Tudomány

Sztálin halála (1953)

Moszkva, március 5. - A véreskezű kommunista diktátor 73 éves korában halt meg Moszkva melletti birtokán. Halálának feltételezett oka: ciánmérgezés.

Joszif Visszarionovics Sztálin (eredeti nevén: Joszif Visszarionovics Dzsugasvili), a szovjet minisztertanács elnöke és az SZKP Központi Bizottságának első titkára 1927-től korlátlan hatalmú diktátorként uralkodott. 1953 március 2-án rosszul lett, és többé már nem tért magához, március 5-én 21 óra 50 perckor meghalt.

A kórboncnoki jelentés szerint Sztálin halálát agyvérzés és érszűkület okozta. A Kreml archívumából azonban előkerült egy orvosi napló, amely szerint Sztálin vérnyomása még életének utolsó évében is rendben volt. A hamis diagnózist legnagyobb ellenfele, Berija, a titkosrendőrség vezetője íratta be az orvosi napló végére.

A jelentés szerint Sztálin a Kremlben esett össze, holott az orvosi naplót vidéki rezidenciáján állították ki – nyilatkozta egy orosz történész. A Berija által ellenőrzött lapokon az áll, hogy Sztálin a Kremlben betegedett meg. Ám ott valószínűleg egy hasonmása lehetett, akit ugyanúgy megmérgeztek, mint őt, és később kicserélték a holttesteket, így a ravatalon már az igazi Sztálin feküdt.

Az orvosok végig a mérgezés tipikus tüneteivel kezelték, mája 4 cm-rel nőtt meg. Sztálinnal ciános méregkeverék végezhetett, a diktátor elkékült bőrére utaló jegyzetek is ezt igazolják. Utolsó vér- és vizeletmintája is méreg jelenlétét igazolja, az orvosok azonban Berija reakciójától félve nem merték azonosítani a halál okát.

Halála előtt Sztálin valószínűleg az 1936-37-es nagy mészárláshoz hasonló méretű tisztogatást tervezett. A Szovjetunióban élő zsidó orvosok mellett a legfelsőbb párt- és állami vezetők voltak soron. Nem véletlen tehát, hogy máig is él a legenda, miszerint a vezér halálát ők segítették elő.

Ajánlott linkek:

Virtuális kiállítás Sztálin haláláról

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik