Az ÁSZ szerint az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy a vámhatóság milyen intézkedéseket tett a jövedéki adóbevételek minél teljesebb körű beszedésére, ezen belül eredményesen valósította-e meg a szervezeti és nyilvántartási rendszerének korszerűsítését, a jövedéki adóalanyok hatékonyabb ellenőrzését, valamint a jövedéki termékek illegális gyártásának és forgalmazásának felderítését és megakadályozását.
A központi költségvetés bevételeinek mintegy 13 százaléka származott jövedéki adóból, ami 2001-ben 523 milliárd forintot, míg 2002-ben 567 milliárd forintot jelentett. A számvevők a vizsgálatok alapján szükségesnek tartják a kockázat-kezelés általánossá tételét az ellenőrzések végrehajtásakor, megalapozott ellenőrzési tervek kidolgozását, a váratlan- és célellenőrzések számának növelését, a külső és belső együttműködések javítását, a jövedéki adattár kialakításával a többszintű vezetői információs rendszer bevezetését.
Az ÁSZ szerint mindezek együttes hatásaként lehetővé válik a vámhatóság rendelkezésére álló erőforrások hatékonyabb felhasználása, az ellenőrzések eredményességének javítása, ezáltal a költségvetés védelme, illetve bevételének növelése. A számvevők megállapították, hogy az adóraktári ellenőrzésekhez készített programok formálisak, az elvégzett revíziók rutinszerűek, és az adóalanyok kiválasztásnál nem veszik figyelembe a jövedéki termékfelhasználás volumenét, mint kockázat-növelő tényezőt.
A vámhatóság nem minden esetben végezte el a legnagyobb, a jövedéki adóbevétel több mint 90 százalékát befizető adóalanyok elévülési időn belüli rendszeres adóellenőrzését. Az ÁSZ jelentése kifogásolja, hogy a vámhatóság rendészeti szempontból nem dolgozott ki az ellenőrzés végrehajtását segítő módszertant, de az eredményesség növelése céljából évente elemzéseket és értékeléseket készít az ellenőrzések súlypontjainak és területeinek alakulásáról. Az ellenőrzési típusok közül a piacellenőrzés volt a legeredményesebb, a felderítési mutató az 1998. évi 24 százalékról 2002-re 33 százalékra emelkedett.
A közúti ellenőrzések 2-3 százaléka zárult felderítéssel, az átlagos érték felderítési esetenként 6-7 ezer forint volt a vizsgált időszakban. A határforgalmi ellenőrzések eredményessége javult a fejlesztések és a teherforgalom ellenőrzésénél alkalmazott kockázatkezelési eljárás hatására. A 2000. évi 12 340 felderítéssel szemben a 2001-2002-ben 13 877, illetve 17 125 felderítést hajtottak végre, amely a bázisévhez viszonyítva 12 százalékos, illetve 39 százalékos növekedést jelent. A számvevők szóvá tették azt is, hogy a vámhatóság és az APEH együttműködése formális, a közös ellenőrzések nem összehangoltak, nincsenek közös vizsgálati programok, nincsenek egyeztetve az ellenőrizendő időszak, illetve a különböző bevallások adatai.
Az adóalanyok a megállapítással zárult határozatok kevesebb mint 4 százaléka ellen nyújtottak be fellebbezést bíróságokhoz, a megtámadott határozatok 70-80 százalékát azonban megalapozottnak ítélték. Az ÁSZ jelentése szerint, az 1999-2002. között a vámhatóság által kiszabott bírságoknak átlagosan mindössze 7,4 százaléka folyt be a költségvetésbe. Az alacsony hatásfokú behajtás legfőbb oka, hogy a nagyobb értékre elkövetett jogsértések – borhamisítás, illegális alkohol előállítás – elkövetői ismeretlenek, vagy a kiszabott nagy összegű bírságok megfizetéséhez nem rendelkeznek pénzügyi fedezettel, vagyonnal.
