Néhány aggasztó, de beszédes szalagcím az elmúlt hetekről:

• Annyira drága a krumpli, hogy már darabáron (90 forint) is lehet venni
• Téved, aki azt hiszi, ennél jobban nem drágul a burgonya
• Az aszály miatt annyira megemelkedtek a zöldség-gyümölcs árak, hogy az már a forint árfolyamát is gyengítette
• Annyira leapadt a Duna, hogy szigetcsúcs bukkant elő a Margit híd lábánál és évszázadokkal ezelőtt elsüllyedt hajóroncsok, pénzérmék kerültek újra szárazra
• Kisoroszinál eltűnt a Duna, leállt a folyami szállítmányozás
• Raktárakban áll a betakarított gabona
• Pokoli nyáron van túl Európa

És sajnos mérget lehet rá venni, hogy az előttünk álló július és augusztus sem lesz kellemesebb, ugyanis idén, március végén ott tartottunk, hogy másfél hónapja egy csöppnyi csapadék sem hullott, pedig az aszály tavasszal a legrosszabb: április végén öntözni kellett a búzát. Májusban havazott néhány magyarországi tájon is, miközben az északi sarkkörnél 31 fokot mértek. Most hetek óta alig akar elállni a májusi eső, ami amúgy aranyat ér, de cseresznyéből elverte azt a keveset is, amit a szokatlanul kemény februári fagyok meghagytak.

Ezek a kiragadott példák csak apró cseppek az egyre emelkedő vízszintű tengerekben. Egyre szélsőségesebb az időjárás, jönnek a júniusi havazások, és a karácsony környéki kánikula. Jönnek az olyan trópusi betegségek, mint a dengue- vagy a nyugat-nílusi láz, illetve a pusztító kánikulák és az élelmiszerhiány.

Nem feltételes módban, hanem holtbiztosan.

Az emberiség történetében még sosem volt még olyan magas a széndioxid légköri koncentrációja, mint napjainkban. Már rég nem az a kérdés, hogy az emberiség krízisbe kerül-e a klímaváltozás miatt, hanem az, hogy mekkorába. Jelenleg egymillió fajt fenyeget a kipusztulás veszélye – ne legyenek illúzióink, köztük van az is, amelyik bő kétszáz év alatt képes romba dönteni szülőbolygója három és félmilliárd éves élővilágát.

Az emberiség mégis vakon és süketen masírozik önmaga kipusztítása felé. Bár ahogy egyre inkább érezzük a klímakrízis hatásait, egyre több szó esik a problémáról, egyre többször hangzik el, hogy most már tényleg cselekednünk kellene, túl sok dolog mégsem történik. Ezt unta meg tavaly egy 15 éves svéd lány, és kezdett egyszemélyes harcba a saját, és kortársai jövőjéért.

Az aspergeres lány, aki figyelmeztet, hogy lángol az otthonunk

A 16 éves Greta Thunberg tavaly nyáron kezdett tüntetni a klímavédelem fontosságáért, fél év elteltével pedig úgy tűnik, nem adja fel, amíg a világ vezetői meg nem hallják követeléseit.

Greta Thunberg augusztusban úgy döntött, hogy iskola helyett a svéd parlament épülete elé megy, hogy transzparensekkel hívja fel a figyelmet a klímavédelem fontosságára.

Mi értelme tanulni, ha nincs jövő, amiben a tudásom használhatnám?

– kérdezte.

Az Asperger-szindrómás lány a szeptember 9-én megtartott svéd választásokig minden nap ott ült a parlament előtt, aztán péntekenként folytatta a klímasztrájknak nevezett demonstrációját. Közben a globális felmelegedéssel szembeni cselekvésképtelenség elleni tiltakozás jelképévé vált, tartott beszédet TED-konferencián, és felszólalt az ENSZ klímakonferenciáján is.

Greta Thunberg egyszemélyes harcából, Fridays for Future (magyarra fordítva Péntekek a jövőért) néven nemzetközi mozgalom lett. Március 15-én, pénteken 82 ország 957 helyszínén, köztük a budapesti Batthyányi téren tartottak demonstrációkat a változást sürgető fiatalok. A II. Globális klímasztrájkot május 24-én, a világon száznál több országban, ezernél is több helyszínen tartották meg. Magyarországon Budapest mellett nyolc vidéki városban voltak megmozdulások.

A budapesti tüntetésen több ezren vettek részt, többségükben az ezredforduló környékén született generáció tagjai. A résztvevők változást követeltek, mert attól félnek, ha nem történik semmi, számukra egyáltalán nem létezik jövő. A politikai és a gazdasági döntéshozóktól azt várják, hogy a jövőben minden egyes döntésüket a klímavédelmi szempontok figyelembevételével hozzák meg, a hétköznapi emberektől pedig azt, hogy radikálisan csökkentsék a túlfogyasztást.

Amikor beszélgetni kezdünk, Hartmann Johanna a félreértések elkerülése végett rögtön leszögezi, hogy ő nem főszervező. A Fridays for Future Magyarországon is egy alulról szerveződő, vezető nélküli mozgalom, csak azért szerepel az ő neve mindenütt, mert egyvalakinek vállalnia kellett, hogy bejelenti a rendőrségen a demonstrációt.

Kinek a figyelmét szeretnék felhívni? A politikusokét, a nagyvállalatok menedzsereiét, vagy a hétköznapi emberekét?

Mindenkinek van felelőssége, minél nagyobb hatáskörrel, hatalommal rendelkezik, annál több. A politikai és gazdasági vezetők ma meghozott döntései alapjaiban határozzák meg, hogyan fogunk élni a közeljövőben. De látni kell azt is, hogy a hétköznapi embernek is iszonyatos a felelőssége, hiszen a fogyasztói társadalmat, ami az egész problémahalmazt generálta, mi magunk működtetjük. Át kell alakítanunk a szemléletünket, meg kell tanulnunk lemondani dolgokról, hogy ne a tárgyak, és a fogyasztás legyen a legfontosabb.

Az emberek egyrészt szeretnek azzal takarózni, hogy túl kis pontot jelentenek ebben a történetben, másrészt pedig azzal, hogy miért pont nekik kellene felvállalniuk a kényelmetlen változtatást, ha mások közben továbbra is nagy lábon élnek.

Önmagában minden ember kicsi, ezért kell összefognunk, és minden tőlünk telhetőt megtenni. Akinek fontosabb az, hogy továbbra is a jelenlegi, kényelmesnek tűnő, pazarló, szennyező életmódját folytassa, mint az, hogy minél több megmaradjon meg abból, ami miatt érdemes ezen a bolygón élni, arra nehéz bármit mondani.

Az emberek szeretik azt is gondolni, hogy ha tényleg igazán nagy baj lesz, az utolsó pillanatban a tudósok majd úgyis kitalálnak valamit, a világ pedig megmenekül, mint egy hollywoodi filmben.

Igen, csakhogy már az utolsó pillanatban vagyunk, és bár sok dolgot kitaláltak a tudósok, messze nem elég. Nincs az a technológia, ami mellett a jelenlegi fogyasztási kultúránk fenntartható. Másrészt elég fura hozzáállás az, hogy ha baj van, és tehetnék ellene, inkább nem csinálok semmit, csak ülök és várom, hogy hátha mások megmentenek.

A klímaváltozást okozó szén-dioxid túlnyomó többségét nem a hétköznapi emberek, hanem a nagyvállalatok bocsájtják a légkörbe.

Igen, de ezeket a vállalatokat mi tartjuk fenn azáltal, hogy nekik adjuk pénzünket, amikor a hipermarketekben megvesszük az többszörösen műanyagba csomagolt, több ezer kilométereket utaztatott élelmiszereket, ahelyett, hogy a piacon a helyi termelőktől vásárolnánk. Ezzel nemcsak több hulladékot termelünk, és mélyebb ökológiai lábnyomot hagyunk, hanem azt a folyamatot is támogatjuk, aminek során a gazdagok még gazdagabbak, a szegények meg még szegényebbek lesznek.

Sokszor mondják nekünk azt is, hogy miről beszélünk itt, Európában, amikor Kína a legnagyobb szennyező. Ami persze igaz, de Kína azért szennyez, mert mi megveszünk mindent, amit ott gyártanak. Dél-Amerikában azért irtják az esőerdőket, mert megvesszük a hamburgert, amihez a marhát a fák helyén termelt szójával etetik. Délkelet-Ázsiában azért pusztul a dzsungel, mert megvesszük a szeletelt kenyeret, amihez a pálmaolajat az erdőirtások helyén termelték. A Föld népességének egy kicsi hányada használja fel a bolygó erőforrásainak jelentős részét, és ez kis hányad mi, a fejlett országok lakói vagyunk. A megszokott fogyasztási igényeink irreálisak, közel sincs szükségünk annyi mindenre, mint amennyit megveszünk. Mindenkinek át kellene gondolnia, hogy mi az, amire tényleg szüksége van az élethez, és mi az, amire csak a reklámok manipulációja miatt vágyik.

Mi a recept? Hogyan kell élnie valakinek ahhoz, hogy tiszta maradhasson az ökológiai lelkiismerete?

Egységes recept nem létezik, én is csak a sajátomról tudok beszélni. Vegetáriánus vagyok, csak piacon vásárolok, kizárólag magyar zöldséget és gyümölcsöt. Mindig átgondolom, tényleg szükségem van-e valamire, ha igen, megpróbálom használtan beszerezni. Két éve nem vettem magamnak ruhát. Igyekszem nagyon vigyázni a dolgaimra, hogy minél tovább tartsanak, ne kelljen gyakran lecserélni őket. Odafigyelek arra, milyen folyamatok működéséhez járulok hozzá a vásárlásaimmal.

Megtanultam sok dolgot magam elkészíteni, így nincs szükségem kész termékekre. Megtanultam kenyeret sütni, varrni, szappant főzni és elkészíteni azt a néhány kozmetikumot, amit használok. Tudok mosószappant készíteni és azzal mosni, egyszerű, hagyományos, lebomló tisztítószereket használok. Elhatároztam, hogy nem ülök repülőre, több mint egy éve nem vezettem, pedig lenne rá lehetőségem, de inkább biciklivel, vagy tömegközlekedéssel járok.

Ijesztően soknak tűnik ez. Marad szabadideje?

Elsőre tényleg keményen hangzik, de egyáltalán nem vészes. Nem egyszerre kell mindenbe belekezdeni, nálam is egy hosszú tanulási folyamat volt, amíg eljutottam idáig. Ha az ember rászán egy kis időt arra, hogy mindennek utána olvasson, ezek a dolgok nagyon könnyen hétköznapi rutinná válnak. Ha például elfogy a dezodorom, sokkal gyorsabban készítek magamnak, mintha le kellene ugranom érte a sarki boltba.

A tudatossággal könnyen csapdába lehet sétálni. Nemrég írtunk arról, hogy a nagybani piacon átcsomagolják a mediterrán országokból származó, olcsó importepret, hogy a városban drágábban, magyar gyümölcsként adják el.

Ilyenek sajnos előfordulnak, de ha az ember nem csak hébe-hóba megy el a piacra, hanem mindig ott vásárol, akkor személyes kapcsolatokat alakít ki, és tudni fogja, hogy kiben bízhat meg.

Két nappal a második klímasztrájk előtt Halász János, a Fidesz frakcióvezetője a Hír Tv-ben azt mondta, az önök demonstrációját nyilvánvalóan Soros György szervezi. méghozzá azzal a céllal, hogy befolyásolja az EP-választásokat.

Igen, hallottuk. Nehéz reagálni valamire, aminek ennyire nincs alapja. Alulról szerveződő mozgalom vagyunk, akiket mindannyiunk közös célja, a klímaválság elleni azonnali fellépés köt össze.

Az európai politikában, különösen az északi országokban a populista pártok a migrációról egyre inkább a klímaszkepticizmusra helyezik a hangsúlyt. A globális felmelegedés elleni harcot, a klímavédelmi törvényeket az elit munkásosztály-elleni összeesküvéseként állítják be. Talán Halász János és Kövér László néhány nappal korábbi nyilatkozata azt jelzi, hogy a Fidesz is elindult ezen az úton. Ez mennyire foglalkoztatja önöket?

A klímakrízis tagadása legfeljebb ideig-óráig tartható fenn, mert akinek csak egy cseppnyi realitásérzéke van, és látja, mi történik odakint, nem fog hinni ebben a politikában. A mozgalomnak egyébként globálisan és világszerte is fontos alapelve, hogy távol tartja magát a pártpolitikától. A klímaválság problémája mindenkit érint, és ez ma a legfontosabb kérdés a világon, amit muszáj a pártpolitikai érdekek fölé helyezni, mert ettől függ, hogy lesz-e jövőnk.

A klímaváltozás elleni küzdelem világszerte leginkább a fiatalok harca. Mennyire bíznak abban az időszakban, amelyikben majd az önök generációjának tagjai lesznek a döntéshozók.

Semennyire, mert nincs annyi időnk. Ha most nem változtatunk, addigra már teljesen mindegy lesz.

Kiemelt kép: Bielik István/24.hu