A történet legalább annyira szomorú, mint amennyire reményt keltő. A Budapesti Piarista Gimnázium honlapján megjelent – az új NAT, valamint a közoktatás visszásságai ellen szót emelő – állásfoglalásra gondolok, illetve az azt követő botrányra.
Itt ez a Nemzeti alaptantervnek hívott izé, ami fű alatt, érdemi szakmai egyeztetés nélkül született, ahogy az efféle dolgok NER-Magyarországon születni szoktak. Hazafias, jobboldali, keresztény és konzervatív akar lenni, mintha bizony egy ország közoktatását alá kéne rendelni bármiféle ideológiának; mintha nem az volna egy alaptanterv dolga, hogy a közre – vagyis mindenféle diákemberre – terjessze ki a fókuszát, konszenzusos legyen és korszerű, ráadásul hasznos tudást és készségeket közvetítsen.
De láthatóan nem ez a Takaró-különtmény ambíciója, hanem az, hogy fideszes agymosodává tegye az iskolarendszert.
A pedagógusok és diákszervezetek tiltakoztak, amire a kormány a szokott módon, lekezelő, sértegető és vádaskodó modorban reagált.
És egyszer csak csoda történt: a piarista gimnázium kitett a honlapjára egy szöveget, ami nemcsak az új alaptantervet utasítja el szakmai alapon, hanem az egész közoktatás helyzetével számot vet, kompromisszum nélkül.
- leszögezi, hogy súlyos válságban van a közoktatás,
- elutasítja, hogy ideológiai szempontok vezéreljék a tananyag összeállítását,
- szabadságot és autonómiát követel a tantesületeknek,
- kifogásolja, hogy kevés figyelmet kapnak „a lemaradók, a nehézségekkel küzdők, a mélyszegénységben élők, a kirekesztettek”,
- azt állítja, hogy a NAT szövegének elvileg előremutató bevezetőjével a tényleges tartalom szemben áll; a hatalmas mennyiségű tananyag „ellehetetleníti” a munkát,
- sőt, kijelenti: a NAT és a kerettantervek az oktatás megújulását „nem segítik, hanem akadályozzák”,
- szóvá teszi, hogy a pedagógusbérek „megalázóan alacsonyak”,
- hogy elviselhetetlen a tanárok vállán az „órateher” (heti 24-26 megtartott óra),
- hogy nincs hatékony tehetséggondozás, képességfejlesztés, felzárkóztatás és differenciált képzés,
- hogy nagy a tanárhiány, és nincs minőségi tanárképzés.
Erős szöveg. Rengetegen írták alá: ezerhatszázan a nevüket vállalva, különféle történelmi felekezetek iskoláiban dolgozó tanárok, valamint hetvenheten név nélkül is.
A hatalom pedig irtózatos pánikba esett. És megvan rá minden oka.
Mert ha a libsik „ajvékolnak”, az még rendben van. De az egyház a kormány számára saját terep. És Orbánt semmi nem idegesíti jobban, mint a belső kritika. Vazallusnak kuss a neve.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
A hvg.hu úgy értesült, s mi is úgy tudjuk, hogy már másnap reggel leszóltak magas kormányhelyekől az egyházi vezetőknek: csináljatok valamit, tüntessétek el, vagy legalább határolódjatok el, de gyorsan. A szebb napokat is látott Magyar Református Egyház zsinati vezetősége üstöllést szót fogadott: az oktatási iroda vezetője, Papp Kornél „határozottan visszautasította” az állásfoglalást; a tiszteletes elvtárs egyenesen azzal vádolta a levél aláíróit, hogy politizálnak.
Ennek azért fussunk neki még egyszer.
Orbán Viktor különbejáratú felekezetéről beszélünk:
- melynek egyik prominense az ősfideszes káder és exminiszter Balog Zoltán,
- melynek több vezetője, köztük Bogárdi Szabó István rendszeresen és nyíltan kampányol a kormány mellett,
- s melynek templomaiban Kövér László és a miniszterelnök is gyakori előadó.
Szóval ez a felekezet vádolja politizálással a NAT ellen szót emelő egyháztagokat. Hogy nem szakad le az Ég?
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia lapja, a Magyar Kurír még az állásfoglalásról szóló hírt is eltüntette az oldaláról, majd a püspökség buzgón kifejtette, hogy az magánkezdeményezés, ami nem tükrözi az egyház álláspontját. (Mellesleg: a tiltakozók nem állították, hogy hivatalos egyházi véleményt prezentálnának.)
A hatalom háziportálja, az Origo közölte, hogy maga a piarista tartományfőnök, Szilvási László is elutasítja a tiltakozók véleményét. (Később kiderült, hogy Szilvási nem nyilatkozott erről a lapnak, de mit számít ez ekkora zsivajban?) A kormány hűséges katolikus lapja, a Vasarnap.hu is sorra közölte az állásfoglalástól elhatárolódó piarista nyilatkozatokat.
Másnap az emberminisztérium – Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár által jegyezve – kommünikét adott ki azzal a blikkfangos címmel, hogy „Az aláírások nem a Natról szólnak.”
Ebben a kormány a Finkelstein-iskola teljes kommunikációs nehéztüzérségét bevetette, mondván, az aláírók
- ellenzéki kezdeményezést hajtanak végre,
- tudatos aknamunkát végeznek és választási célú (!) adatgyűjtést,
- sőt egyenesen Gyurcsány Ferencnek (!) dolgoznak,
- megosztják a pedagógustársadalmat,
- különben is: jelentéktelenek és kevesen vannak;
- nem is igaz, hogy a pedagógusbérek alacsonyak, sőt pont az aláírásgyűjtés napján (!) emelt tíz százalékot a kormány,
- az sem igaz, hogy kevés a pedagógus, másutt is ennyi van,
- nem is növekszik, hanem csökken az óraszám,
- szóval, ha problémák adódnak az oktatásban, azért a pedagógusok a felelősek,
- különben is az egészet Soros szervezte, az általa pénzelt migránsbarát meleglobbin keresztül.
Na, jó, az utolsó artikulus nem szerepel az állítások közt, csodálkoztam is, hogy kimaradt. A lényeg, hogy a kormány nem értett meg az egészből semmit.
Vessünk egy pillantást a nagy képre: Orbán Viktor tud számolni, tisztában van vele, hogy bázisa nagy részét az a több százezer vallásos ember adja, aki még mindig aktív tagja valamely történelmi egyháznak.
Mármost az egyháztagok számára a pap szava Isten szava, és ha a pap azt mondja, hogy a Fideszre kell szavazni, akkor azt végső soron Isten mondja. Ki állhatna ellen az Úr akaratának? Így hát 2010 óta a hatalom bevásárolta magát az egyházakba, azokat a pártpolitika színterévé tette, a folyamat ellen ágálókat pedig elhallgattatta. (Ez több ponton hasonlít arra, amit a kommunisták műveltek anno a békepapsággal.)
Ennek megfelelően az egyházi iskolák, egyáltalán a vallási élet ma sokkal (úgy négyszer) több közpénzre tarthat számot, mint bármely más civil szerveződés. Ami nem sportszerű a társadalom szekuláris részével szemben, plusz sérti a vallási és lelkiismereti szabadság alapelvét, de ezt beszéljük meg máskor.
Szóval ezekért a disznóságokért cserébe hálát vár, aminek a politikai együttműködésben kellene megnyilvánulnia. És akkor itt van ez a tiltakozás, és
Az van, hogy elválik a szar a májtól, ahogy a szép magyar mondás tartja. Kiütközik, ki van megvéve dekára, és kik azok, akiknek még az egyházi intézményekben is ép maradt a gerincük.
Az új NAT elleni egyházi tiltakozás egyáltalán nem kicsi és egyáltalán nem jelentéktelen, hanem (csínján illik bánni ezzel a szóval, de most ideírom) történelmi tett. Ami most látszik belőle, csak a jéghegy csúcsa. Százszor, ezerszer többen vannak az elégedetlenek, mint ahányan az állásfoglalást alá merték írni.
Minden tanár érzi, hogy naponta megalázzák, lehetetlent követelnek tőle éhbérért: egy pedagógus házaspár könyveket venni, színházba menni sem igen tud, mert nincs miből, ha mondjuk gyerekeket is nevel. Hivatástudatból álltak tanárnak, de ha valaki szakpedagógusként lead napi négy-öt órát ugyanannyiszor harminc gyereknek, plusz még osztályfőnök is, a tanulók arcát-nevét sem tudja megjegyezni, nemhogy hatékonyan foglalkozhasson velük.
A rendszer elavult, a gyerekek fásultak és motiválatlanok, a tudásuk az első felelésig tart, ha egyáltalán. Kezdi gyűlölni az iskolát tanár és diák egyaránt, mindenki gyomorideggel megy be, ami alól tényleg kevés a kivétel. És a helyzetről nem a pedagógusok tehetnek, még kevésbé a tanulók, a helyzetről az aktuális hatalom tehet.
Állásfoglalásuk:
- higgadtan érvel,
- nem hisztizik,
- nem vádaskodik,
- csak összegzi a tényeket és javaslatokat tesz,
- mindenféle politikai vagy ideológiai felhang nélkül.
Az aláírók nem az ellenzéki pártoknak akarnak kedvezni, csak szeretnék normálisan végezni a munkájukat. Azzal, hogy politikai támadást emleget a kormány, bakot lő: ezt a tüzet így eloltani nem lehet. Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni.
Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán
