A film címe egy punk csapat neve, melynek énekese Janek, aki 1981 Lengyelországában él, ahol, a torz elnyomási rendszernek hála, a zenei és kulturális élet megengedőbb, míg a politikai-közélet szorosan fogja a gyeplőt. Az együttes nagyban próbál, szövegeik provokatívak, Janek és a többiek amúgy pedig élik a középiskolások életét – érkezik a szerelem, konfliktusok, majd mindehhez családi események, majd ezek tetejébe a Jaruzelski-féle szükségállapot, és a félelem, hogy a szovjetek bevonulnak.
Mindezeket különösebb teketória nélkül pakolja egymásra Jacek Borcuch rendező, amolyan ifjúsági filmes érzésünk van, mintha tényleg 18 évesek csináltak volna egy filmet csak azért, hogy gitárral, hokiütővel pózolhassanak a kamera előtt, megérinthessék 25 évvel idősebb, érett nők mellét, ihassanak sört, szeretkezzenek a tengerparton. De azért ennél többről van szó.
Mert bár nyilván sok figura sztereotíp, mégis érződik valamiféle konszenzus a múlt kapcsán, valamiféle nyugalom, az a biztos értékrend, amijobb országokban mára kialakult múlt, közelmúlt viszonyában. Janek apja katona, mégsem ez fontos benne elsősorban, hanem az, hogy apa, illetőleg fiú – egy-két hosszabbra nyúlt jelenetben ezekre próbál a rendező koncentrálni. Mivel Lengyelországban komolyabb volt a rendszerváltás társadalmi beágyazódása (azaz az értelmiség mellett a munkásság és a középrétegek is érintettek voltak, kockáztattak dolgokat, a Szolidaritás által közösségi élmányeik voltak, a sajátjuknak, a személyes ügyüknek élték meg a váltást), ezért kevésbé lehetett azt (a rendszerváltást) elárulni, elbagatellizálni, elhazudni. És ez bizony érződik ezen a filmen.
Amely amúgy nem is ezek miatt szerethető igazán. Mert minden hibája (kicsit túl kócos történetvezetés, hangulatiság, drámai csúcspontok olykori lereszelése, elügyetlenkedése) mellett az emberi jelenlét benne van, a fiatalság, az a hangulat, lelkület, erő, ami a lengyel ellenállást, a lengyel gerincet szilárdan tartotta (ami Maciekben is megvolt Wajda Hamu és gyémántjában), benne van, és ezt még akkor is jó látni, átérezni, ha közben tudjuk, hogy itt nálunk ilyen mára alig maradt.
Kinek ajánljuk: aki szereti a jó punk zenét, és az erős tekinteteket
Kinek nem: aki nem szereti, ha a múltképét kicsit megbolygatják
