Egész Európában találgatják, mire készül az új olasz kormány, amelyet immár a törvényhozás mindkét háza támogatásáról biztosított. A tervekről egyelőre csak homályos nyilatkozatok vannak, de az egyértelműen kiderült az új miniszterelnök, Giuseppe Conte nyilatkozataiból, hogy az ország az eurózónában marad, nincs napirenden bármilyen más alternatíva.
Mindez némileg megnyugtatta a hónapok óta zilált olasz piacokat, Conte így megnyugodva utazhat a G7 kanadai tanácskozására, ahol személyesen is megismerkedhet a világ legfontosabb vezetőivel. Ez azért is fontos, mert az új kormányfő eddig szinte teljesen ismeretlen volt, még az olasz belpolitikához is csak érintőlegesen kapcsolódott, és eddig inkább csak megszépített életrajzáról híresült el.
Olaszország ugyanakkor joggal szerepel a G7 csúcson: az EU harmadik legerősebb gazdaságával rendelkezik. Erre azonban súlyos árnyékot vet, hogy eladósodottságát – a GDP-hez viszonyított arányaiban – csak a görögök tartozásai múlják felül.
Nem számít viszont nyugalomra Soros György, akit a magyar jobboldali sajtó főleg azért idézget az elmúlt napokban, mert több negatív nyilatkozatot tett az olasz kormányról, különösen Matteo Salvini új belügyminiszterről, Magyarországot pedig mint az unió alapértékeit aláásó országot emlegette a brit Guardianban (is) megjelent véleménycikkében. (Közben Salvini és Orbán Viktor telefonon beszélt egymással, s emiatt Berlusconi exminiszterelnök lapja – akivel Salvini eredetileg szövetségben indult a választásokon – máris Salvini-Orbán tengelyről írt.)
Salvinival, a Liga nevű, erősen bevándorlóellenes és eurószkeptikus párt vezetőjével kapcsolatban az zavarja Sorost, hogy szerinte túl közel van az oroszokhoz. Soros azt is firtatta a La Repubblica című lap szerint, hogy kapott-e pénzt Putyintól Salvini. Az új római belügyminiszter erre idegesen reagált, és annyit közölt, hogy nem kapott egy rubelt sem, valamint gátlástalan üzletembernek nevezte Sorost.
De Olaszországot nem is elsősorban ez izgatta Soros megjegyzései közül. Elsősorban azért foglalkoznak vele, mert ugyan támogatást kért véleménycikkeiben az EU-tól Itáliának, de megpendítette, hogy elképzelhető: az új olasz kormány még idén megbukhat, miután beleütközik az EU által megszabott pénzügyi korlátokba (itt nyilván arra utalt, hogy a költségvetési hiány nem lépheti túl a GDP 3 százalékát), és akkor új választásokat kell majd kiírni – vagy még 2018-ban, vagy a jövő év elején.
Ez kétségkívül túlzottan vészjósló vélemény, de a lényeget érintő kérdést feszeget. Olaszország tényleg újra akarja tárgyalni az új kormány létrejötte után az európai megállapodásokat a költségvetési hiány korlátozásáról.
Ugyanerről a problémakörről valamivel visszafogottabban nyilatkozott Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus vezetője, aki szerint az új kormány felállásával „a nyáron így már gond nélkül túljutunk majd”, de ősszel problémák lehetnek, ha csak a felét meg akarja valósítani annak a kabinet, amit eddig ígért. (Itt megint csak arról van szó, hogy ősszel kellene a jövő évi költségvetést beterjeszteni az olasz parlament elé.)
A kormányfő azonban túl sok mindent nem árult el a részletekről: továbbra is csak azt lehet tudni, hogy radikális adócsökkentésre készülnek, a megszorítási politikát minimum gyengíteni akarják, és havi alapjövedelmet biztosítanának Olaszország legszegényebb polgárainak. Ám Róma 2300 milliárd eurós adóssághalmazt görget maga előtt, ami a GDP több mint 130 százalékára rúg, ezért az adóbevételek csökkentése a nemzetközi félelmeket inkább gerjeszti, mintsem a bizalmat erősítené. Egyelőre nem világos az sem, hogy az adóbevételek kiesését mivel akarja kompenzálni a Conte-kabinet, ha akarja egyáltalán.
Conte egy másik területen szintén igyekezett lecsillapítani a kedélyeket, ezt a német Die Zeit emelte ki nyilatkozataiból:
Nem vagyunk és nem is leszünk rasszisták
– mondta a menekültpolitikáról. Eszerint Olaszország a törvényesen érkezőket továbbra is befogadja. A kérdés immár az, hogy mi lesz az illegális bevándorlókkal, és erről az új belügyminiszter már felvillantott néhány elképzelést. Így például szigorítanák az elhelyezési feltételeiket, hogy „ne grasszáljanak” az olasz utcákon – többek között erről is beszélt Salvini, akinek más nyilatkozatai máris negatív nemzetközi visszhangot keltettek, Tunéziával például máris vitatkozni kezdett. Salvini szerint Tunézia „bűnözőket exportál” Olaszországba, emiatt az észak-afrikai állam külügyminisztériuma be is kérette az olasz nagykövetet, mire Salvini úgy reagált: kész a tunéziai belügyminiszterrel az egyeztetésekre.
Mindez azután derült ki, hogy – mint már említettük – Salvini Orbán Viktorral egyeztetett telefonon, így az európai menekült- és migránskérdésben alighanem a magyar kormányéhoz közelítő álláspont érvényesülhet a jövőben Rómában is.
Kiemelt kép: Filippo Monteforte / AFP