A megfigyeléseket öt országban működő teleszkópok segítségével végezték, ennek alapján sikerült szokatlanul éles felvételeket készíteni az Arp 220 katalógusjelű galaxisról.
A kutatók a csillagváros központjában 40 rádiósugárzási forrást regisztráltak. Ezeket a forrásokat vastag por- és gázfelhők takarják, amelyeken “közönséges” teleszkópok “szeme” képtelen áthatolni.
Hogy kiderítsék ezek természetét, a kutatók a rádióhullámok különböző tartományaiban végeztek méréséket, és megfigyelték, hogy a források miként változtak az évek folyamán. Végül hét eddig ismeretlen szupernóvát fedeztek fel.
“A rendelkezésre álló adatok alapján biztosak lehetünk abban, hogy a hét forrás szupernóvát takar, olyan csillagokat, amelyek az elmúlt 60 évben robbantak fel” – hangsúlyozta Fabien Batejat, a tanulmány vezető szerzője.
Hozzátette: egyszerre ennyi szupernóvát még sohasem fedeztek fel egyszerre egy galaxisban. Számuk mindamellett összefügg azzal, hogy milyen gyorsan képződnek a galaxisban a csillagok.
“Az Arp 220 csillagvárosban sokkal több szupernóvát fedeztünk fel, mint a saját galaxisunkban. Számításaink szerint az Arp 220-ban negyedévente robban fel egy csillag, míg a Tejútrendszerben csak százévente” – mutatott rá Rodrigo Parra, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium kutatója, a tanulmány társszerzője.
John Conway professzor, a svéd Onsala Obszervatórium igazgatóhelyettese azt emelte ki, hogy az Arp 220 katalógusjelű galaxisról közismert, milyen intenzív csillagképződés folyik benne.
“Bebizonyítottuk, hogy az ilyen csillaggyárak egyben szupernóvagyárak is” – mutatott rá John Conway.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag fényessége (néhány hónapon keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik.
A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, mely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz.
Ha a szupernóva-robbanás közeli por vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt.
A Napban és Földünkön található, lítiumnál nehezebb elemek léte annak köszönhető, hogy a Naprendszer keletkezésekor a közelünkben több szupernóva-robbanás történt.
