A hagyma nemzetség (Allium) tagjai számos egyedi szagú és ízű, többnyire kéntartalmú vegyületet termelnek. Az egyes összetevők más-másképpen szabadulnak fel, bizonyos illatoktól pedig akár órákkal a hagymafogyasztás után sem lehet megszabadulni.
A különböző vegyületek eltérő módon képesek erős szagot okozni. Egyes anyagok például a szájban lerakódva a fogyasztást követően azonnal hagymaszagot kezdenek el árasztani. Ettől a gyorsan jelentkező illattól egy alapos fogmosással könnyedén megszabadulhatunk, néhány órával később azonban újra kellemetlenné válhat az ember lehelete.
Ez az anyag aprítás, zúzás vagy rágás közben szabadul fel, és jóval lassabban ürül ki a szervezetből, mint a többi jellegzetes szagot okozó vegyület.
Az allil-metil-szulfid meglehetősen könnyedén szívódik fel a véráramba. A vegyület az egyetlen olyan hagymákhoz köthető kénes összetevő, melyet órákkal a fogyasztás után a vizeletben, a tüdőben és a szájban is ki lehet mutatni. Sőt, a véráramba felszívódott allil-metil-szulfid akár a bőrt is elérheti.
A szag forrását ugyanis nem a szájban, hanem a véráramunkban kell keresni.
Ennek ellenére vannak módszerek a szag tompítására. A tej, az alma, a saláta, a zeller, a burgonya, a petrezselyem, a mentlevél, a borsmenta és a bazsalikom például tartalmaznak olyan enzimeket, melyek képesek lebontani a hagymaszagot okozó vegyületeket. Az érintett táplálékokat ugyanakkor érdemes nyersen fogyasztani, hiszen a szagtalanító enzimek hőérzékenyek. Fontos azt is kiemelni, hogy a felsorolt ételek nem képesek az összes allil-metil-szulfidot eltüntetni a testünkből.
Próbálkozni tehát lehet, de a szervezetünket teljes egészében nem lehet megtisztítani a hagyma anyagaitól. A legegyszerűbb ezért az, ha az ember kivárja, amíg a vegyületek kiürülnek – még ha ez órákat vagy akár napokat is vesz igénybe.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
