„Gótikus thriller”-nek azok titulálják a látottakat (egyebek között maga a minőségi filmekről az egyre kevésbé vállalható vacakokra átálló forgalmazó), akik részben a „gótikus”, részben a „thriller” fogalmak mibenlétéről ápolnak felette téves elképzeléseket. Az előtag ugyanis egy művészeti irányzat volt, amely nem tévesztendő össze a jelenkor popiparának bárgyú modoroskodásával, a thriller meg, ugye valami szembenézés a lassan tárgyiasuló, alakot nyerő fenyegetéssel, amiről itt szó sincs.
Szó arról van, hogy az Alkonyat-széria szemérmetlenül jövedelmező vállalkozásnak bizonyult – ne má’, hogy a pofátlan amerikaiak kaszáljanak csak, hiszen mégiscsak Anglia volna a misztikus rémmesék fellegvára. El is hangzik a filmben, hogy a kibontakozó rettenetes titok leírása olyan, mintha Poe és a Frankensteint író Mary Shelley közös munkája volna. És hát ugye zseniális. Mármost a filmről nem éppen ez a jelző ugrik be. Ne tessék röhögni: a matuzsálem korú vámpír fruska ugyanis gimnáziumba jár („elmúltál már 200 éves, igazán leérettségizhetnél” – mondaná a vámpír anyuka, ha volna humora; de nincs, a film komoly, mint egy epegörcs), és iskolai dolgozatot ír. Amely, ha kerülő úton is, de eljut a tanerők kezébe, akik fel is keresik ahajt a vámpír mama által üzemeltetett bordélyházat, hogy megtudakolják a szertelen dolgozat valóságtartalmát. Kár értük. Kár a többi elhullott polgárért is, akiknek részben vámpírkarom okozza halálát, részben az örökéletűek testvériségének vámpírokra vadászó tagjai (mondom, tiszta Alkonyat) tépik ki a szívüket (vagy a belüket, ezt nem látni pontosan). Kár a testvériség acéldrót, illetve szaracén szablya által lefejezett tagjaiért (utóbbi fegyvernek van valami jaj, de jelentőségteljes köze Bizánchoz, meg a hotelnek, amelyben szexuális kisipar folyik). De kár a főhősökért is, akik örök életükért cserébe elveszítették lelküket – bár azóta valahol biztos meglelték: a már két évszázada serdülő leányka legalábbis biztosan, mert ő beleszeret egy (nem viccelek) hemofíliás fiúba, innen a konfliktusok java.
De a legnagyobb kár a nézőért. Aki még fizet is ezért a sok összehordott marhaságtól roskadozó filmért, amely olykor önmagának is ellentmondva, hatásvadász jelenetek, nevetséges leleplezések és bombasztikus, már-már paródiába hajló színészi játék közepette halad a máris a következő rész(ek)re kacsingató befejezés felé.
Ajánljuk: azoknak, akik ésszerű rendszerbe foglalható összefüggések nélkül is bírják élvezni az őket érő, határozott képi és hangingereket.
Nem ajánljuk: azoknak, akik szellemileg már majdnem fölérik az asztalt.
TPP
Rendező: Neil Jordan. Szereplők: Gemma Arterton (Clara), Saoirse Ronan (Eleanor), Caleb Landry Jones (Frank), Sam Riley (Darvell), Warren Brown (Gareth), Thure Lindhardt (Werner), Daniel Mays (Noel). Forgalmazó: Budapest Film.
Hazai bemutató: augusztus 1.
