Ezek a betiltott filmek a legkeményebb néző lelkét is megerőszakolják

Rózsaszín flamingók (1972)

Ennek az exploitation filmnek az egyik legtöbbet emlegetett jelenete, amikor a főszereplő, a transzszexuális Divine kutyaszart eszik, ami valódi kutyaszar. Ez pedig még csak nem is a leggusztustalanabb része a Rózsaszín flamingóknak. A dagadt főhős önmagát „a leggusztustalanabb élő személynek” nevezi, amit egyébként egy bulvárlap aggatott rá, viszont Connie és Raymond Marble arra készül, hogy elhódítsa tőle ezt a titulust, amit úgy próbálnak elérni, hogy stoppoló lányokat rabolnak el és csináltatnak fel homoszexuális szolgájukkal, a babákat pedig leszbikus pároknak adják el, hogy az így szerzett pénzt drogra és pornóra költsék.Az ausztrál NMHH nem engedte bemutatni a filmet, mert „káros és értékelhetetlen audiovzuális szemétnek” titulálta.

Nem is járnak messze az igazságtól.

A betolakodó (2007)

Ez a horror-kamaradráma a zsánerben jártasak számára arról lehet ismert, hogy a The Walking Dead híres baseballütős jelenete sokkal naturalistább módon jelenik meg benne. Alapsztorija, hogy egy terhes nő túlél egy autóbalesetet, a férje viszont nem. A nő a későbbiekben családi házukban próbálja túltenni magát a gyászon, míg egy reggel arra ébred, hogy egy idegen nő megpróbálja kivágni a magzatát. További hívószavak: öngégemetszés, házilag szülés ollóval.

A filmet Egyiptom, Malajzia és Görögország rakta tiltólistára.

Cannibal Holocaust (1980)

Amikor a spagettiwesternek koronázatlan királya, Sergio Leone megnézte, írt egy kedves levelet a rendező Ruggero Deodatónak, hogy a film második része a realista filmművészet legzseniálisabb félórája, de azért óva intette fiatal kollégáját, hogy még megütheti vele a bokáját. Ez végül be is következett, hiszen Olaszországban tényleg elhitték, hogy a színészek valóban meghaltak a filmben, ezért a rendezőt börtönbe is zárták 10 napra gyilkosság vádjával, de végül sikerült tisztáznia magát. A film tényleg realisztikus, csak hogy néhányat említsek, van benne:

• szemkinyomás
• nemiszerv levágás
• nemi erőszak
• állatkínzás

Utóbbi kettő valósághűsége viszont nem véletlen, a film kedvéért valóban állatok pusztultak el, és ezt ugyan nem sikerült soha bizonyítani, de a filmbéli nemi erőszak valódi nemi erőszak.

Az alaptörténete, hogy négy dokumentumfilmes eltűnik a dél-amerikai dzsungelben, egy egyetemi keresőcsapat pedig utánuk megy, hogy megtalálja őket, a végeredmény pedig igazán elborzasztó. A filmet egyébként közel 50 országban tiltották be (például Izlandon, Thaiföldön, Malajziában és a Fülöp-szigeteken, de Németországban vagy Angliában is csak a vágott verziót engedték bemutatni), viszont 2005 óta szinte mindenhol feloldották a tiltást. Egy időben a legtöbb nagy műszaki áruházban 499 forintért megvásárolható volt, de a megnézésére tényleg csak az vetemedjen, akinek a lelkében Hannibal Lecter lakik.

Kedvcsinálót nem is ajánlok belőle, csak az opening zenéjét, ami hihetetlenül megtévesztő, olyan, mintha egy kedves Bud Sencer – Terrence Hill spagettiwestern betétdala lenne.

Ember a nap mögött (1988)

Ehhez a filmhez is erős gyomor szükségeltetik, elég sokkoló lassúsággal mutatja be a különböző kínzásokat. Ebben a megtörtént események inspirálta háborús drámában orosz és kínai hadifoglyok kerülnek a japán Squadron 731 elnevezésű kutatólaboratóriumba, ahol brutális gyötréseknek vetik alá őket. Ezek közül pedig kiemelkedik egy új biológiai fegyver kísérleti tesztelése.A filmet számos ázsiai országban, Ausztráliában és Magyarországon is betiltották, így senki se keresse a DVD-polcokon.

Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975)

Pier Paolo Pasolini alkotása bármekkora filmtörténeti klasszikus, még napjainkban is számos ország tiltólistáján szerepel (Ausztrália, Új-Zéland), vagy csak cenzúrázott verzióban lehet levetíteni (Egyesült Királyság). Pedig a rendező szándéka a fasizmus és úgy általában az elnyomó rendszerek működési mechanizmusának bemutatása volt, láttatni, hogy az egyén szabadsága miként szenved csorbát, ha a hatalom azt tesz, amit akar. A történet helyszíne az észak olaszországi Salò, ahol a fasiszta hatalmat képviselő HATALOM fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul, majd egy kastélyba hurcolják őket, ahol válogatott perverziókon és kínzásokon esnek át. Tragikus, hogy Pasolini nem élhette meg a film bemutatását, mert tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.

Mártírok (2008)

Pascal Laugier filmje annyira brutális, hogy Magyarországon a Nemzeti Filmiroda 2010-ben X-es kategóriába sorolta, így be sem mutathatták nálunk a sokak szerint valaha készült legjobb francia horrort. Valójában azonban sokkal több, mint horror, a torture porno (vagy gúnynevén gorno) kifejezés jobban illik rá.

Meglepő módon a filmnek erős sztorija is van (ami negyed órát követően hatalmas fordulatot vesz), elég róla annyit tudni, hogy egy kegyetlenül vérző lányt találnak a rendőrök, aki közel egy éve éve tűnt el, de nem hajlandó elárulni, hogy ki tartotta fogva, és miként sikerült megszöknie. A rendőrség később megtalálja azt az elhagyatott vágóhidat, ahol a lány több sorstársával raboskodott, de arra nem sikerül rájönniük, hogy fogva tartóikat milyen cél vezette. Tizenöt évvel később aztán egy szemlátomást átlagos családra egy fiatal nő tör rá kezében egy csőre töltött vadászpuskával, és csupán egyetlen szándék vezéreli: hogy bosszút álljon. 

Bármilyen ígéretesen is hangzik, ez a film tényleg szigorúan csak ERŐS IDEGZETŰ FELNŐTTEKNEK javasoljuk, de nekik sem ajánljuk.

Szerb film (2010)

Srđan Spasojević 2010-es filmje egy nyílt polgárpukkasztás, amiben válogatott borzalmak váltogatják egymást. A „hatalmas tehetséggel” megáldott pornószínész, aki már túl van pályája zenitjén vissza akar térni az iparba, és egy rejtélyes producer munkát is ajánl neki, de különböző tudatmódosító szerekkel olyan dolgokat is be kell vállalnia, amit nem akar:

• vérfertőzés
• újszülöttszex
• nekrofília
• pedofília

Ezt a kínpornót még a tapasztalt horrornézőknek sem ajánlom, mert az egymást váltogató beteges és undortkeltő jelenetek károsak lehet a mentális egészségre. Komolyan.
A filmet szinte a világ minden pontján betiltották. Nem ok nélkül.