Poszt ITT

Gerlóczy: Mr. Tiborcz, a vej

Teavej. Vélemény.

Tegnap este vacsora közben, egy olcsó kis étkezde teraszán üldögélve olvastam egy tényfeltárók cikket a Financial Times oldalán egy kis európai országról. Úgy gondoltam, minden körülmény adott ahhoz, hogy a földrajzi távolságot, mely a hazám, a kis európai ország, és a tartózkodási helyem közt elterül, a nyelvi különbségek sajátosságainak igénybevételével kiterjesszem  a tudatomra is.

Ahhoz, hogy az ember megértse a magyarok gondolkodását, elengedhetetlen, hogy beszélje a nyelvüket, viszont, ha valaki odáig merészkedik, hogy megtanulja a magyarok nyelvét, e meglehetősen szürreális utazás közben – mivel gondolatainak rendszerébe ellentmondásosnál ellentmondásosabb magyar gondolatok vegyülnek – elveszíti annak lehetőségét, hogy megértse őket. Ha ez igaz, gondoltam, akkor a magyarokat csak olyan magyar ember értheti meg, aki bár a tudata mélyén magyar, de már jó ideje nem gondolkodik magyarként, vagyis: magyarul. Például ez a Soros György, ő is ilyen lehet, bár nem tudom, nem ismerjük egymást személyesen.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás

Talán ide tartozik, hogy egy este, nemzetközi társaságban üldögélve az európai helyzetről hallgattam egy svéd, brit, német, izraeli, olasz és svájci állampolgárok által folytatott eszmecserét, de egyikük sem hallott még erről a Soros Györgyről. Ott élnek a migránsokkal teli nyugaton, de fogalmuk sincs arról,  ki ez a vénember, nem hallottak róla, nem hallottak a kontinens tönkretevőjéről és ördögi tervéről, melynek megakadályozásán egyedül mi, magyarok dolgozunk. A Financial Times írása, ha magyarul olvasnám, unalomig ismert mendemondákkal és közhelyekkel teli népmese a vidéki fiúról és barátairól, stadion, kisvasút, satöbbi. Magyarul leírva e szavaknak nincs már semmilyen jelentéstartalma, mert nem sikerült megszabadítani őket a rájuk rakódott szennyeződésektől. Azt mondom, kisvasút, de mondhatnám azt is, teavaj. Kit érdekel? Az egyik állandó, a másikért le kell menni a boltba, mert megromlott. Az élet megy tovább. Ha azt mondom Simicska Lajos, vagy Garancsi István, az emberek lemondóan legyintenek, vagy káromkodnak egyet, nem jelent többet annál, mintha így kiáltanék fel: sok a szúnyog.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A vacsorám elfogyasztása közben viszont azt olvastam, hogy Mr. Simicska és Mr. Garancsi, és egy pillanatra ez az egész valósággá vált. Mármint népmesévé. Történelemmé. Láttam, hogy egyszer majd az lesz. Múlt lesz. Mindez jó érzéssel töltött el, azt leszámítva, hogy láttam: ebben már én is történelem leszek. A népmese olvasása közben egészen más ponton szédültem meg az állkapcsomat telibe találó szürrealitástól, mint ahogy azt magyarul olvasva megszoktam.  Mr. Tiborcz, a vej. Hogy ilyen van. Ebből a távolságból, a nyelvi, vagyis az idegen, a messziről jött ember távolságából nézve itt kerekedett ki a szemem a leginkább. Most, hogy ezeket a sorokat magyarul leírom, ugyanúgy nem érzek semmit és nem vagyok felháborodva sem, de ha visszaemlékszem arra pillanatra, amikor mindezt kívülállóként olvastam, eszembe jut, ahogy a torkomon akad a csilipaprika és izzadni kezd a fejbúbom. A vej. Jön a vej, és, mint a többieknek, Mr. Vajnának és Mr. Mészárosnak és minden Mr.-nek  van egy zárójele:  €65m.  Ez a nevéhez tartozik, ez jutott neki, itt tart most a szerencséjében, illetve ezt írják róla Soros György lapjában, mert ne felejtsük el, minden lejáratás mögött ő áll, a gonosz milliárdos, akinek sokkal több pénze van, tehát sokkal gonoszabb.

A vej megfogta az isten lábát, mondja erre a magyar. A vej felesége ellenben – aki a népmesei hős lánya, mégis ki a rosseb más lenne – a saját lábáról beszél, az isten lábáról nem tesz említést egy szóval sem.  Mr. Tiborcz a vej. A teavej. Ezt a rettenetes szóviccet – bár nincs olyan, hogy nem rettenetes szóvicc – csak azért sütöttem el, mert így, hogy nincs értelme, talán egy pillanatra értelmet nyer a szó, vagyis hogy mit is jelent az: vej.

A vej jelentése magyarul, tehát azon a nyelven, amit a magyarok ugyan értenek, de magukat általa nem értik, a nyelvtudomány mai állása szerint: HUF 19 500 000 000, azaz, ahogy a postán a csekkre szokás írni: tizenkilencmilliárd-ötszázmillió forint.

De ezt így magyarul leírva már önök sem fogják érteni sajnos.

Kiemelt kép: MTI/Burger Barna

Ajánlott videó

Olvasói sztorik