Maria Krystyna Janina Skarbek néven, Varsóban látta meg a napvilágot 1908. május 1-jén. A II. világháború kitörésekor már második férjével menekült Londonba, ahol felajánlotta szolgálatait a közös ellenség elleni harchoz. Eleinte nem vették komolyan, ám a mindenre elszánt nőnek később sikerült bekerülnie a hírhedt Speciális Műveletek Parancsnokságához (Special Operations Executive, SOE), amely kémkedéssel és felderítéssel foglalkozott, illetve szabotázsakciókat hajtott végre a nácik által megszállt területeken – írja a Múlt-kor.hu.
Megvezette a Gestapót
Ekkor kapta a Christine Granville fedőnevet. Első útja Magyarországra vezetett 1939 decemberében, majd Lengyelországba ment, és segített megszervezni a hírszerzést Varsó és Budapest között. Az ő és társai nevéhez fűződik az addig csak a németek által zsákmányolt, titkos lengyel fejlesztés, egy Wz. 35 páncéltörő puska kicsempészése a szövetségesek kezére. Mint kémet, Magyarországon fogták el először, megmenekülését dörzsöltségének és a cinkos magyar hatóságoknak köszönhette.
Tüdőgyulladáshoz hasonló tünetei miatt engedték ki a Hadik laktanyában zajló kihallgatásokról – állítólag megharapta saját nyelvét, hogy vérezzen, s ezzel vérköhögést színleljen. A Gestapo legénysége megijedt a TBC tüneteitől és inkább rövid úton utcára tette a nőt. A franciául jól beszélő Skrabeket 1944-ben Madame Pauline néven Franciaországba küldték, ahol nagy feladat várt rá. Dél-Franciaországban kellett megszerveznie a francia ellenállást a szövetségesek várható partraszállása előtt Francis Cammaerts SOE-ügynökkel együtt.
A szerelem hajtotta
Az a hír járta róla, hogy szinte falta a férfiakat, így nem meglepő, hogy azonnal beleszeretett felettesébe. Mikor Cammaerts-t és két ügynöktársát egy ellenőrzőponton elfogták és letartóztatták, Skarbek mindent megtett, hogy kiszabadítsa a férfit. Mivel társai vonakodtak, egyedül lépett akcióba. A börtönparancsnok irodájába rohant, ahol felfedte, hogy brit kém. Elárulta, hogy küszöbön áll a szövetséges invázió, az egyik fő célpont pedig a közeli Digne, amit bármikor lebombázhatnak. Közölte, hogy a parancsnok, Albert Schenck csak akkor kerülheti el végzetét, ha szabadon engedi a foglyokat és ezzel kivívja szimpátiájukat.
Kijelentette továbbá, hogy Cammaerts a férje, ő pedig Bernard Montgomery brit tábornok unokahúga. Határozott fellépésének – és a kilátásba helyezett kétmillió frank – hatására az összekötő tiszt kijárta neki, hogy találkozhasson a helyi Gestapo-tiszttel. Az idő sürgetett, Cammaerts kivégzését aznapra tervezték. Christine három órán át győzködte a tisztet továbbra is azt állítva, hogy csak akkor tudja megmenti bőrét, ha kiengedi a foglyokat. A csel bevált, Cammaerts és társai megmenekültek, és a továbbiakban fontos szerep várt rájuk az ellenállás megszervezésében és Franciaország felszabadításában.
A sors kegyetlen fintora, hogy Christine-t 1952-ben egy féltékeny, faképnél hagyott szeretője ölte meg. Gyilkosát, George Muldowney-t elítélték és felakasztották, segítve ezzel a Skarbek körüli legenda kialakulását – amit igazából Ian Fleming első James Bond-regénye, az egy évvel később kiadott Casino Royale bontott ki. Bár felmerültek olyan pletykák, hogy az író és Christine szeretők voltak, még arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán találkoztak volna. Mindenesetre Fleming a regény megjelenése előtt adott interjúiban hosszasan mesélt Christine-ről,ráadásul ő volt az egyetlen női ügynök, akit megemlített. Ezzel kétséget sem hagyott afelől, hogy a lengyel lány volt a Bond-történetenek női ügynökeinek prototípusa.
További érdekességeket a kémnőről, történelemről ide kattintva olvashat a Múlt-kor.hu-n.
