A múlt héten a brit konzervatívok simán behúzták az előrehozott parlamenti választást, Boris Johnson a Thatcher-korszak óta a legnagyobb győzelembe hajszolta bele pártját a brexit ígéretével.
A győztest segítő, egyfordulós, csak egyéni választókörzetekre épülő választási rendszer 365 mandátumot hozott a toryknak, miközben 326 szavazat is elég az alsóházi többséghez. A fő ellenzéki erő, a Munkáspárt 60 képviselői helyet bukott az előző választásokhoz képest, és egy mandátumnyit a Liberális Demokraták is gyengültek: vezetőjük éppen Skóciában veszített.
A kampányt országosan a brexit dominálta, Johnson minden bizonnyal a gyors kilépést ígérő álláspontjával nyert.
A főminiszterként a félfüggetlen Skóciát vezető Nicola Sturgeon pártja két évvel a brexit-népszavazás előtt már elérte, hogy Skóciában népszavazás döntsön az ország függetlenségének kérdéséről, akkor azonban 55:45 arányban az Egyesült Királyságban maradást támogatók kerültek a többségbe. Most viszont a skótok ismét határozottan kinyilvánították, hogy nem kérnek a brexitből. Sturgeon pedig a 2016-os referendum óta fenyegetőzik a scoxittal, azaz Skócia távozásával az Egyesült Királyságból.
Sturgeon a választások után hamarjában bejelentette: ideje kiírni egy második függetlenségi népszavazást. A BBC egyik műsorában azt közölte, Skóciát akarata ellenére nem lehet bebörtönözni a brit unióba, „nem zárhatnak be minket egy szekrénybe és nem fordíthatják el a kulcsot és remélhetik, hogy mindez elmúlik”. Michael Gove tory politikus viszont úgy vélekedett, hogy a 2014-es népszavazás egy generációra elegendő döntés volt. Erre mondják azt a skótok, hogy a brexit viszont újrarajzolta a helyzetet.
A helyzet nem egyszerű, és vég nélküli jogi huzavona következhet belőle. Ugyanis a brit parlament jóváhagyása nélkül nem írhat ki jogilag kötelező érvényű referendumot a skót törvényhozás. A terep azért is sikamlós, mert az Egyesült Királyságnak nincs írott alkotmánya, a húsz évvel ezelőtti, Skócia státuszáról szóló szerződés pedig nem rendelkezik népszavazásokról. Nyilvánvaló, hogy az ügy hamar a bíróságon fog kikötni. Az Edinburgh-ben ülésező skót parlament a héten már szavaz is arról, hogyan lehet népszavazást kiírni, Sturgeon pedig hivatalosan is Johnsonhoz fordulhat a Guardian szerint.
Jogilag úgy festene a dolog, hogy a Skóciáról szóló törvény egy szakasza alapján dönthetne úgy a brit parlament két háza és a skót parlament, hogy átruház jogokat a skót törvényhozásra – például egy ügydöntő népszavazás lebonyolítását. Ez azonban a konzervatív többségű brit parlamenten aligha megy át. Így Sturgeonéknak marad az az opció, hogy – katalán mintára – maguk szervezzenek egy voksolást, ami inkább csak közvélemény-kutatás lenne, jogi kötőerő nélkül, vagyis ez alapján Skócia nem szakadhatna el Londontól.
Sturgeon egyébként már 2017-ben és 2019-ben is indítványozta a 30-as szakasz életbe léptetését, de lepattintották.
Eközben a Scotsman arról ír, hogy ha a toryk betartják választási ígéretüket, akkor több közszolgáltatásba pumpálnak majd pénzt. Így Skóciába is özönleni fog a font, és ha a skót kormány hatáskörébe tartozó szolgáltatások nem tartanak lépést a Londonból pénzeltek javulásával, az emberek azt gondolhatják, jobb nekik a brit unióban, mint külön. De az edinburgh-i lap azt is kinézi Boris Johnsonból, hogy az államszövetséget majd azzal erősíti, hogy több helyre teteti ki Skóciában a brit zászlót.
Az tehát világosan látszik, hogy a brit konzervatívok és a skót nacionalisták mit akarnak, ugyanakkor több munkáspárti skót politikus is semlegesen nyilatkozott a kérdésben (annak ellenére, hogy az első népszavazáskor a függetlenedés ellen kampányoltak, és Jeremy Corbyn pártelnök vezetésével ismét sótlanul semlegesek maradtak). Monica Lennon, az egyik szóvivő azt mondta, ellenzi a skót-angol különválást, de a szavazók kinyilvánították ez irányú akaratukat azzal, hogy az SNP-re voksoltak. Ez nem is meglepő, a Munkáspárt megsemmisült Skóciában: míg 2010-ben 41 mandátumot nyertek itt, most egyet. Az egyik vesztes, Ged Killen, így nyilatkozott:
Azzal az ígérettel kampányoltam hogy az újabb függetlenségi népszavazás ellen szavazok, de vesztettem. Az SNP masszív előretörést ért el azzal az ígéretével, hogy még egy referendumot tart, és mint demokratáknak, el kell fogadnunk ezt, még ha nem is kedveljük.
Agreed. I campaigned on a promise to vote against indyref2, but I lost. The SNP made massive gains on a promise to hold another referendum and, as democrats, we must accept it even if we don't like it. https://t.co/jjyouFIDxa
— Ged Killen (@Gedk) December 15, 2019
Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a skótok többsége hiába szavazott az SNP-re, még nagyobb többsége brexitellenes pártokra, az ország(rész) függetlenedését a választások környéki felmérésekben 44-48 százalék támogatta csak. De olyan felmérések is akadtak, amikben azt kérdezték, hogy egy újraválasztott Johnson-kormány és végrehajtandó brexit esetén is támogatnák-e a scoxitot: itt már 50 százalék felett volt az igenek aránya Ráadásul
A várhatóan január végén bekövetkező brexit után függetlenedő Skóciának szinte biztosan végig kellene járnia az uniós csatlakozás grádicsait, bár fejlettsége és intézményei miatt sok csatlakozási fejezetet gyorsan le tudnának zárni a tárgyalásokon. Pláne, hogy 2014-gyel ellentétben most Brüsszelben is fogékonyabbak lennének erre.
Sturgeon fejére olvassák még, hogy szép a függetlenedési vágy, de közben nagy az államháztartási hiány a skandináv szintet közelítő szociális és közellátási szférában, aminek lyukait Londonból tömik be rendszeresen. De felmerül az a kérdés is, hogy épülnek-e majd határátkelők Hadrianus fala mentén Anglia felé, mi lesz a közös fizetőeszközzel, a fonttal, megvámolják-e egymás áruit az angolokkal? A vám- és határkérdések tették ugyanis igazán bonyolulttá a brexitet is, csak éppen Észak-Írország miatt, amely az Egyesült Királyság része marad a brexit után is, a fizikai határellenőrzést viszont nemzetközi szerződés tiltja az ír-északír határon. (Végül az a megoldás körvonalazódott, hogy a vámvizsgálatokat nem a szárazföldi határon, hanem Észak-Írországban kijelölt beléptető pontokon, kikötőkben végzik majd el.) Persze a skótok kezében is van ütőkártya, például a fontos brit haditengerészeti bázisok és a nagy volumenű megújulóenergia-termelés.
Megoldás lehet talán a Liberális Demokraták által sulykolt ötlet: föderalizálni az Egyesült Királyságot. Ez még több jogot adna a tagállamoknak: Angliának, Walesnek, Skóciának és Észak-Írországnak, amik fölött állna egy szövetségi kormány, akár az USA-ban. Hogy a forgatókönyvek közül melyik valósul meg, nem tudni, de ismerve a lassan őrlő brit politikát és bíróságokat, ez megint hosszú sztori lesz.
Kiemelt kép: Yunus Kaymaz / AFP /Anadolu Agency
