A többi emlősfajnál csupán átmenetileg, a peteérés és a szoptatás során nagyobbodnak meg a mellek – írja az IFLScience. Az emlők fő feladata a tejtermelés, így mikor a nőstényeknek már nincs szüksége a tápláló folyadékra, a mell is eltűnik.
Úgy tűnik, hogy evolúciónk egy pontján valamiért fontos volt, hogy ez a vonás kialakuljon.
1987-ben Tim Caro evolúciós ökológus hét lehetséges magyarázatot mutatott be a témával kapcsolatban. Az egyik elképzelés szerint a magasan lévő mell lehetővé tette, hogy az őskori nők szoptatás közben is mozgékonyak maradjanak, ez azonban nem magyarázza meg a kebelméretet.
A jelenségre az egyik legnépszerűbb hipotézist Charles Darwin dolgozta ki, majd 1967-es könyvében, A csupasz majomban Desmond Morris zoológus fejlesztette tovább. Morris szerint a megnagyobbodott mell azért alakult ki, hogy helyettesítse a főemlősöknél az ovuláció során kidudorodó feneket. Mivel két lábon járás közben a hátsó fertály kevésbé látványos, a mell vette át a figyelemfelkeltő szerepet. A gond ezzel az elmélettel az, hogy nem tisztázza, miért marad nagy a nők keble a menopauza után is.
Fontos különbség az emberek és a többi emlős melle között, hogy a nők keblei jóval több zsírt tartalmaznak. A zsír hasonlóan tölti fel a szöveteket, mint az állatoknál a tej, azzal a különbséggel, hogy a zsír állandó. A zsír olyan bőséges lehet, hogy tömegével akár hátfájást is előidézhet – egyes nők ezért döntenek a mellkisebbítő műtét mellett.
Elképzelhető, hogy az emberi kebel egyedi felépítése is szerepet játszik abban, hogy a mellrák az embereknél a leggyakoribb. A jelenséget emellett az is okozhatja, hogy az emberek általában jóval tovább élnek, a daganat pedig sokszor a kor előrehaladtával alakul ki.
Kiemelt fotó: Thinkstock
