A 27 ezer négyzetméteres Maxxi helyszínében, formáiban és tartalmában is rendkívüli.
“A Maxxi-val Róma a XXI. századi művészet világfővárosává vált”- hangoztatta az épületet csütörtökön felavató kulturális miniszter, Sandro Bondi. A Maxxi annak a bizonyítéka, hogy Róma nem elégszik meg az ókorral és barokkal.
Helyszínként Róma külvárosában, a Flaminio-negyed egykori laktanyájára esett a választás. A művészeti központ megtervezésére 1998-ban írták ki a nemzetközi pályázatot, amelyen 273 terv közül az iraki-brit építész Zaha Hadid munkája bizonyult a legjobbnak. (Hadid volt az első nő, aki 2004-ben elnyerte az építészek Nobeljének számító Pritzker-díjat.)
A Maxxi két részből áll: Maxxi arte és Maxxi építészet. Az üveg-acél-beton szerkezetű művészeti központban kiállítótermek, auditórium, könyvtár, fotó- és médiatéka sorakozik, melyet az olasz kritikusok máris ezüst karácsonyfadísznek neveztek el. A Maxxi-tól nem választható el az előtte nyíló tér sem: itt fekszik Gino De Dominicis 24 méter hosszú kozmikus mágnese (egy hatalmas fehér csontváz Pinokkió-orral).
Ugyancsak hétvégén nyitja meg kapuit – igaz, csak átmenetileg – a Macro is. Ezt a másik kortárs művészeti központot Róma ellenkező részén, a Nomentano kerületben, a volt Peroni-sörgyár falai között alakította ki a francia épitész Odile Decq. A 18 ezer négyzetméteres Macro most három napig várja a látogatókat, hivatalos megnyitója ősszel lesz. Érdekessége az az üvegfolyosó, mely a kortárs alkotásokat szabályosan kiviszi a római járdákra.
