Kitette a Facebookra, hogy árulja a szamizdatos archívumát, benne önről készült titkosszolgálati iratokkal. Aztán egy óra múltán lekapta a hirdetést. Miért gondolta meg magát?
Nem gondoltam meg magam. Azonnal elkelt.
Mennyiért?
Nem kevésért.
Milliók?
Persze.
Ki a vevő?
Nem árulhatom el.
Fura, hogy húsz év főpolgármesterség után pénzt kér történelmi dokumentumokért.
Mit kéne tegyek?
Felajánlani múzeumnak, közgyűjteménynek, ingyen, s megelégedni azzal, hogy a gyűjteményre címkézik: Demszky Gábor adománya.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ingyen adjam azt, ami az enyém, amiért dolgoztam, szenvedtem, kutattam. Különben is az elmúlt évtizedekben három helyen helyeztem el archívumot az országban, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és az OSA archívumban, valamint egyet Brémában. Ezért az ötödikért pénzt kértem.
Hat éve, amikor utoljára interjúztunk, tizenéves Skoda Fabiával járt, ami abból derült ki, hogy tilosban parkolt és a közteresek megbüntették.
A minap adtam el azt a Fabiát! Még olcsóbbat, még öregebbet vettem helyette. Ez sok mindent elmond az anyagi helyzetemről.
Tényleg ennyire padlón a büdzsé?
Azért nem panaszkodom, lényegében megélek a nyugdíjamból.
Nem engednek be bennünket az ELTE-re. Én is csak egy évben egyszer, Csepeli Gyuri óráján adhatok elő. És a CEU-ra sem mehetünk.
Oda miért nem?
Attól tart a CEU vezetése, ha bármelyikünket meghívja, a kormány azonnal becsukná az egyetemet.
Van ott komolyabb ügy is egy Demszky-fellépésnél.
Áh, ami most megy, az komolytalan. Csak azért rugdossák a CEU-t, hogy a felszínen tartsák a migránsozást meg a sorosozást. A mi alkalmazásunk viszont provokációnak minősülne. És azt gondolják, amit én mondanék, más is el tudja mondani. Pedig az én történetem, akár rendszerváltásról, akár urbanisztikáról beszélek, személyesebb, hiszen nem analitikus vagyok, hanem maga az aktor, a cselekvő, a tettek embere.
Most, a Nemzeti Együttműködés Rendszere harmadik kétharmadának idején mit aktorkodna?
Öt választáson indultam és ötször nyertem. Elhiheti, most is tudom, mit kéne csinálni.
Mit?
Meg kell ölni a fenevadat!
És ki vagy mi az a fenevad, akit ön leterítene?
A fenevad maga a NER, amit parlamenti úton felszámolni lehetetlen. Ugyanis Magyarországon nincs demokrácia, ami egyúttal azt is jelenti, hogy illegitim a rendszer, ahogy ezt a Sargentini-jelentés EP-s megszavazása is deklarálja.
A Sargentini-jelentés nem beszél az Orbán-rendszer legitimitásáról, annyit állít, hogy Magyarországon több ponton sérül a jogállamiság.
Ez szerintem azt jelenti, hogy illegitim a rendszer, következésképpen én állampolgárként kijelenthetem: nem kell betartani a szabályait.
Visszavágyik az illegalitásba?
Annyiban igen, hogy annak idején szintén nem fogadtuk el legitimnek a rendszert, elmentünk a falig, vállaltuk a börtönt, megtörtént, vállaltuk a házkutatásokat, megtörtént, vállaltuk az útlevélvesztést, megtörtént, vállaltuk az állástilalmat és a követést meg a lehallgatást, mind megtörtént, és azt is vállaltuk, hogy időnként megvertek az utcán. Ma ennek a töredékét sem vállalja az ellenzék.
Hiszen, ami van, ha korlátosan, hibrid módra is, de demokrácia.
Dehogy demokrácia!
Lejt a pálya, ez kétségtelen. Ám, ha kormányzati médiacunamiban is, de szabadon választhattunk. És bár a miniszterelnök barátaiból lettek a leggazdagabb magyarok, és a hatalom cseszteti a civileket, és lebontja az ellensúlyokat, fideszes ül az ügyészség, az Állami Számvevőszék, az Országos Bírósági Hivatal, a választási szervezetek, a médiahatóság, valamint a jegybank élén, olyanról nem tudni, hogy követnének, lehallgatnának, összevernének ellenzéki politikusokat, házkutatást tartanának náluk, elvennék az útlevelüket. S nem a szovjet tömb meg a Varsói Szerződés, hanem az EU és a NATO részei vagyunk. Ez nem Kádár-rendszer.
Már csak azért sem demokrácia, amiben élünk, mert az ellenzék idomult a rendszerhez, partner ahhoz, hogy demokráciát játsszunk ott, ahol nincs demokrácia. Ennek így semmi értelme.
Szóval mit kéne csinálni?
Kivonulni a parlamentből és visszahozni a nyomtatott szamizdatos módszereket.
Nyomtatni? Minek? Ott a net. Írjon blogot, aki akar.
Az semmit nem ér. A papír, az ér el mindenkihez. Csomóan nem olvasnak netet, én hozzájuk is szólni akarok.
Aki nem netezik, ahhoz eljut a fénymásolt szamizdat?
El bizony. A tavaszi választási kampányban kétszer körbejártam az országot egy harmincfős csapattal, egyetlen nap alatt több megyét leterítettünk.
S volt értelme?
Volt, persze.
Miben mutatkozott meg?
Nehéz ezt megmondani. Jelen voltunk.
Orbán kétharmaddal nyerte a választást.
De közben kritizáltuk a rendszert,
És a lapunk ismertté vált.
Mi is a lap címe?
Nyomtass te is! A tavaszi példányszámunk elérte a félmilliót. Négy oldal A/5-ös formátumban, nagyon sok ráfér ám, ha az ember nem fecseg.
Miket írtak bele?
Mindenfélét.
A szamizdattal kell legyőzni a fenevadat?
Azzal is.
És még?
Lehetne még lakáson szabadegyetemet szervezni. Ma is működik pár, nálam Heller Ági tartott három előadást, egyet Kantról, egyet Shakespeare-ről, egyet pedig Lukács Budapesti Iskolájáról, mind nagyszerű volt.
Szamizdat és szabadegyetem. Mi kell még a NER-szörny ellen?
Kenedi Jánossal könyveket adunk majd ki undergroundban, a lakásán lesz kutatóhely és butik. Izgalmas.
Szamizdat, szabadegyetem és undergroud könyvkiadás. Szemben az állami pénzen, milliárdos kampányokkal nyomott közmunkával, rezsicsökkentéssel és migránsozással, sorosozással.
Kevesli?
Molyfing.
Ugyanezt a lekicsinylést hallottam, amikor a nyolcvanas években nekiálltunk a szamizdatnak, és én már akkor azt mondtam, hogy még az én életemben összeomlik a Kádár-rendszer. És össze is omlott. Most pedig azt mondom, hogy az Orbán-rendszer is még az én életemben összeomlik.
A Kádár-rendszer nem a szamizdattól omlott össze, hanem Moszkva ledőlő falai temették maguk alá.
Ez igaz, de én azt mondom: csináljuk!
A rezsicsökkentésre és a migránsozásra vevő a nép. Az ellenzéktől hallható demokráciadeficitre és a korrupciózásra akkor sem, ha szamizdatból kapja.
Szerintem Európáról és a liberális demokráciáról kell beszélni, ugyanis Európa nagyon népszerű a magyarok körében.
Így tudjuk a legnagyobb szeletet kihasítani a szörnyetegből. Tavasszal megerősödünk az EP-választáson, nyerjük Budapestet és néhány várost, aztán erről az alapról ősszel, az önkormányzatin megfordítjuk az egészet.
Tudja, mit mondott nekünk 2012 októberében?
Mit?
„Budapest az ellenzék ölébe fog hullani 2014-ben, és ismét a szabadság szigete lehet, visszaállítva arra a fejlődési pályára, amelyen 1990-ben elindult.”
Ez lett volna, ha van egy jó jelölt. De nem volt.
Emlékszik, kik indultak ellenzéki oldalon?
Mindegy, kik. Senkik. Nem emlékszem.
Bokros Lajos a szociktól, Staudt Gábor a Jobbiktól, Csárdi Antal a zöldektől és a liberális Bodnár Zoltán. Eredményük: 36, 7, 6, illetve 2 százalék. Mindez Tarlós István 49 százalékával szemben.
Ezekre az emberekre nem emlékszünk. És akikre nem emlékszünk, azok nincsenek. Nem tudtak ezek semmit! Még kampányolni se tudtak.
Hogyan kell kampányolni?
Úgy, hogy minden nap rólad szól.
Ön hogyan csinálná, hogy minden nap önről legyen szó?
Erről most még ne beszéljünk.
Min mosolyog?
Semmi, semmi.
Csak nem az jár a fejében, hogy jövő ősszel ön lenne az ellenzéki főpolgármester-jelölt?
Elárulhatom, gondolkodom, hogy ismét beszállok a politikába. A pártok nem érdekelnek, de függetlenként hajlandó lennék indulni.
Főpolgármester-jelöltként?
Még nincs döntés. Ha lesz mögöttem intellektuális és tárgyi erő, indulok. És jönne velem a régi csapatom. Olyan stratégiai tervezőm volt nekem, mint Atkári János, őt biztos visszahoznám.
Az imidzse nem a régi, egyelőre a bulvárban hallani önről. Április nyolcadikán, a szavazási sorállás alatt kosárból osztogatta a szamizdatját, amikor kérdezni próbálta az Echo TV. A móka odáig fajult, hogy ásványvizes palackkal vette üldözőbe a riportert. Tényleg le akarta önteni azt a fiút?
Csak spricceltem rá, hahaha.
Egy volt főpolgármester sorállók százai és egy kamera szeme láttára megkerget egy polbulvárriporter? Hogy van ez?
Állandóan rám szállnak.
A CEU melletti tüntetésen meg szemből átkarolta a riportert, és arasznyiról beszélt mosolygós ingerülten a fejébe. Végtelenül bizarr volt.
Kiváló módszer, ezt használom, ha valaki nem hajlandó leszállni rólam.
Szegénynek a mellemig ért a feje, sőt, a mellemhez ért a feje, és úgy lehetetlen interjúzni. Egyszer meg itt, a Balzac utca sarkán vártak rám, esős idő volt, befordítottam kettőnk közé az ernyőt, erre mögém osont, na de ott meg a fal volt, kicsit hátraléptem, s már meg is volt a pasi, lélegezni nem tudott.
Egy volt főpolgármester miért megy ilyen mélyre, mit keres a szuterénben?
Ezek lerázhatatlanok, akár egy teljes órán keresztül tapadnak, és kizárólag az ő eszközeiket használva lehet védekezni ellenük. Kutyák ezek. A sajtó kutyái. Ernyőt kell eléjük tartani, vagy magadhoz húzni és simogatni őket. Mára elértem, hogy tőlem félnek.
Volt egy rózsaszín szereplése is: a nyáron elhívta az esküvőjére a Blikket. Miért?
Valamelyik sajtó úgyis kiszúrta volna a dolgot, inkább beelőztem, hiszen, ha én szólok valakinek, akkor azt írja meg, úgy jelenik meg, ahogy én szeretném. Így is történt: korrekt képek, rövid, kedves, tárgyszerű szöveg. Azóta is rengetegen emlegetik.
Azt írta a Blikk: „Fotókon a boldog pillanatok: Így nősült meg ötödjére Demszky Gábor, azt is elárulta, mi a titka.”
És mi is volt a titkom?
Emlékszik?
Sok titkom van. Például az, hogy hogyan kell egy nőt elcsábítani.
Hogyan?
Egyszerű. A nők nagyobb része, már azok, akik hajlandóságot mutatnak az ismerkedésre, hiperérzékenyek az érintésre.
És akkor minden megtörténhet.
„A Blikk kérdezte Demszkyt, mi a titka a zökkenőmentes együttélésnek, hamiskás mosollyal azt válaszolta: Mindig megtartottam a külön belvárosi lakásomat, mert így mindig volt hova visszavonulnom.”
Igen, a külön lakás! Na, az már nincs. Összeköltöztem a feleségemmel, a két gyerekével és a dédivel Érden. Ezért is adtam el a szamizdatokat. Előre nézek, nem a múltba: leváltjuk Orbánt.
Miből? Nincs egy vasuk sem.
Nem minden a pénz.
Pénz nélkül létezik politika?
Valamennyi kell hozzá.
Mit gondol a magyar pártfinanszírozásról?
Az katasztrófa. De Amerikában is katasztrófa. Az se transzparens, az is átverésen alapul. A nem túl szimpatikus Hillary Clinton százötvenezer dollárt kapott egy előadásért. Az negyvenmillió forint! Nyilvánvaló pártkorrupció.
Itthon hol lett elszúrva a pártfinanszírozás?
A kezdet kezdetén, a rendszerváltásnál, azóta mindenki hazudik.
Beleszorultak, nem hibáztatom őket, hogy eldugják a pénzt.
Főpolgármesterként sem hibáztatta őket ezért?
Nagyon kényelmetlen helyzet volt, amit személyesen úgy oldottam meg, hogy az öt főpolgármesteri- és az öt országgyűlési-, plusz az egy EP-kampány, azaz tizenegy kampány során sose tudtam, ki adott pénzt. Illetve egyetlen egyszer tudtam meg, amikor egy ilyen illető a választási győzelem után megjelent az irodámban, hogy kér valamit cserébe.
Ki ő?
Nem mondom meg, mert még aktív.
Mit kért?
Fővárosi ingatlant eladásra. Azonnal elküldtem, hogy énvelem aztán semmiben nem egyezett meg, tessék pályázni és a legjobb ajánlatot adni, viszontlátásra.
Miért önhöz kopogtatott be?
Nyilván mondták neki, hogy tudom, hogy adott. Amiből én azt a következtetést vontam le, hogy tudni sem szabad, ki segít.
Végül vitte az ingatlant a segítő?
Nem. Aztán átállt a másik oldalra. Ott nyilván meghálálták a szolgálatait.
Annak idején egy támogató hogyan adta át a pénzt? Befőttes gumival átfogott bankótekercs zsebbe, hogy Mikikém, Ernőkém, tegyétek csak el?
Esküszöm, hogy nem tudom. Nem tudok ennél többet.
Számla aligha mozgott.
Nyilván nem volt számla.
Bűncselekmény adni, bűncselekmény elfogadni, s alighanem bűncselekmény az is, ha tud róla az ember, de nem tesz feljelentést.
Az összes párt ezt csinálta, csinálja. Nincs legális út. Óriási baj. Ez a politika pestise.
Megtehette volna, hogy főpolgármesterként megmondja a párttársainak és a szociknak, hogy tűnés a fővárosi cégek közeléből, a Főkefétől, a Főkerttől és a többitől? És azért tudott volna tenni, hogy a négyes metrót ne lepje el a korrupció, ne a tervezett ár másfélszeresébe, 450 milliárdba kerüljön a beruházás?
A Főkefétől és a Főkerttől tudomásom szerint egyetlen fillért sem kapott az SZDSZ.
És az MSZP?
Tudtommal az sem. Nem a fővárostól vitték ki a pártok pénzt. És a metróról sem igaz, amit mondanak.
OLAF-jelentés született arról, hogy a beruházás hatvan százaléka csalásokkal érintett.
Baromság. A fővárosi cégekből, beruházásokból, ha agyonütnek se tudok példát hozni lopásra.
A szoci Hagyó Miklós és az ön tanácsadója, Mesterházy Ernő megjárta a börtönt.
Kétségtelenül megvádolták őket, hogy korrumpáltak fővárosi cégeket. De Mesterházy Ernőt felmentették első és másodfokon is, vagyis ártatlan azokban az ügyekben, melyekkel megvádolták. Hagyónál pedig a tizenöt vádpontból tán kettőben állt meg a vád.
A bíróság épp annyi büntetést hozott ki, amennyit előzetesben már leült Hagyó. Erre vajon mi a magyarázat?
Mi lenne?
Annyi szerepük volt, hogy a kampányban vezetőszáron megsétáltassák őket a kamerák előtt, aztán hadd menjenek istenhírével.
Ezzel már csak azért is egyetértek, mert akik annak idején a rendőrségen és az ügyészségen előkészítették a politikai korrupciós ügyeket, összesen nyolc fő, ma szerepelnek Tarlós István fizetési listáján, bent dolgoznak a főpolgármesteri hivatalban.
És ha Polt nincs, percek alatt kideríthető, hogyan keletkeztek a műperek, csak be kell idézni, és azonnal elmesél mindent. Aztán Mészáros Lőrincet is be kell idézni, és ő is elmesél mindent.
Miért mesélne?
Mert olyan buta, hogy azt sem tudja, mit nem szabad elmesélni. Két óra alatt megtörne és dalolna. És mások is dalolnának. És már össze is dől a NER.
Ehhez a meséhez meg kéne nyerje a 2022-es választást az ellenzék.
Az az alap.
És aztán kint lenne egymillió orbánista az utcán.
Majd nyugalmat teremtünk, kormányozunk.
A pestises pártfinanszírozást hogyan alakítaná át?
Ahhoz nem értek. Nyilván több pénz kell és transzparencia és be kell csukni mindenkit, aki fekete pénzben érintett.
Azzal egyetért, hogy az SZDSZ-t a korrupciós ügyek tették tönkre?
Nem. Medgyessy Péter állította azt az ostobaságot, hogy az SZDSZ tele korrupciós ügyekkel.
Ön is azt mondta az imént, hogy mindenki tele korrupciós ügyekkel. Nyilván az SZDSZ is tele volt.
Az SZDSZ tönkretevője pont Medgyessy Péter és az ilyen nyilatkozatok. Medgyessy beszél? Miközben a cége már a miniszterelnöksége után, 2007-2008-ban 180 millió forintot kapott az új metrószerelvényeket beszállító Alstomtól?! Tanácsadásra, hogy meggyőzze a pártokat arról, hogy az Alstomé a legjobb ajánlat, nevetséges. Nyomozás is indult az ügyben. Gyanítom, a pénz zöme nem az övé maradt, hanem ment a pártjának. Korábban, még 1999-ben pedig százezer dollárt, harmincmillió forintot kapott azért, hogy meggyőzze Budapest ötödik kerületi szocialista képviselőit a Gresham-beruházás támogatásáról.
Tényleg azt gondolja, hogy egy ideges Medgyessy-mondat végzett az SZDSZ-szel?
Nyilván bonyolultabb az ügy. A lényeg számomra az, hogy sose voltam pártpolitikus és mindig is igyekeztem távol tartani magamat a pénzügyektől. Én azt sem tudom, hogyan kell pártot csinálni. Sosem csináltam.
Volt pártelnök az SZDSZ agóniája kezdetén.
Az tévedés volt, csupán néhány hónap. Politikus voltam, méghozzá rendszerváltó politikus, liberális, demokrata, de nem pártpolitikus. Ezért választottak négyszer újjá. Mondom, én tudom, hogyan kell legyőzni a Fideszt.
Az egykori szövetségesek, a szabad demokraták és az ősfideszesek tényleg annyira gyűlölik egymást, mint amennyire kintről látszik?
Kétségtelen, hogy az SZDSZ eltüntetésében komoly szerepe volt a Fidesznek.
A Fideszben úgy élték meg, hogy az SZDSZ-esek lenézték és elárulták őket.
Milyen árulásról beszélnek?
A nyolcvanas évek második felében vidékről, első generációs értelmiségiként Budapestre kerülő néhány tehetséges fiatal alapította a Fideszt. Egyetemistaként itták a későbbi szabad demokraták, Kis János és Konrád György és Tölgyessy Péter, úgy általában a pesti liberális elit szavát. Csakhogy, a fideszes értelmezés szerint, amikor Orbánék 1989-ben részt kértek a rendszerváltásból, azt a választ kapták, hogy gyerekek, előbb robbantsátok le a gumicsizmátokról a disznószart, tanuljatok nyelveket, olvassatok sok-sok szépirodalmat, álljatok be szépen a sor végére, de most gyorsan főzzetek egy kávét a kotyogósban, és majd szólunk tíz, húsz év múlva, ha beléphettek a szalonba. Röhrig Géza idézte fel, hogy az Ellenzéki Kerekasztalnál a szabad demokraták milyen lekezelően bántak Orbánékkal. Erre jött, hogy állítólag a „ballibek” 1993-ban a székházüggyel megrogyasztották a választási győzelemre is esélyes Fideszt, majd 1994-ben az SZDSZ összeállt az MSZP-vel, amit a Fidesz alávaló árulásként, a komcsikkal való lepaktálásként értékelt, nem teljesen alaptalanul. Mondják, Orbán ekkor döntött úgy, hogy, ha teheti, leszámol a szabad demokratákkal és a szocikkal. És a gumicsizma versus Kant ellenére ő bizonyult erősebbnek, kitartóbbnak, ravaszabbnak, jobb politikusnak.
És gátlástalanabbnak, kegyetlenebbek. Velem megcsinálták, hogy amikor 2010-ben megszűnt a főpolgármesteri megbízatásom,
egyet a gyermekvédelemtől, egyet a Millenárisról, egyet egy kollégiumból. Egyébként meg Orbán az, aki 2010-ben felrúgta a rendszerváltás értékeit, az akkor közösen kialakított szabályokat. Ez az egész csicskáztatás, lekezelés puszta kitaláció, hazugság, a fideszesek terjesztette mitológia. Már az sem igaz, hogy mind csóró gyerekek, hiszen a többség szülői hátterében pártmúlt húzódik, Kövérnél, Orbánnál, sokaknál, szóval társadalmilag nem voltunk mi annyira különbözőek. A különbség az, hogy míg én és a Fideszből Molnár Péter és a Szelényi Zsuzsika részt vettünk a kulturális munkában, például a fontos írók terjesztésében, Orbán nem jött, amikor hívtuk, azzal utasított vissza, hogy őt nem az irodalom érdekli, hanem a hatalom.
Hiszen nem Orwellt akart terjeszteni, hanem a politika rendszerváltásban részt venni. Politikusnak készült, nem könyvkiadónak. És a nagy sebeket akkor kapta, amikor már mindannyian parlamenti politikusok voltak: 1993-ban és 1994-ben.
Mi be akartuk emelni őket, ők nem jöttek. Ők a hibásak, az együttműködésre képtelenek. A pártalapításban is beelőztek.
Saját pártot akartak, nem kívántak az SZDSZ „KISZ-e” lenni. Ez érvényes álláspont.
Mert csak a hatalom érdekelte őket már akkor is, s nem az ország sorsa. Engem viszont az ország sorsa érdekel azóta is.
Tök komoly, hogy jövőre indulna a főpolgármesterségért?
Februártól urbanisztikát tanítok a brémai egyetemen. És még nem döntöttem el, merre indulok. Ha nem állnak be mögém és elragad a tanítás, elengedem a politikát. Lehet, meglepő, de
ugyanis a politikáról mindent tudok, a tanítás viszont, bár előadást tartottam ezerszám, új nekem.
Ebben a sapkában kampányolna?
Azt mondják rá, hogy migránssapka, pedig nem az.
Hanem?
Kirgiz, üzbég és tadzsik viselet, a neve tyubityelka. Kirgizisztánból hoztam, abból az országból, ahol a nagyapám alapította az első iskolát. Díszpolgárrá is választották, ahogy az apámat és engem is.
Ebben láthattuk a minap Gyurcsányék Kossuth téri tüntetésén is. Elhitte, hogy csak kint kell maradni az utcán s megdől a NER?
A tüntetés is egy technika, s én kíváncsi voltam, most működik-e. Hát, nem működött, nem mentek ki az emberek, de meg kellett próbálni. Az mondjuk nem esett jól, hogy a DK direkt olyan fotókat tett ki az oldalára, amiken nem látszom. Pedig elég feltűnő vagyok, magasabb az átlagnál, sapka is volt rajtam, mégis kicenzúráztak. Hihetetlenül irigyek arra, hogy ha elindulok egy választáson, azt megnyerem. Én tudom, hogyan kell győzni. A DK-sok meg csak azt tudják, hogyan kell veszíteni. Nem Gyurcsány számomra a konkurencia, hanem a párttársai. Gyurcsány is ikon, én is ikon vagyok, mindketten egy-egy korszakot képviselünk, nincs egoproblémánk, hogy ki a nagyobb. Kevesen maradtunk olyanok, akik tudnak szavazatot hozni, Gyurcsány ilyen, én még inkább, és az SZDSZ-ben Kuncze volt még ilyen. Kuncze, az igen! Kedves, humoros mackó.
Az a mackó önre azt mondta: Demszky egy nagyra nőtt óvodás.
Ez kedves megjegyzés, semmi baj vele. Kuncze demokrata, ezért tisztelem. Ő osztja a már a szamizdatos időkben is érvényes demokrata felfogást, miszerint lehet bárki a nyakunkon, ez az ország nem az oroszoké, nem az orbánoké, hanem a miénk, mindannyiunké.
Interjúkötet a 24.hu szerzőjétől
