Tíz éve vagyunk házasok. Én 34, a feleségem 39 éves. Egy kilencéves, gyönyörű kislányt nevelünk, jó állásunk van mindkettőnknek. Kislányunknál pár hónapja súlyos betegséget diagnosztizáltak, daganatot, ez feszültséget és összetartást is hozott a kapcsolatunkba. A gyereknek szüksége van minden segítségre, apára, anyára, szeretetre, családra. A teljes gyógyulása 1-2 évig eltart.
A feleségem körülbelül 1 hónappal ezelőtt megcsalt, véletlenül jöttem rá. Először tagadta, majd szép lassan kiderült minden, még néhány múltbéli affért is bevallott. Egyértelmű mindkettőnk számára, hogy ebben a helyzetben a beteg gyerek miatt együtt kell maradnunk. Elhatároztuk, hogy újrakezdjük, nem lesz több félrelépés, megtanuljuk egymás szeretetnyelvét, mert ennek hiánya vezethetett oda, hogy párom hűtlenségre adta a fejét.
Albert nevű olvasónk, akinek természetesen nem ez a neve, a korábbi, Ha megcsalta a párját, és meg akarja tartani, ezt tegye című cikket olvasva írta meg nekünk történetét. A cikket pont a megcsaló fél, a felesége küldte el neki, és bár törekszik arra, hogy megbocsásson a feleségének, a folyamat némi akadályba ütközik.
„Nagy hévvel vetettem magam a megbocsátás és az újrakezdés reményének folyamába, azonban a fájdalmaim nem múltak. A lelki traumát magas vérnyomás kísérte, álmatlanság, erős agyi aktivitás. Mély sebet ejtett, mert a becsületességét, egyenességét szerettem ezidáig. Párom szándéka szintén komoly, igyekszik a szeretetnyelvemre odafigyelni, bocsánatot is kért ami nagy szó. Megígérte, hogy nem fog többé előfordulni. És ne beszéljünk róla többet. És különben is, csak egy segélykiáltás volt — bár hogyan lehet egy titkolt megcsalás segélykiáltás? Hogy valami nem stimmel a kapcsolatunkban, vegyem már észre, és hozzam rendbe.
Ha felhozom az érzéseimet, megsértődik, és ezt ő nem hajlandó minden nap hallgatni, miért nem teszem túl rajta magam, miért nem felejtem el. Megtörtént, nem lehet rajta változtatni, de többet nem fog megtörténni. Engem választott, vegyem észre. Én valamivel többre vágyom. Mit kellene tennie, hogy érezzem a megbánását? Az, hogy újra akarja kezdeni velem, elégnek kellene lennie? Vajon számított arra, hogy úgysem hagyom ott a beteg kislányunkkal, vagy kockára tette a gyógyulását? Hogyan lehet kikerülni az önsajnálat gödréből? Érdemes fenntartani ezt a kapcsolatot? Ha párterápiát javaslok, miért ellenzi?
Ezek indulatos kérdések, vádlóak is. Otthon sajnos nem kapok rájuk választ. Szeretném, ha újrakezdenénk, de úgy érzem, magamra maradtam. Ez a levél csak az én érzéseimről szól, nyilván keserű az íze. Érdemes energiát ölni az újraindításba, vagy inkább engedjük szabadjára egymást?”
Mit lehet tenni?
Először is tisztázzuk, a megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy elfelejtjük, mi történt, mit tettek velünk. A megcsalás komoly bizalomtörést jelent a párkapcsolatban, pláne, hogy nem ez az első, hanem többször megtörtént, ami felveti a kérdést, mi tartja össze a két embert. Jelen esetben nem annyira könnyű olvasónk helyzete, hiszen daganatos beteg gyerekük miatt is érdeke összetartani a családot és nem kilépni abból. Kényszerhelyzetnek élheti meg, pedig egyáltalán nem az. Jó dolog, hogy igyekszik odafigyelni a felesége szeretetnyelvére, de korántsem biztos, hogy ez a probléma a kapcsolatban.
A kérdésre, hogy érdemes-e energiát fektetni ezek után a házasságba, a válasz az, hogy azt csak az adott személy tudhatja. A krízishelyzetben érdemes leülni egy papírral és ceruzával, és két oszlopba összeírni, mik az előnyei, mik a hátrányai a kapcsolatnak, azaz milyen jó dolgokat élnek meg együtt, mit ad a kapcsolat érzelmileg, és mik azok, amik miatt nehéz az együttlét. Ha túlsúlyban van a rossz, akkor a közös jövő tekintetében is célszerű megnézni, mik a lehetséges verziók, van-e még együtt közös cél, a gyerek és a család összetartásán felül.
A megcsalás szinte mindig kiderül, és elképesztő mértékben rombolja le mindkét fél önbecsülését és hitét. A megcsalt fél joggal tesz fel kérdéseket, és bármilyen rossz is hallgatni a vádló mondatokat, muszáj higgadtan és a közös előrehaladást tekintve őszintén megválaszolni azokat. Az se jó, ha minden nap állandóan erről van szó, célszerű erre kijelölni egy adott időpontot egy héten, és akkor x órától x óráig kibeszélni a történteket.
Érthető, hogyha az jár a fejében, hogy amikor a felesége mással feküdt le, akkor szerelmet érzett-e a férj iránt, hogy gyomorgörcse van, ha a történteket elképzeli. A közös házban történt megcsalás még nehezebb, hiszen az a közösen felépített intim térben történt, így értelemszerű, hogy fájdalmat él meg az otthonukra gondolva. Azonban az biztos, hogy nem segíti a helyzetet, ha a megcsaló felet vádolja minden nap, és az sem, ha reggeltől estig ezen kattog. A gyász folyamatához hozzátartozik a düh érzése, ez idővel elmúlik, és helyébe lép az egyezkedés időszaka, némi depresszív hangulat, majd ezt követi az elfogadás. Egyéntől függ, kinek mennyi időre van szüksége, ez akár egy teljes év is lehet.
A jó az, hogy miután kiderült a megcsalás, annak mértéke, van lehetőség mindenen változtatni, hogy helyébe valami új léphessen. Ha már egyébként is kilógott a lóláb, és többször szóba került a válás, akkor ez elég motivációt adhat arra, hogy meg is lépjék. Ha nem szeretnének elválni, akkor végre új kapcsolatot építhetnek fel a régi, már nem működő helyett. A cél mindig a saját boldogság és harmonikus élet legyen.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
