Kultúra

Nem robbant nagyot Clooney kisvárosi abszurdja

George Clooney újra rendezett, ezúttal a Coen testvérek szkriptjéből. A Suburbicon - Tiszta udvar, rendes ház ehhez mérten abszurd lett, de hiányzik belőle a kraft. Kritika.

A Suburbicon egy kellőképpen szatirikus mondanivalójú, tökös film is lehetne, hiszen jókora fityiszt mutat az 50-es évek kertvárosi miliőjének, miközben felhívja a figyelmet a rasszizmus kártékonyságára a településre költöző első fekete család robinzonádjának bemutatásával, de egyszerűen nem működik. Az első fele még csak-csak, hiszen a „Tiszta udvar, rendes ház” felszíne alatt rejlő mocsokságok felskiccelése jó alap: a hétköznapi George Lodge története ugyanis gyökeresen megváltozik, amikor egy nap megtámadják házában és terrorizálni kezdik családját, ami csakhamar tragédiába fordul. Ez viszont pont annyira kapcsolódik a rasszizmushoz, hogy történetesen a szomszédjába költözik a fekete család, akiket mindenki a városban történő negatív eseményekért tesz felelőssé, viszont az egész történetszál mondanivalója teljesen megreked annyiban, hogy az értelmetlen rasszizmus (most figyelj) rossz. Sőt, különösen az sem tesz jót a filmnek, hogy a két cselekményszál csak vékony szálakon kötődik egymáshoz.

Pedig minden adott lehetne egy zseniális filmhez. Az író Coen testvérek a jelen filmművészetének megkerülhetetlen tagjai, akik szinte csak hibátlan alkotásokat tettek le az asztalra; kabalaszínészük George Clooney rendezőként már szintén bizonyított, számos szórakoztató, de társadalmi mondanivalóval bíró szkriptet vitt vászonra, mint amilyen az Egy veszedelmes elme vallomásai, A hatalom árnyékában és a Jó estét, jó szerencsét is, vagyis a film értő kezekben van; és akadnak jó színészek is, Matt Damon és Julianne Moore ha ezúttal nem is nyújtanak kiemelkedőt, elviszik a hátukon a produkciót.

Matt Damon és Julianne Moore. Fotó: Paramount Pictures

Akkor mi a probléma? Legfőképpen az, hogy hiányzik az igazán nagy csattanó, a reveláció, bármi, ami pluszt adhatna a filmhez. Mert Clooney hiába teremt zseniális 50-es évek-hangulatot, hiába gyűlik cukorgombóc a torkunkban a gejl háziasszonyok reakcióitól, hiába Oscar Isaac zseniális 10 perces jelenléte, hiába a coeni abszurdia, hiányérzetet kelt a nézőben.

Nem véletlen, hogy ezt a filmet nem rendezték meg korábban a tesók, pedig jó régóta a fiókjukban csücsül a forgatókönyv. Ugyanis 1984-ben, amikor első filmjükkel, a Véresen egyszerűvel aláhúzták, hihetetlenül tehetséges alkotók, és egy elsőre egyszerűnek tűnő abszurd krimiből egzisztencialista drámát gyártottak, ami végül egészen szürreális végkifejletben csúcsosodott, megírták a Suburbicon első szkriptváltozatát, de végül nem ezt, hanem a gyermekrabló Bonnie és Clyde-szerű Arizonai ördögfiókát rendezték meg, amelyben még Nicolas Cage is jó színésznek tűnik. A Suburbicont érzésem szerint túl kiforratlannak találták, hiszen jelzésértékű, hogy teljes egészében nem készítették el, csak felhasználták elemeit későbbi filmjeikben, például a Fargóban. George Clooney tehát közel 30 évvel a forgatókönyv elkészülte után látott benne fantáziát és vágott bele az elkészítésébe, pedig lehet, hogy az maradhatott volna abban a bizonyos fiókban. És főleg azért, mert a végkifejlet igazán kiszámítható, a folyamatosan elhintett jelek már jó előre determinálják, hová is fut majd ki a sztori, a kiszámíthatóság pedig elveszi az igazi drámaiságot. Kár érte.

Suburbicon – Tiszta udvar, rendes ház / Suburbicon. Magyarul beszélő amerikai dráma, 104 perc, 2017. Értékelés: 5/10

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik