Ahogy a The Ringer egyik újságírója írja, nem is kell lejátszani az 53. Super Bowlt ahhoz, hogy megtaláljuk a meccs legnagyobb veszteseit: St. Louis-t és annak lakóit. A Los Angeles Rams 2016-ban költözött vissza Kaliforniába St. Louis-ból, és az addig teljesen homály csapatból először a 2017-es szezonban az egyik legizgalmasabb projekt, most pedig már Super Bowlt játszó csapat vált.
Korábban a Ramsnél – papíron – minden évben úgy mentek neki az évnek, hogy na akkor most mindent bele, ám az általában már az előszezonokban eldőlt, hogy nem lesz az egészből semmi. A tulajdonos jól elvolt a pénzével, a játékosok és a stáb meg jobb híján ellavírozott néhány millió dollárral a zsebében, házon belül úgy sem volt igazán elvárás a győzelem. Csakhogy amikor a franchise a szürke államot a napfényes Kaliforniára és Los Angelesre cseréli, ott már nem lehet tovább bohóckodni, ott bizony nyerni kell.
A Rams 2016-ban kivágta a közepes csapatok nagymesterét, Jeff Fishert, és helyére az akkor csupán 30 éves Sean McVay-t nevezték ki. Mondhatni csak ennyi kellett ahhoz, hogy megváltozzon a szemlélet és a kultúra az elmúlt 1,5 évtizedben lesajnált csapatnál.
Ez jól hangzik, de természetesen ez nem ment egyik napról a másikra. A háttérben őrült munka folyt és folyik a mai napig, helyes pályára állítani egy vállalkozást – egy NFL-franchise bizony az – nagy áldozatokat, nehéz döntéseket kíván.
Ehhez nyilván a meglévő alap mellett sztárokra, meccsnyerő, sőt bajnokságot nyerő szupersztárokra volt szükség. Pénz volt, a jövő most másodlagos, a Lombardi-trófea úgyis kárpótol majd mindenért.
Nagy kockázat, nagy nyereség
Általában ha csapatépítésről beszélünk, két részre szakad a tábor: az egyik szerint óvatosan érdemes bánni a pénzzel, néhány gyengébb szezon is belefér, hogy a draftokon minél jobb fiatalokkal lehessen feltölteni a keretet, aztán vagy belefér egy-két nagyágyú, vagy nem. A másik, kockázatosabb, de egyben gyors profitot ígérő út, amikor a csapatok dobják a fenébe a megfontolt, lépésről lépésre haladást, és akár draftcetliket is feláldozva úgynevezett win-now módba kapcsolnak, azaz a cél az azonnali győzelem.
A Los Angeles Ramsnél egyértelműen az utóbbit láthatjuk most, azzal a pici különbséggel az elmúlt évtizedek hamvába halt próbálkozásaihoz képest, hogy a csapatot felépítő general manager, Les Snead és Sean McVay a megfelelő alapokat már korábban felhúzta, így ha úgy adódik, hogy a csak a győzelemért szerződtetett sztárok azonnal tovább is állnak, a Rams akkor sem lesz meglőve.
Fontos itt megjegyezni, hogy amit a Rams csinált, nem egyedi, a Seattle Seahawks is hasonlóval próbálkozott pár éve, és az bajnoki címet hozott nekik 2014-ben. A program kifutása az, amiben különbség lehet majd. Ha a Rams tanul a Seahawks, de leginkább a Philadelphia Eagles hibáiból, hosszú időn keresztül uralhatja az NFL-t. Esztelenül nem lehet költekezni, és az el-eldobott draft-cetlik még fájhatnak a jövőben, de egy jó stratégiával enyhíteni lehet majd a fájdalmat.
Jelenleg adott egy fiatal irányító, ebben az esetben Jared Goff, aki még mindig az újoncszerződésével játszik, azaz hiába a liga egyik legjobbja, nagyon kis helyet foglal a fizetési sapkában (7.6 millió dollár) a többi sztárirányítóhoz képest (20-37 millió dollár).
Ez megadta a lehetőséget a Ramsnek, hogy egy sor kipróbált veteránt nagy pénzért megszerezzen, és a csapat legfontosabb láncszemeivel (Aaron Donald és Todd Gurley) hosszabbítson. Az előszezonban érkezett a liga legjobb védője, Aaron Donald mellé a balhés szupersztár, Ndamukong Suh, Aquib Talib és Marcus Peters. Csupa-csupa nehézfiú, akik egyenként is elvisznek egy védelmet a hátukon, nemhogy együtt.
Aaron Donald, a Rams és a liga legfélelmetesebb védője:
A támadóknál sem szórakoztak, érkezett egy kiváló elkapó, Brandin Cooks a New England Patriots-tól, így Gurley, Robert Woods és a jelenleg sérült Cooper Kupp mellett még egy életveszélyes célpontja van Goffnak.
A térfél mindkét oldala tele van olyan játékosokkal, akik a legfontosabb helyzetekben képesek lehetnek előhúzni valami váratlant a cilinderből. Senkit nem érdekel, hogy mi lesz majd a 2022-ben, a bajnokságot most kell megnyerni, ez a prioritás. Ehhez meg kell fizetni a játékosokat, nincs mese.
Ha van egy jó rendszer, és Los Angelesben, ugye, van, akkor egy-egy nagy klasszis elvesztése nem fáj annyira. A rendszer és a példa adott, a fiatalok a helyükön vannak, simán elképzelhető, hogy a Rams leuralja a következő éveket.
Persze a hipergyorsan változó NFL-ben nem lehet semmit biztosra venni, de Los Angelesben nagyon okosan keverték a kártyákat. Egy Golden State Warriorséhoz (NBA) hasonló dominancia valószerűtlennek tűnik, de egy Super Bowl-győzelem kezdetnek mondjuk megtenné, a többit majd meglátjuk.
Ha a Ramsnek tényleg sikerülne legyűrnie a New England Patriots-ot Atlantában, az újra alapjaiban változtathatná meg a gondolkodást a mágneses táblák előtt.
