A történet mindenkinek ismerős: a gyönyörűséges Hófehérke gonosz mostohaanyjával éldegél egy mesebeli királyságban, a királynő azonban féltékeny lesz a fiatal lány szépségére, ezért megparancsolja a vadásznak, hogy ölje meg és hozza el neki a szívét egy dobozban. A vadász azonban képtelen végrehajtani a parancsot, Hófehérke pedig az erdőbe, pontosabban a hét törpe kunyhójába menekül mostohaanyja gyilkos dühe elől. A törpék először furcsán néznek a langaléta hölgyeményre, de Hófehérke jóságával és szépségével hamar elbűvöli őket – arról nem is beszélve, hogy főz, mos és takarít, így a törpék beleegyeznek, hogy elbújtatják a lányt. A királynő azonban rájön, hogy a vadász megszegte a parancsát, és öregasszonynak álcázva magát felkeresi az erdő mélyén nevelt lányát, hogy felkínáljon neki egy mérgezett almát. Hófehérke az almától mély álomba zuhan, a törpék pedig még annál is mélyebb depresszióba, így nincs lelkük a földbe temetni a gyönyörű lányt, ezért üvegkoporsót készítenek neki. Így talál rá a mesebeli herceg, aki csókjával felébreszti az alvó szépséget – és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, kivéve persze a gonosz királynőt, akit még a hepiend előtt utolér a karma.
Walt Disney még 1934-ben állt elő egy egész estés, mega-költségvetésű animációs film ötletével, elsősorban azért, hogy stúdiójának még nagyobb presztízst és több bevételt generáljon. Disney korábban ugyan elkészített néhány animációs kisfilmet (Mickey Mouse például ekkor már ott cincogott a közönségnek egy ideje), de a vállalkozás túl grandiózusnak bizonyult ahhoz, hogy bárki is komolyan tudja venni. Disneynek például még a házára is jelzálogot kellett felvennie, hogy finanszírozni tudja a Hófehérkét, aminek az összköltségvetése majd’ másfélmillió dollárra rúgott.
A sztori kidolgozása közben Disney először úgy gondolta, a történet középpontjában a törpéknek kell állniuk – akik az eredeti Grimm-mesével ellentétben itt saját nevet és személyiséget is kaptak. A stúdió elsősorban a humorfaktorra akart építeni, a törpék neveit például egy több mint ötven névből álló listáról választották ki, hogy minél viccesebbre sikerüljön a végkifejlet. Disney még versenyt is rendezett a stúdió alkalmazottai között, és öt dollárt ajánlott bárkinek, aki előjön egy használható poénnal.
A kidolgozott jelenetek ugyan viccesre sikerültek, Disney azonban a végeredményt látva álláspontot váltott és kijelentette, a történet mozgatórugója inkább a Hófehérke és a Királynő közötti viszony legyen, a törpék, valamint az éneklő és táncoló állatok inkább csak a körítést adják – úgy érezte ugyanis, hogy a túl sok vicc esetleg elhomályosítaná a karaktereket. A kidolgozottabb, érettebb karakteralkotás jegyében csináltak például az addig öreg, dagadt, ámde roppant vicces Királynőből gonosz szépséget, és a Herceg ábrázolásánál is visszavettek a poénokból, inkább a naivitást kiemelve.
Disney példátlan gondot fordított a film zenéjére is. A Frank Churchill és Larry Morey által komponált dalokat tartalmazó bakelitet a film megjelenésével együtt dobták piacra, amivel eddig egyetlen stúdió sem próbálkozott korábban – senki sem gondolta volna ugyanis, hogy a közönséget a film nélkül is érdekelné a muzsika.
A Hófehérkét 1937. december 21-én mutatták be a nagyközönségnek a hollywoodi Carthay Circle Theatre-ben. A kezdetben szkeptikus és kishitű nézők között olyan sztárok is helyet foglaltak, mint Charlie Chaplin, Shirley Temple, Judy Garland, Ginger Rogers vagy Marlene Dietrich.
Hiba volt nem hinni Disney víziójában – a vetítés végén a nézők állva tapsolták a készítőt, hat nappal később pedig a Times címlapon hozta Disneyt és az ő törpéit. 1939 májusáig a film több mint 6.5 millió dollár bevételt termelt, amivel minden idők legjobban jövedelmező alkotásává vált – ezt a címet azonban két évvel később elvesztette, amikor bemutatták az Elfújta a szelet.
A filmért Disneyt az Amerikai Filmakadémia különdíjban részesítette – azaz kapott egy teljes méretű, valamint hét apró Oscar-díjat. Az MGM producereire bevallottan hatalmas hatással volt a Hófehérke, és rengeteg inspirációt merítettek belőle, amikor 1939-ben Judy Garland főszereplésével elkészítették az Óz, a csodák csodáját. A film bevételeinek legnagyobb részét Disney arra használta, hogy felépítse stúdiókomplexumát a kaliforniai Burbankben – valamint kikövezte az utat olyan klasszikusok előtt, mint a Pinocchio, a Bambi vagy az Alice Csodaországban.
