• Érzékelhetően megnőtt a versenyhivatal aktivitása az uniós csatlakozás után, elég, ha csak az autópálya-építő cégek kartelljére kiszabott rekordbírságot említem. Véletlen, hogy a nagy halak éppen most akadtak horogra, vagy az Európai Bizottság serkenti intenzívebb munkára a GVH-t?
– A mostani nagy kartelldöntést három másik előzte meg tavasszal. Ezek az ügyek mind másfél esztendővel ezelőtt indultak, de az eljárás folyamatában csak most érkezett el az a pillanat, hogy a nyilvánosság elé állhattunk egy jól megalapozott határozattal. A hivatalban tudatosan építkezünk, törvénymódosítást, belső szervezeti átalakításokat vittünk véghez, megerősítettük a közgazdasági elemző hátteret, létrehoztunk egy külön, úgynevezett kartell csoportot. Utóbbi olyan emberekről áll, akik – ha kell – kimennek a vállalatokhoz, és akkor is begyűjtik az iratokat, ha történetesen nem túl barátságos környezetet találnak. 
• Erre mióta vannak jogosítványaik?
– Több mint három éve, 2001 februárja óta. Bírói felhatalmazás birtokában üzleti és nem-üzleti helyiségeket váratlanul is átvizsgálhatunk (utóbbit egyébként nem szoktunk). A kartellvizsgálatok mostanra értek be.
• Az érintett vállalatok bíróság előtt megtámadják a döntést. Önnek mi a legfőbb érve a bírság kiszabása mellett?
– Meg vagyok róla győződve, hogy a kartellvádunk megalapozott. Mindenesetre jelzésértékű, hogy annak a jegyzettömbnek a valódiságát, amelyet felhasználtunk, senki sem vonta kétségbe, az érintett vezérigazgató úr (a Strabag vezetője – a szerk.) sem.
• Meddig tart a bírósági eljárás?
– Abban bízom, hogy a fővárosi bíróság egy-másfél éven belül meghozza a határozatot. Utána valamelyik fél bizonyára fellebbez, a táblabírósági szakasz pedig még egy évig tarthat. Úgy látom, hogy a bírói kar igyekszik gyorsítani ezeket az eljárásokat, ami nagyon pozitív, mert irányt mutat arra, hogy a jövőben ezeket a technikákat hogyan használhatjuk fel.
• Az Orbán-kormány alatt is sok kritika érte az autópálya-építést. Akkor nem volt kartellvád, mert nem volt közbeszerzés sem. A GVH ugyan nehezményezte azt a gyakorlatot is, de bírságot nem szabott ki. Miért?
– Az akkori kormány – egyébként a törvényes kereteken belül, kihasználva ezeket a lehetőségeket – nem versenyeztette meg az autópálya-építő cégeket. Egy társaságot (a Vegyépszert) bíztak meg azzal, hogy konzorciumban építse az utakat, amelyben rendszeresen benne volt a Betonút Rt. is. Ez az eljárás azonban nem tartozik a hivatali versenyfelügyeleti eljárás körébe. Egy másik, versenytörvény adta lehetőséghez folyamodtunk, az úgynevezett versenypártoláshoz. Parlamenti jelentésemben úgy fogalmaztunk, hogy az eljárás ugyan törvényes, de versenyszempontból nem örülünk neki.
• Többen tudni vélik, hogy az autópálya-építések terén rendszeresen túlszámlázás történt; ezek az összegek később illetéktelen területekre jutottak el. Ezzel kapcsolatban birtokukba került-e valamilyen információ?
– Nem. Nem volt olyan adatunk, ami alapján kimondhattuk volna, hogy a kartell miatt az autópálya-építés a szükségesnél többe került volna. Ha a kartellezés következményeként a túlszámlázást megbízható módon bizonyítani tudnánk, akkor a versenytanács kimondta volna, hogy x milliárd forint volt az, amellyel a kartell miatt megemelkedett az ár, és ennek következtében háromszor x milliárd a bírság. Nem jutottunk ilyen adatok birtokába, és ezért elejtettük a vizsgálat ezen részét. Egyébként általában egyszeri közbeszerzési ügyekben nem tudunk ilyen hatást számolni. Csak akkor lehet erről szó, ha folyamatosan végig tudjuk követni a költségek alakulását. Azt azonban állíthatom, hogy valódi verseny esetén a beadott árajánlatok alacsonyabb árszintet tartalmaztak volna.
• Érzékelt-e politikai nyomást az eljárás alatt?
– Nem is annyira politikai nyomást érzékeltem folyamatosan, hanem lobbi tevékenységet. Amikor a cégek látták, hogy kollégáim új dokumentumokra bukkantak, azt próbálták elérni, hogy kezeljék „lágyabban” az ügyet. De ez más vizsgálatok esetében is előfordul.
• Most erőteljesebb volt ez a nyomásgyakorlás?
– Annyiban erőteljesebb volt, hogy a társaságok vezetői érzékelték, hogy több pénzről van szó, és nagyobb lehet a bírság. De ez normálisnak tekinthető. Lobbisták több ízben engem is megkerestek, és ötleteket adtak ahhoz, hogy miként lehetne „finomabban” kezelni az ügyeket. De ezek az ötletek nem befolyásolják a vizsgálatot és a döntéshozatalt sem.
• Vizsgálódnak-e tovább autópálya-ügyben, aminek során esetleg a túlszámlázás is terítékre kerülhet?
– Igen, van további két, útépítéshez kapcsolódó, folyamatban lévő kartellügyünk, az egyik az országos piac, a másik pedig a fővárosi útépítések felosztása. Kihasználjuk eszközeinket, nem csak papíron hozunk el dokumentumokat, hanem egy-egy cég szerverét is „felkeressük”. Ezen adatok elemzése most folyik. Amennyiben olyan dokumentum birtokába jutunk, ami alapján megállapítható a kartellezés miatti költségnövekedés, élni fogunk az előbb említett háromszoros bírság kiszabásának lehetőségével.
• Ez a vizsgálat ugyanazt a cégkört érinti, mint a korábbiak?
– A két különálló, bár egymással összefüggő vizsgálat összesen majdnem másfél tucat céget érint. A korábbi eljárásokban elmarasztalt cégeket is eljárás alá vontuk.
• Új vizsgálati technikát is alkalmaznak (Figyelő, 2004/31. szám). Itt már ez történik?
– Az „engedékenységi politika” jegyében a játékelméletből átvett technikákkal próbáljuk meg bejelentésre bírni a cégeket. Az eljárás lényege: ha egy érintett vállalat beismeri, hogy részt vett a kartellben, akkor kisebb bírságot szabunk ki rá.
• Az M6-os építését a magyar piacon eleddig szerephez nem jutó osztrák-német konzorcium nyerte. Ez összefüggésben lehet a többiek kompromittálódásával?
– Ezekben a döntésekben nem veszünk részt, így nem tudom, hogy van-e összefüggés.
• Szeptemberben lejár a mandátuma. Mire számít, a kormányfő meghosszabbítja a kinevezését?
– Bízom benne, hogy igen.
– Annak ellenére, hogy még az Orbán-kormány nevezte ki?
– Az én fejemben az, hogy valakit melyik kormány idején neveztek ki, nem kell, hogy probléma legyen egy másik kormány számára. A Versenyhivatal 1991-es megalakulása óta kizárólag szakmai szempontok szerint dolgozik. Mindig is ügyeltünk arra, hogy ne legyen politikai csatározások célpontja a GVH. Az ügyek kapcsán igyekszünk elvonatkoztatni attól, milyen színezetű lobbisták jelennek meg a hivatalban.
• Bizonyára a távközlési piac lobbistái is sorban állnak. A kisebb szereplők a domináns szolgáltatókat gyakran azzal vádolják, hogy visszaélnek erőfölényükkel.
– Az erőfölényes ügyek közül kábeltévésből van a legtöbb. A fogyasztók több ízben felpanaszolják, hogy túl nagy az áremelés mértéke, illetve számukra előnytelen szerződéseket tesznek eléjük a szolgáltatók. Ami a Matáv-csoportot és más piaci szereplőket illeti, folyamatosan napirenden van néhány ügy. Az alapkérdés az, hogy amikor ezek a piaci szereplők nagy- és kiskereskedőként egyaránt jelen vannak a piacon, akkor nem próbálják-e meg úgy torzítani az árakat, hogy azzal kiszorítanak a piacról más szereplőket. A nyitás ugyan megtörtént, jó ütemű az előrehaladás is a telefóniában, de szükség van arra, hogy folyamatosan elemezzük a domináns szereplők még meglévő fölényét.
• Ez nem inkább szabályozási kérdés?
– Már nem, pontosabban is-is, de egyre kevésbé a szabályozás szolgál megoldásként. A piacnyitás elején több a reguláció és kevesebb a versenyjogi kérdés, de most már megfordult a dolog. A piacnyitás végén pedig a szabályozás köre leszűkül, és maradnak a versenyjogi dilemmák. Egyébként példamutatóan jó a szakmai együttműködésünk a hírközlési hatósággal.
• Korábban erőteljesen kritizálták azt a gyakorlatot, hogy a gyógyszerár-támogatások meghatározását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár végezze. Az egészségügyi reform hoz-e előrelépést az ügyben?
– Az egészségügyi reform keretében a kormány – egyebek mellett – bevállalta azt, hogy megpróbálja újraszabályozni a gyógyszerárak kérdését. Nagyon bízom abban, hogy amit most a kormány letesz az asztalra, kiszámíthatóvá tudja tenni e részpiacot. Az lenne az előremutató, ha egyértelmű játékszabályok alakulnának ki. A gyártók számára világossá kell, hogy váljon, milyen elvek alapján dől el, melyik szer kerül be a támogatotti körbe. A fogyasztók pedig olyan helyzetbe kerülhetnének, hogy képesek legyenek saját érdeküket is érvényesíteni. A hónap végén kormány elé kerülő törvénytervezetben, amelyben az ellátásszervezők kulcsszerepet játszanának, versenyjogi szempontból az az egyetlen kritikus pont, hogy ne legyenek monopolhelyzetben ezek a szervezetek.
• A tervezet szerint a beteg számára nem lesz választási lehetőség. Ez esetben mit tesz a GVH, tiltakozik?
– A tervezet pontos tartalmát nem ismerve csak annyit teszek hozzá, hogy akkor megpróbálunk egy új, életképes javaslattal előállni annak tudatában is, hogy a mi szempontunk csak egy a sok közül. És ha kell, konstatáljuk majd, hogy a versenyjogi szempontok nem teljesen érvényesültek.
• És vajon engedélyezik-e a Budapesti Értéktőzsde (BÉT), a Budapesti Árutőzsde (BÁT) és a Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) fúzióját?
– Valóban várjuk, hogy a BÉT felvásárlói konzorciuma beadja a fúziós kérelmet a BÉT felvásárlására, illetve a BÁT összeolvadási javaslatára, valamint a Keler többségi tulajdonlására. Egyelőre úgy tudjuk, hogy Brüsszelben adják majd be a kérelmet, de szorgalmazni fogjuk az európai versenyhatóságnál, hogy – mivel az ügy a magyar piacot érinti – mi foglalkozhassunk a kérelemmel. Azt gondolom, hogy leginkább a Keler Rt. majdani tulajdon-átruházása vethet fel aggályokat, mert elszámolóházat bárki alapíthat az országban, de olyan nagy tőke kell hozzá, ami a belépési korlátot magasra emeli. A Keler esetében tehát elképzelhető, hogy lesznek aggályaink.
