírálatok egy része magát az elvet kifogásolta, miszerint egy vígjátéksorozattal oktatnák vállalkozásra az embereket: „Zseniálisak vagyunk mindahányan, akik ezt a műsort csináljuk, zsenialitásunk pedig legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy képesek vagyunk leereszkedni a Nép színvonalára, játszadozni, humorizálni ezzel a néppel, mert hát szegénykének fogalma sincs vetésforgóról, biotechnikáról, üzleti stratégiáról” – írta Kovács Júlia a Népszavában. Várkonyi Tibor a Magyar Hírlapban Hajdufy Miklós, az MTV produkciós igazgatója beszámolója alapján kérdőjelezte meg azt, hogy a sorozat nem kerül pénzbe a köztévének, hiszen kapacitást (kamera, lámpapark, utómunka stb.) Hajdufy szerint ilyenkor is az MTV-től kérnek, „ami nekünk súlyos pénz. Olyan szponzor pedig még nem volt, aki a gyártási költségek száz százalékát vállalta volna. Akkor ki állja a különbözetet? Aki belemegy az üzletbe”. A cikk következtetése szerint „a Frici gyámolítója, a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány is csak ilyen szponzor lehetett, így a harmincrészes sorozat az MTV-nek elég sokba kerülhet. Abból a pénzből, amelyet a költségvetés folyósít. És olyan alapítványnak, amely már vezetője révén is egy politikai párthoz kötődik” – foglalta össze a cikk a Frici problémáit.
Nem a Bosnyák téri krumplimaffiózóknak és epervigéceknek szól
Ilyen körülmények között már-már másodlagos volt, milyen maga a sorozat: a kritikák közül többen is az ötvenes évek kurzusdarabjainak modern megfelelőjeként írtak a Friciről. „Aki azt állítja, hogy például a Frici, a vállalkozó szellem című sorozat primitív, annak esztétikai szempontból természetesen igaza van, csak azt felejti el, hogy »agitálni« nem lehet magas művészi fokon, mert azt az analfabéták nem értik” – írta Kovács Júlia. A Somogyi Hírlap szerzője az Állami áruház című agit-prop vígjátékhoz hasonlította a sorozatot, hozzátéve: „Szuhay Balázs író és Seregi Zoltán rendező az életerős, boldog magyar falut tárja a néző elé jellegzetes figuráival. Csakhogy nagyon előítéletes, sablonos ez a kép. Olyasféle, mint a múlt századi népszínművekben vagy a közelmúlt idegenforgalmi prospektusaiban. Minek ez a propaganda az új, demokratikus hatalomnak? Elmúltak az ötvenes évek.” A Komárom-Esztergom megyei 24 óra szerzője, Kádár Péter is a valóság hiányát rótta fel leginkább: „Hol van az a falu e derék Magyarországon, ahová rendszeresen panoráma buszok járnak, védőhuzattal, s félmillióért nagy kerttel bíró kétházas portát lehet vásárolni? A vállalkozók érdekében várjuk a címeket. Hol van az a pékség, mely végkielégítésként egy ház felújításának idejére elegendő pénzmagot ad?”
Többen is kifogásolták a sematikus szereplőket, például a főgonosznak szánt Lovász elvtársat, aki tönkretette a népboltot, majd abból diszkót akart csinálni, míg a Bakó Márta és Lengyel Erzsi alakította karakterekről külön megjegyezte Föld S. Péter a Kurírban, hogy a sorozat „tökhülyére vette” őket: „Szerintem, Friciékkel ellentétben, nem minden vidéki öregasszony tökhülye, vannak közöttük például olyanok is, akiknek ikuja jelentős mértékben meghaladja egyes forgatókönyvírók intelligenciaszintjét.”
És így tovább, a Frici az újságírók bokszzsákja lett, és még Nahlik Gábor is azt a meglepő kijelentést tette a Farkasházy Tivadarnak adott interjújában a Népszavában, hogy valójában ő nem is látta a sorozatot, viszont legalább van nézettsége. Bár utóbbiról különféle számok is repkedtek, elhangzott az egymillió néző is. Konkrét adatot az MTV Médiakutatási intézetének vezetője, Jakab Zoltán mondott csak a Beszélőnek 1993 novemberében, eszerint 19 százalékos nézettsége volt a sorozatnak, összehasonlításként ugyanazon év tavaszán a legnézettebb műsorok, mint a Szomszédok, a Dallas vagy a Klinika 60 százalék körüli nézettséget produkáltak.
Válaszul Szuhay Balázs – aki három főszerkesztői vezércikkben is kiállt a sorozata mellett a Ludas Matyiban – azt írta, minden egyes ledorongoló kritika után statisztikailag kimutathatóan megnőtt a sorozat nézettsége, a Frici ellen indított sajtóhadjáratot pedig a forgatási helyszínként szolgáló Tatárszentgyörgyöt azon a nyáron sújtó sáskajáráshoz hasonlította. A sorozat egyik operatőre elmondta a Délmagyarországnak, hogy „a visszajelzések általában pozitívak voltak, a magát liberálisnak nevező sajtón kívül”, Körmendi János pedig nyílt levélben reagált arra, hogy Forró Tamás nekiment a Nap Keltében a Frici miatt: „Hogy a Frici eddig elkészült részletei nem jók – az bizony lehet! (Nekem sem tetszik minden részlete és megoldása.) De nem venném a bátorságot, hogy a hátralevő huszonhét részről előre kijelentsem, hogy azok is rosszak fognak lenni” – írta a színész, hozzátéve, „e sorozat nem az ismert és népszerű pénz-bonvivánjainknak szól, (…) és nem is a Bosnyák téri krumplimaffiózóknak, és epervigéceknek, de még csak nem is a Nap-tévé buzgó producereinek.”
Nem a körúton belül született
És miközben a sajtó a Friciről vitázott, szép csendben elindult egy újabb sorozat: ez is egy fiktív, idealizált magyar faluban játszódott (ezt is Pest megyében forgatták, csak Budajenőn), és ez is a rendszerváltás felvetette problémákra kereste a választ: „Életképek a magyar vidékről. Semmiféle napi politikai aktualitásra nem reagál a történet, ám a mai valóság fonákságait szórakoztatóan beszéli el. Szó lesz a föld visszaadásáról, a kárpótlásról, a parasztság farmergazdaságra való áttéréséről és még sorolhatnám” – mondta Málnay Levente rendező 1993 júniusában a Népszavának. „A film abszolút főszereplője Deli István — Kőszegi Ákos alakítja —, aki a városi munkahelye megszűnése után hazatér falujába, vállalkozó lesz. Hat állandó szereplő életét kísérhetik majd figyelemmel a nézők. Köréjük szövik az írók a történeteket.” Az Öregberényt jónevű írókból álló szerzői gárda jegyezte: Bertha Bulcsú, Görgey Gábor, Szakonyi Károly és Békés Pál (kiegészülve Komzsik Istvánnal), a további főbb szerepeket Horváth Sándor, Tóth Enikő, Harsányi Gábor, Szilágyi Tibor, Pápai Erika és Balázs Péter alakították.
Görgey Gábor aztán azt is elárulta a Kurírnak, hogy beelőzte őket a Frici: „Abból az igényből született a sorozat – amely nagyon remélem, hogy életben is marad –, hogy nem foglalkoznak a vidék életével. Ennek az állításnak persze ellentmond a Frici-sorozat, de mentségünkre legyen mondva, a mi ötletünk volt a korábbi. Az övék viszont, valamilyen okból, hamarabb valósult meg.” Az író azt is elmondta később, hogy szappanoperának szánják a sorozatot, azaz évekig futna az Öregberény, a Kisfröccs nevű szereplőt alakító Harsányi Gábor már a Szomszédok vidéki konkurenseként beszélt a sorozatról, mely 1993. december 2-án rajtolt el.
A Fricivel való hasonlóság sokaknak feltűnt. A kormánypárti Új Magyarországban például ebből az összehasonlításból nem is a Frici jött ki győztesen: „Hogy ez így nagyon hasonlít a Frici, a vállalkozó szellem című, lefutott sorozatra? Meglehet. De annál azért sokkal kevésbé didaktikus, sokkal közelebb áll az élet tényleges jelenségeihez, és a hangvétele is komolyabb.” A Somogyi Hírlap is az Öregberény mellé állt: „Érezzük, hogy ennek valóságos a tárgyismerete, őszinte és hiteles a környezetrajza, az emberábrázolása. Bertha Bulcsú élt ebben a közegben, és bizonyára Málnay Levente rendező sem a pesti körúton tanulmányozta a figurákat. Ezt a művet nem rendelte meg a művelődési politika — ez megszületett, mint minden más művészeti produktum.”
Vajon miért éppen az öregberényiek húzzák a rövidebbet?
Másoknak azonban nem tűnt fel ilyen különbség, és némely kritika a Fricihez hasonló propagandának tartotta az Öregberényt is. Buják Attila a Kurírban például „az MDF-kurzus legújabb művének, Frici szellemének földi megtestesülésének” nevezte a sorozatot, és azt jövendölte, a kurzusdarabok sorsára jut majd, és a jövőben senki nem fog emlékezni rá. Pedig minden hasonlóság ellenére az Öregberény alkotógárdája nagyban különbözött a Friciétől, hogy mást ne mondjunk: Görgey Gábor alig fél évvel később, a választások után a Magyar Televízió művészeti vezetője, majd még később miniszter is lett a Medgyessy-kormányban. Voltak elemek, melyek miatt a néző úgy érezhette, az Öregberény olyan faluképet ábrázol, amilyennek a kormány is szerette volna láttatni a magyar vidéket, de itt nem volt az induláskor is egyértelmű népnevelési irány, ami a Fricit jellemezte. Boda István inkább a realizmus hiányát rótta fel a sorozatnak a Hajdú-Bihari Naplóban: „A képzelet szülte falu mostanság igencsak magán hordja a »tojásszindrómát«. Egyik olyan, mint a másik. Főleg a tájképe mutat fel rokon vonásokat, s így öröme-bánata olyan egyformán pereg alá, mintha ugyanarról a kincstári kliséről kerülne le. Ha így megy, a televízióban akarva-akaratlanul kialakul egy »Frici-falu«” – írta, noha ugyanő korábban a Friciről elnéző derűvel írt, még azt is megkockáztatta, hogy „egyszer legenda lesz.”
Mások inkább a vidék-főváros viszonyon belül helyezték el az Öregberényt: Sas György a Szabad Földben azt javasolta, váltásban mehetne a sorozat a Szomszédokkal, és akkor a vidék és a főváros is megkapja a magáét, noha hozzátette, kissé sokallja a kocsma központi szerepeltetését a vidéken játszódó történetekben. Zöldi László pedig a Békés Megyei Hírlapban fakadt ki, amikor 1995-ben megjelentek az első hírek arról, hogy nem folytatódhat a sorozat, ellentétben a Szomszédokkal és a Família Kft-vel: „Vajon miért éppen a falusi környezetben megismert öregberényiek húzzák a rövidebbet? A kérdésre gondolom, mindannyian sejtjük a választ.”
Amikor 1994 nyarán új vezetőket kapott a köztévé, többen is felhozták az Öregberényt a távozó kurzus bűnei között: „A gyengében is megcsillan valami, az időlegesen megrepedt egészből. De itt már csak Frici van, meg Öregberény meg beszédhibás műsorvezetők” – írta Siposhegyi Péter a liberálisnak nehezen nevezhető Kapuban, György Péter pedig a Fricit és az Öregberényt is felsorolta 1994 nyarán a köztévé gyenge produkciói között (például a Família Kft. társaságában).
Így aztán az Öregberény csendben kimúlt 1995 tavaszán, míg a Fricit ugyan szintén több évadosra tervezték, de a kormányváltás után szóba sem került a folytatás (a Lakitelek Népfőiskola viszont azóta is jól helyezkedik). És míg az Öregberény azért ismétlések és a videomegosztók révén benne maradt a köztudatban, a Frici úgyszólván teljesen eltűnt, így inkább az előbbiből lehet megtudni, hogy képzelték el az idealizált (valójában Budapesthez közeli helyszíneken életre keltett) magyar falut a 90-es években, noha tényleg volt hasonlóság a kettő között: a szereplők minden látszat ellenére alapjában véve rendes, magyar emberek, akik mind eljárnak templomba, a péktől kezdve a kocsmároson át a lódoktorig, de még a volt párttitkárt, a privatizáción meggazdagodott, vállalkozóvá lett zöldbárót sem taszítják ki maguk közül. Amíg a kis közösség összetart, addig nem is lehet komoly gond: a baj mindig kívülről jön. Egy külföldi rendszámú autó, egy városi, öltönyös ember csak bajt jelenthet, de az asszonyok majd jól kipletykálják a pékségben. Később volt olyan sorozat, amely jobban belement a vidék problémáiba (a Szórád-ház), az Öregberény inkább megmaradt a könnyedebb szórakoztatásnál, és így találta meg a maga közönségét.
A cikksorozat korábbi részei itt olvashatók. A cikksorozathoz az Arcanum Digitális Tudománytár nyújtott segítséget.
