A világgazdaság helyzetének jelenlegi alakulása szerint továbbra is folytatódik az olaj árának emelkedése. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet annyiban különbözik a korábban megszokottól, hogy az áremelkedést nem egy politikai konfliktus, vagy természeti katasztrófa, hanem a fogyasztói igények növekedése okozza.
A világ olajtermelésének kevesebb mint a felét adó OPEC-tagországok évek óta kitermelési kvóta felett termelnek, s jelenlegi kibocsátásuk megközelíti a harmincmillió hordót naponta, azonban ezeknek az országoknak, a pár évvel korábban még soknak tűnő 2 millió hordónyi napi szabad kapacitása kimerülőben van. A világ kőolajszükségletéhez szükséges további, mintegy 50 millió hordónyi olajat adó országok többségében is túlfeszített a termelés. A mélyben húzódó – Irak, Venezuela, Nigéria – politikai nehézségek jelentik a bányászat további akadályát.
|
Árfelhajtó hatása van azonban annak is, hogy az új környezetvédelmi szabályoknak csak az alacsony kéntartalmú üzemanyagok felelnek meg, viszont az újonnan felfedezett lelőhelyek többségéből a korábbinál gyengébb minőségű kőolaj származik, így többe kerül a megfelelő finomítás.
Strukturális változás
A kapacitásbővítés mellett a tartósan magas olajárak azonban nem jelentik azt, hogy a Goldman Sachs által a napokban beharangozott 105 dolláros hordónkénti olajár tartós beállása valószínű lenne – állítja Varró László, a Mol Rt. vezető közgazdásza. Szerinte azonban nem kizárt, hogy valamilyen rendkívüli esemény – hideghullám, vagy politikai probléma – rövid távon akár ide is feltornázhatja a fekete arany, jelenleg valamivel 60 dollár alatt mozgó, hordónkénti árát. A mostani árszint azonban hamarosan visszaállna, mert a szélenergiával termelt villamos energia lényegesen olcsóbb, ami a kőolaj árcsökkenéséhez vezet.
|
Az olajár az égbe megy?
A magyarországi üzemanyagárak – az utóbbi hetekben bekövetkezett radikális emelkedés ellenére – nominálisan alig nőttek a 2001-es szinthez képest. Ugyanis a forint dollárhoz viszonyított, folyamatosan erősödő árfolyama kompenzálta az áremelkedést. Így történhetett, hogy 2001-ben a kőolaj ára 23-30 dollár – tehát a jelenlegi árfolyam fele – volt, ám az árfolyamhatás miatt a maiakhoz hasonló üzemanyagárak alakultak ki. Ekkor egy tonna motorbenzin világpiaci ára 370 dollár, a gázolajé pedig 284 dollár volt. E két termék magyarországi literenkénti fogyasztói ára 300 forint körüli dollár-árfolyamnál 249,50 forint és 223,75 forint volt.
Horváth Ferenc ügyvezető igazgató szerint azonban a cégnek a magas kőolajár inkább negatív hír, mivel egy idő múlva visszafogja a fogyasztást. Azt azonban nem kívánta számszerűsíteni, hogy milyen forint/dollár árfolyamnál, illetve milyen mértékű kőolajdrágulásnál, milyen árváltozás és keresletcsökkenés várható. Más tanulmányok – a viszonylagos kereslet-rugalmatlanság miatt – nem számítanak a kereslet jelentős visszaesésére. Varró szerint az üzemanyag kereslete rövid távon árához képest rugalmatlan, vagyis az áremelkedés hatásra a kereslet nem csökken. Hosszabb távon az arány -0,5- (-1,5), vagyis az üzemanyagok árának egy százalékos emelkedése 0,5-1,5 százalékkal mérsékelné az üzemanyag-fogyasztást.
Az üzemanyag kútárából jelenleg 75-100 forintnyit tesz ki a nyersanyag ára, így a dollár és a kőolaj világpiaci ára ezekre van érdemi befolyással.
