A magyar női kézilabda-válogatott december 2-án, Norvégia ellen kezd a világbajnokság B csoportjában, a németországi Bietigheim-Bissingenben. A rajt előtt még egy norvég felkészülési tornával melegítenek a mieink, ahol a hazaiakon kívül az oroszokkal és Dél-Koreával is összecsapnak Görbicz Anitáék.
Azokból a lapokból játszom, amelyeket az élet oszt, és most is csak az számít, hogy van 18 jó formában lévő, remek játékosom
– mondta a kapitány arra utalva, hogy eléggé valószínű, hogy két fontos játékosa, Tomori Zsuzsanna és Szucsánszki Zita is lemaradhat a világversenyről. Hozzátette, a 28-as, bő keretben csak olyan játékosok szerepelnek, akikre bátran számíthat.
A kapitány úgy érzi, a csapattagok mentálisan nagyon erősek, és hiába a nehéz és hosszú klubszezon, illetve a rivalizálás, a válogatottban a fradisták, az érdiek és a győriek is egy cél felé húznak.
Mindenkinek azt a kérdést kell feltennie magának, hol szeretne lenni december 15-én és 17-én: a kanapén, a tévé előtt az elődöntőket bámulva, vagy Hamburgban, a pályán? Aki a negatív gondolatokat választja, a kanapét választja.
Rasmussen amondó, hogy a legjobban az élet-halál meccseket, azaz a kieséses szakaszt szereti legjobban. Van is tapasztalata benne.
Azt kell megtanulni, hogy ne nézzük az eredményjelzőt, ne foglalkozzunk azzal, ha van öt rossz percünk, tegyük a dolgunkat tovább. (…) Nálunk most már mindenki pontosan tudja, mi a feladata, mit várok el tőle, és azt hogyan kell végrehajtania. (…) Fejben készen állunk a vébére.
A dán szakember szerint az első lépést megtették, a másodikat már a meccshelyzet hozza: bátornak kell lenni, kapura kell lőni.
A fiatal Tóth Gabriellát vagy Háfra Noémit is azért hívtam be, mert szükség van a vakmerőségükre, ha a kulcsemberek mentálisan elfáradnak, vagy kicsit elillan az önbözalmuk. Akkor jöhetnek a kicsik, akik simán beugranak három ember közé
– mondta a kapitány.
