Élet-Stílus

Könnyebb egy emberi testrészt beszerezni az interneten, mint egy üveg bort

Két e-mail-váltással vásárolt az interneten emberi testrészeket Brian Grow, a Reuters újságírója és erről cikket is írt. A két fej és egy nyaki gerinc darabja 300 dollárba (nem egészen 80 ezer forintba), plusz szállítási költségbe került, a csomagot a FedEx szállította házhoz.  

A testrészeket egy Restore Life USA nevű szervezet adta el a vevőnek, akiről semmit sem tudtak. Thomas Champney, a Miami Egyetem anatómiaprofesszora azt mondja:

az Egyesült Államokban jelenleg úgy adják-veszik az emberi testrészeket, mint a használt hűtőszekrényeket.

Egy éve nyomoz az elhunytak testrészeinek, illetve szerveinek kereskedelmére épülő iparág titkai után a Reuters hírügynökség minnesotai irodája. A legális, ám alig szabályozott piacon teljesen eltűnik a túlnyomó többségükben a legszegényebb rétegből kikerülő donorok tisztelete és méltósága. Bár a holttestek a gyógyászat, az emberiség fejlődését szolgálják, ugyanúgy garantálják a velük kereskedő orvosok meggazdagodását.

„Barátnőt keresek, aki elfogadna”

Cody Saunders a 24. születésnapján halt meg: szívrohamot kapott, amikor hazafelé tartott a dialízis-kezeléséről. A fiú súlyos rendellenességekkel született, rövid élete során 66 műtéten, és 1700 művesekezelésen esett át. Egy öreg lakókocsiban élt a szüleivel Tennessee déli részén, a család mezőgazdasági munkákból próbálta fenntartani magát. Bár a terhesség során semmi sem utalt problémára, Cody lyukas szívvel, alig működő vesékkel, végbél nélkül jött világra 1992. augusztus 2-án. Élete első két évében szondával táplálták és később is szigorú diétát tartott: nem ehetett például sót, tejet, csokoládét, és paradicsomot. Hetente háromszor négy órára művesére kötötték egy kórházban.

Cody szülei mindent feláldoztak a fiukért: a lehető legközelebb költöztek a kórházhoz, Angie, az anyja feladta a munkahelyét, hogy 24 órában gondozhassa a fiút. Richard, az apa keresetének nagy részét felemésztették az egészségügyi költségek, emiatt pedig család elszegényedett. Amikor kilenc éves lett, Cody új veséket kapott. Hála a transzplantációnak, az élete végre, ha nem is normális, de a korábbinál messze elviselhetőbb lett. A legtöbbet az jelentette, hogy nem kellett művesekezelésekre járnia, így többet lehetett a többi gyerek között az iskolában, játszhatott, és még úszni is megtanult.

Fotó: Reuters

Cody 14 éves korában megnyert egy rajzpályázatot, Washington D.C.-be utazhatott a díjátadóra. A pódiumon azt mondta, imád iskolába járni, a kedvence a tesi, azon kívül színezni és biciklizni szeret legjobban, a példaképei a szülei, és ha felnő, az apjával szeretne dolgozni a tennesseei farmokon. Utóbbi vágya úgy-ahogy teljesült, amikor az állapota engedte, sokszor elkísérte az apját a munkába, ahol marhákat itatott, szénát hordott és teherautót vezetett.

A korlátozott idill bő öt éven át tartott.

A transzplantált vesék felmondták a szolgálatot, Cody visszatért az állandó dialízishez. Utolsó éveinek története a Facebookon követhető nyomon. A posztjai olykor tele voltak erővel és optimizmussal, máskor a teljes letargia sugárzik belőlük. A fiatalember egy barátnőre vágyott a legjobban, aki elfogadja olyannak, amilyen.

Tudom, hogy ronda vagyok

– posztolta 2015 karácsonyán. A szülei szerint Cody felkészült a halálra: nem csak a teste, a lelke is belefáradt a túlélésért vívott örökös harcba.

A szülők szerették volna családtagok mellé temetni a fiukat, de még a közel 700 dolláros hamvasztást sem tudták kigazdálkodni Richard havi 900 dolláros fizetéséből. Bár a barátaik szerették volna nekik összedobni a hamvasztás árát, Saundersék nem akarták elfogadni a segítséget. Úgy gondolták, ha tudományos célokra ajánlják fel fiuk holttestét, és így másokon is segítenek, az nem csak az anyagi terhektől mentesíti őket, de Cody életének is méltó lezárása lesz.

Emberhúspiac

Míg az átültethető szervek kereskedelmét szövetségi törvény tiltja az Egyesült Államokban, a tudományos célokra felajánlott holttestek piaca szinte teljesen szabályozatlan. Sok „testbróker” cég és orvos él abból, hogy holttestekből származó szerveket, vagy testrészeket ad el kutatócégeknek vagy orvosi egyetemeknek. A donortesetek túlnyomó többségét a Cody Saunderséhez hasonló szegény családok ajánlják fel tudományos célra, mert önerőből képtelenek megoldani a hamvasztást vagy a temetést.

Las Vegas szinte valamennyi temetkezési vállalatánál ott van a Southern Nevada Donor Services (Dél-nevadai Donorszolgálat) nevű cég brosúrája.

Lehetőséget kínálunk, a legnagyobb szükség esetére

– szól a szlogen, ami egy ajánlatot takar, mely szerint a cég ingyen elhamvasztatja a holttestet, ha az elhunyt szerettei bizonyos testrészeket kutatási célokra ajánlanak fel. A temetkezési vállalkozók szerint ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a holttestet feldarabolják, eladnak belőle, amit tudnak, a maradék hamvait pedig elküldik a hozzátartozóknak.

Dél-Nevada egyik külvárosi részén áll egy raktárépület. A környékbeli épületek bérlői 2015-ben kezdtek el az állandó, rejtélyes bűz és a szemetesekben felbukkanó véres dobozok miatt panaszkodni. Amikor a sorozatos bejelentések hatására közegészségügyi ellenőrök jelentek meg a telephelyen, egy orvosi ruhát viselő férfit találtak az udvaron, aki fényes nappal, egy kerti slaggal mosott le egy fagyott emberi torzót. Szövetcafatok csordogáltak a véres szennyvízzel a kanálisba. Az ellenőrök később megtudták, hogy egy testbróker telephelyén jártak: ott a kutatásra felajánlott holttestek értékesítésével foglalkoztak. A fagyott torzó, amit éppen szállításra készítettek elő, egy temetkezési vállalkozónál kötött szerződés alapján került a férfihoz, ráadásul egy hasonló cégen keresztül került Cody Saunders nyaki gerince, két fejjel együtt a Reuters minnesotai irodájába.

Fotó: Reuters

Mint a vadnyugat

Brian Grow riporter, anélkül, hogy kinyitotta volna a barna kartondobozokat, egy holttestek szállítására specializálódott céggel a Minnesotai Egyetem Orvostudományi Karára szállíttatta azokat, Angela McArthur professzorhoz.

Olyan az egész, mint a vadnyugat. Bárki megrendelhette volna ezeket a testrészeket, házhoz szállították volna neki és azt csinált volna velük, amit csak akar. Egy üveg bort is nehezebb beszerezni az interneten, mint egy emberi testrészt, mert azt a kiskorúak miatt nem postázzák ki akárkinek.

Az egyetem holttest-adományozási programját irányító doktornőnek igaza van. Brian Grow a saját nevén, a céges e-amail-címéről rendelte meg a testrészeket. Ha a feladó Restore Life-nál akár csak a Google-ben rákerestek volna a nevére, rájöttek volna, hogy egy riporter és nem egy kutatóintézet vagy tankórház munkatársa a vevő. A céget azonban csak a profit motiválja, erre utal testrészek botrányosan a hanyag dokumentációja is.

A Restore Life vezetője, dr. James Byrd a Reuters többszöri megkeresésére sem akart nyilatkozni. E-mailben küldött közleményt az újságíróknak, melyben őket vádolta tiszteletlenséggel, amiért megrendelték a testrészeket.

Világos, hogy önöket nem érdeklik azok, akiken szervezetünk segít, önök szándékosan bántják ezeket az embereket. Cégünk rengeteg emberen segít azzal, hogy kutatások széles skáláját támogatja, melyek forradalmasíthatják a rák, a demencia, és más betegségek gyógyítását.

McArthur professzor mindezt nem is vitatja a tudományos célra felajánlott holttestek fontosságát, szerinte azonban eléggé megkérdőjelezhető az, ahogy a cég a donortesteket kezeli, illetve ahogy az elhunytak családjához viszonyul. A testbrókerek általában áruként tekintenek a holttestekre, ahogy egy hentes a húsra. A hozzátartozók, akik úgy gondolják, nemesen cselekszenek, amikor szeretteik testét a tudomány számára ajánlják fel, valószínűleg elborzadnának és kizsákmányolva éreznék magukat, ha tudnák mi is zajlik valójában, véli a doktornő.

A Reutershez érkező testrészek mellé nem írták oda, hogy kikhez tartoztak valaha, azt viszont igen, hogy hány éves volt az elhunyt és mikor halt meg. A fiatal Cody Sanunders esetében ennyi elég volt az azonosításhoz.

Amikor Grow elment a fiú szüleihez és elmondta nekik, hogyan jutott hozzá Cody egyik testrészéhez, a házaspár megdöbbent. Elmondták, hogy néhány héttel a fiú halála után egy udvarias férfi kopogtatott a lakókocsijuk ajtaján, és ahogy a Restore Life ígérte, átadott nekik egy urnát a hamvakkal. A szerződés alapján ők azt hitték, hogy a cég csak kisebb szövetdarabokat távolít el a fiuk testéből, amiket aztán laboratóriumokban vizsgálnak majd. Álmukban sem gondolták, hogy Codyt feldarabolják és kiárusítják. Azt mondják, nem adományozták volna el a testét, ha tudják, hogy a fiuknak, akit rövid élete során annyiszor operáltak, a halálában is ez a sors jut. Aztán ahogy annyiszor az életben, csak annyit tudtak mondani, hogy:

Nincs mit tenni, majd ezen is túljutunk.

A szülők kérésére McArthur professzor a gerincdarabot is elhamvasztatta, a hamvakat pedig elküldte a családnak. A Restore Life nem ad ki efféle információkat, így Saundersék valószínűleg soha nem fogják megtudni, mi történt pontosan Cody testével. A nyaki gerinccel együtt vásárolt két fej eredete ismeretlen.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik