Rengeteg szó esett már Tom Selleck bajuszáról, meg arról, milyen szerepeket nem játszott el végül, nem is beszélve az avokádófarmjáról, amelynek az öntözéséhez lopta a vizet, de az a sorozat, amely megcsinálta a karrierjét és magát Tom Sellecket is, az arcszőrzeten kívül ma jobbára csak a hawaii ing, a Detroit Tigers baseballsapka, és a hidegvérű angol Higgins miatt jön szóba. A nálunk is népszerű Magnum sorozat 1980 és 1988 között futott, rendszeresen a legnézettebb tévéműsorok közé tartozott, és sokan stílusteremtőnek is tekintik. De mit köszönhet a Magnum Tom Sellecknek, és kinek kell megköszönni magát a sorozatot?
Thomas Magnum magándetektív szerepe tényleg a legjobbkor találta meg a harmincas évei közepén is csak mellékszerepekben küszködő Sellecket, akinek a legismertebb addigi szerepe ugyancsak egy magánnyomozó, Lance White volt a Rockford Files (magyarul Rockford nyomoz) sorozatban, de ez sem volt főszerep, sőt. Mégis felkeltette a CBS csatorna programigazgatója, Harvey Shephard figyelmét, aki meglátta benne a sztár potenciált, noha kevesen tartották akkor bölcs döntésnek, hogy a CBS korábban ötéves szerződést kötött Selleckkel: minden egyes sorozatpilot, amelyben ő szerepelt, a földbe állt, azaz a tévétársaság nem kért folytatást az elkészült első részhez (maga Selleck hat ilyenről számolt be később). Shephard mégis bízott az ösztönében, és John Bull cikke szerint azzal a feltétellel bólintott rá a Magnummal házaló producer, Gary Larson ötletére, ha meg tudják szerezni Sellecket főszereplőnek.
Ez meglehetősen nehezen ment ahhoz képest, hogy Selleck mennyire nem volt elkényeztetve főszerepekkel, mert feltételt is támasztott:
Ezért azt javasolta, hogy Larson a feltörekvő producert, Don Bellisariót vegye be a projektbe, mivel az egyik elhasalt pilot forgatókönyvét ő írta, és a sikertelensége ellenére tetszett a színésznek: ez volt a Gypsy Warriors (Cigány harcosok), melyben Selleck vándorcigánynak álcázott kémet játszott volna a második világháborús megszállt Európában, írja a TV Finales FAQ című könyv. Bellisario leült beszélgetni Selleckkel, és utána alaposan átírta a pilot epizódot, melyben a szupererejű, minden problémát legyűrő, magabiztos magánnyomozó helyett egy sokkal esendőbb, nyugodtabb és önironikusabb humorral megáldott Magnumot láthattak a nézők, vagyis azt, akit aztán meg is szerettek később. Ehhez Bellisario egy H. H. Flynn című korábbi ötletét vette elő, amely három vietnami veteránról szólt volna: Flynn karakteréből lett Thomas Magnum, a helyszínt a CBS kérésére áttette Kaliforniából Hawaiira, a másik két karakterből lett Rick és TC, a veteránokat viszont meghagyta.
Ez utóbbi 1980-ban egyáltalán nem volt kockázatmentes: a vietnami háború emléke ugyanis még nagyon friss volt a közvéleményben, és akárhány veterán jelent meg a képernyőn vagy filmen, azok rendre súlyosan traumatizált, a polgári életre alkalmatlan gyilkológépek voltak.
Bellisario azért biztos ami biztos, úgy szőtte bele a cselekménybe a háborús flashbackeket, hogy azokat ne lehessen kivágni anélkül, hogy az a történet követhetősége rovására menne. A jelenetek maradtak, és Bellisario később azt mondta, hálálkodó levelek tömkelegét kapta veteránoktól, amiért végre valahol normálisan ábrázolták őket.
Arra, hogy Hawaiion kellett játszódnia a sorozatnak, a CBS-nek nyomós oka volt: ott forgatták a népszerű, de már igencsak fáradó Hawaii-Five-O című bűnügyi sorozatot, a csatorna viszont szerette volna továbbra is használni a szigetcsoporton kiépített infrastruktúrát. Bellisario gond nélkül átírta a forgatókönyvben a helyszíneket, csakhogy életében nem járt Hawaii-on, ezért egy 1955-ös útikönyv alapján képzelte el azt. Amikor aztán már forgatási helyszíneket keresett, döbbenten látta, mennyit változott ott minden 25 év alatt, de ahelyett, hogy újra átírta volna a forgatókönyvet, inkább a produkciót alakította a saját Hawaii-fantáziájához, ezért
Később aztán már muszáj volt a valósághoz igazítani egy kicsit a hátteret, de a korai részek egy sosemvolt, időtlen Hawaii-on játszódtak, mely sokkal jobban is passzolt a sorozat laza és kényelmes tempójához.
Az első rész aztán olyannyira meggyőző volt, hogy Shephard meg sem várta a nézettségi adatokat, berendelt még 22 részt, és a Magnum sínre került. Bár Selleck feláldozta miatta Az elveszett frigyláda fosztogatói főszerepét, és helyette Harrison Fordból lehetett Indiana Jones, épp elég sikert és népszerűséget szerzett neki a nyolc éven át futó sorozat, melyben feltűnhetett olyan legenda, mint az utolsó filmes szerepét alakító Frank Sinatra vagy Orson Welles, aki a csak nyaktól lefelé látható Robin Masters hangját kölcsönözte. A Magnum Selleck mellett Bellisario számára is kulcsfontosságú volt, hiszen ez egy valódi sikerszéria kezdete lett, a producer később ugyanis még olyan sorozatokat készített, mint a Quantum Leap – Az időutazó, a J.A.G. – Becsületbeli ügyek vagy az NCIS – Tengerészeti helyszínelők. Sellecket később utolérték a filmszerepek is, és próbálkozott sorozatokkal egészen a közelmúltig, de ő már mindörökké Thomas Magnum marad, és ezt talán ő se nagyon bánja.
Kiemelt kép: Photo by Silver Screen Collection/Archive Photos/Getty Images
