A biodiverzitás elvesztése csendes gyilkos. Más, mint a klímaváltozás, amelynek az emberek érzik a hatásait a mindennapi életükön is. A biodiverzitásnál ez nem ilyen egyértelmű, de mire a saját bőrünkön érezzük a változást, már lehet, hogy késő
– mondta a Guardiannek Cristiana Pașca Palmer, aki az ENSZ biodiverzitási egyezményeinek betartatásáért felel. Ezért létfontosságú szerinte, hogy a hamarosan induló konferencián megállapodás szülessen, és a világvezetők újragondolják a természethez való viszonyukat. Ehhez a szavazóknak is nyomást kell helyezniük a kormányokra, hogy elérjék a kitűzött célokat a rovarok, madarak, növények és emlősök védelme terén, hiszen ezek nélkül az élelmezés, a tiszta víz és a tiszta levegő is veszélybe kerül.
Az egyiptomi Sarm es-Sejkben 196 állam képviselői találkoznak ezügyben, de az önmagában még nem jelent sikert. Az egyik legfontosabb szereplő, az Egyesült Államok például csak megfigyelőként van jelen, nem vesz részt a tárgyalásokban. Pedig nagyon fontos lenne áttörést elérni, mert a két legutóbbi nagy biodiverzitás-egyezménynek (2002, 2010) nem sikerült megakadályoznia a jelenleg is zajló kihalási hullámot, amekkorára nem volt példa a dinoszauruszok kihalása óta.
Pașca Palmer szerint vannak reményteli folyamatok, de összességében a számok lesújtóak, 2050-re például várhatóan kihal az afrikai emlős- és madárfajok 50 százaléka. Románia volt környezetvédelmi minisztere úgy fogalmazott:
Remélem, hogy nem mi leszünk az első faj, amelyik dokumentálja a saját kihalását
Persze van tudós, aki kevésbé látja apokaliptikusan a biodiverzitás helyzetét, nyáron interjúztunk a témában Chris D. Thomas brit ökológussal, aki szerint több optimizmusra lenne szükség:
Kiemelt kép: Getty Images
