A történelem során a férfiak arcszőrzetének divatja korszaktól és kultúrától függően állandóan változott. A XIX. század második felének Európájában a bajusz, méghozzá az impozáns, viasszal megformált bajuszköltemények igencsak divatosnak számítottak, különösen Nagy-Britanniában. Olyannyira, hogy például a hadseregben 1860 és 1916 között szabály tiltotta a felső ajak borotválását.
A dolog feltehetően a krími háborúra vezethető vissza, ahol a katonáknak a hideg ellen megengedték, hogy dús arcszőrzetet viseljenek. A visszatérő katonák bozontos ábrázata aztán a hősiesség szimbóluma lett, ily módon aztán divatba is jött. Néhány évvel később aztán már csak a bajusz maradt meg belőle, de azt civilek és katonák is előszeretettel hordták, a gyarmati tisztviselők pedig egyfajta erődemonstrációként is viselték a „vadakkal” szemben.
Bajusz mellé bajuszcsésze
Még „tudományos” elméletek is igazolták a bajuszviselés helyességét, egy tekintélyes orvosi lapban 1861-ben megjelent tanulmány például úgy becsülte, hogy az amerikaiak évi 36 millió munkanapot vesztegetnek el csak azzal, hogy borotválkoznak.
Volt azonban egy kis gond. A britek által előszeretettel fogyasztott forró italok nemcsak átitatták a bajuszokat, de a viaszt is leoldották róluk. Szerencsére a megoldás is hamar megérkezett. Egy Harvey Adams nevű fazekas valamikor az 1860-as években kezdett „bajuszcsészéket” készíteni.
Ezekben az ivóalkalmatosságokon belül egy peremet alakítottak ki, ez távol tartotta a bajusztól az italt, amelyet a peremen a csésze falánál kialakított kis, félköríves résen keresztül lehetett kortyolgatni. A találmányt persze gyorsan leutánozták, és hamar divatba is jött, nem is csak Nagy-Britanniában, hanem kontinens szerte mindenhol, ahol dús bajszokat viseltek a férfiak.
Nem higiénikus
A bajuszcsészék kora végül együtt áldozott le a bajuszokéval. A XIX. század vége felé a divatos férfiak közül egyre többen borotválkoztak meg teljesen. A baktériumok felfedezésével elterjedt az a vélekedés, hogy az arcszőrzet tökéletes táptalajt biztosít e rejtélyes és veszélyes lényeknek.
King Camp Gilette 1895-ben piacra dobta a cserélhető borotvapengét, ezzel a borotválkozás minden korábbinál egyszerűbb és olcsóbb lett. Az első világháborúban aztán az is kiderült, hogy egy rendes bajuszra csak igen nehézkesen lehet gázálarcot húzni – arról nem is beszélve, hogy a lövészárkok viszonyai között még bajuszcsészékkel felszerelve sem nagyon lehetett tisztán és rendezetten tartani a bajuszokat.
A brit hadsereg azért nem siette el a dolgot: 1916 októberében született csak meg a döntés a felső ajak borotválásának engedélyezéséről.
Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Fortepan/SK