Az amerikai kormány kedden felemás módon, de teljesítette Donald Trump amerikai elnök egyik legfőbb kampányígéretét. Jeff Sessions amerikai igazságügyi miniszter ugyanis bejelentette, hogy visszavonják Barack Obama egyik legfontosabb elnöki rendeletét, ami megvédte a deportálástól azokat a bevándorlókat, akiket szüleik még gyerekként csempésztek be az Egyesült Államokba.
A legnagyobb rajongóit örömmel eltöltő lépést azonban Trump nagyon nem akarta személyesen felvállalni, és inkább a keményvonalas bevándorlás-ellenes politikusként ismertté vált Sessions küldte maga helyett, hogy jelentse azt be. Nem véletlenül. Az elnök ugyanis csak hosszas hezitálás után, kedvetlenül vonta vissza Obama rendeletét.
Amerikai rémálom
Barack Obama még 2012-ben elnöki rendelettel hozta létre az úgynevezett DACA programot, amit a konzervatívok rendszeresen törvénytelenként és alkotmányellenesként jellemeztek. A szövetségi program azoknak az illegális bevándorlóknak nyújt védelmet, akik még gyermekek voltak, amikor szüleik bevitték őket magukkal az Egyesült Államokba.
A csak „Dreamers”, azaz álmodók néven emlegetett, leginkább Közép-Amerikából származó emberek lehetőséget kaptak arra, hogy bejelentsék magukat a szövetségi hatóságoknak, és bizonyos feltételek teljesítése esetén ideiglenesen meg lett tiltva, hogy kitoloncolják őket az országból. Jelenleg majdnem 800 ezer, 15 és 36 év közötti ember élvezi a program védelmét, amire majdnem egymillióan iratkoztak fel.
A feltételek között volt, hogy a jelentkezőknek 16 éves koruk előtt kellett megérkezniük az Egyesült Államokba, és 2007 júniusa óta folyamatosan ott kellett élniük. Emellett nem lehettek idősebbek 30 évesnél a program 2012-es indulásakor, valamint iskolába kellett járniuk, vagy gimnáziumi érettségivel kellett rendelkezniük, és nem lehetett bűnözői múltjuk.
A program legfontosabb eleme, hogy a jelentkezők megmenekültek a deportálás veszélyétől. De csak ideiglenesen, két évig, és utána meg kellett újítaniuk a védelmet. Emellett munkavállalói engedélyt kaptak, igényelhettek jogosítványt és jelentkezhettek felsőoktatási intézményekbe. Ugyanakkor – és ezt Obama is hangsúlyozta a rendelet kihirdetésekor – ezzel nem váltak törvényes állandó lakossá, és az állampolgársághoz sem kerültek közelebb. Azaz valójában továbbra is illegális bevándorlók maradtak.
Ők most mind a deportálás veszélyével néznek szembe. A DACA visszavonásával ugyanis megszűnik védelmük, és mint törvénytelenül érkezett migránsok kiutasíthatókká váltak. A hatóságoknak ráadásul még azzal sem kell nagyon foglalkozniuk, hogy felkutassák őket, hiszen amikor jelentkeztek a programba, gyakorlatilag önként feladták magukat, mint illegális bevándorlók.
És közben megadtak egy csomó személyes adatot, mint például ujjlenyomatot, arcképet és lakcímüket. Csupa olyan adatot, amit a bevándorlásügyi hivatal remekül fel tudna használni ellenük. Csakúgy, mint a rajtuk elvégzett háttérellenőrzéseken szerzett információkat.
De pontosan ez az, amit nagyon kevesen akarnak. A közvélemény-kutatások adatai szerint az amerikaiak túlnyomó többsége nem szeretné látni, ahogy a hatóságok kitoloncolják az országból a már gyerekkoruk óta ott élő, tanuló és dolgozó Dreamer bevándorlókat. A Morning Consult/Politico felmérése szerint az amerikaiak 76 százaléka hagyná, hogy az országban maradjanak, és mindössze csak 15 százalék gondolja úgy, hogy deportálni kell őket.
A halogatás döntésképtelen nagymestere
Trump legnagyobb problémája, hogy a kiutasítást pártoló kisebbség pont azok az emberek, akiknek nagyban köszönheti, hogy most ő ülhet a Fehér Házban. Az elnökválasztási kampányban ugyanis az illegális bevándorlók elleni kemény fellépés ígéretével került az élre, és választási beszédeiben rendszeresen hangoztatta, hogy elnökként egyik első döntése lesz a DACA megszüntetése, amit „alkotmányellenes amnesztiaként” jellemzett.
Azonban hamar kiderült, hogy ezt az ígéretét nem fogja olyan könnyedén teljesíteni. Talán a televízióhoz minden korábbi elnöknél jobban értő Trump megértette Obama figyelmeztetését, amit rögtön az elnökválasztás után, egy személyes beszélgetés alatt tett. Az előző elnök ugyanis úgy próbálta meggyőzni utódját a program megtartásáról, hogy közölte vele: képzelje el, hogyan fog mutatni a televízióban, amikor elkezdik deportálni ezeket a fiatalokat.
Vagy csak megnézte a közvélemény-kutatások adatait. Esetleg tényleg igaz, hogy szimpátiával tekint rájuk, és nem akarja őket büntetni szüleik törvénytelenségeiért, és kitoloncolni őket egy olyan országba, ahol gyakorlatilag soha nem éltek, és amit nem ismernek. Mindenesetre hamar egyértelművé tette, hogy nem igazán tudja, hogyan oldja meg a problémát.
Már közvetlenül az elnökválasztás után is arról beszélt, hogy „ki fogunk találni valamit, amitől boldogok lesznek” a dreamerek. Januárban kijelentette, hogy „nem kell aggódniuk”, mert „nagy szíve van”. Februárban már arról beszélt, hogy ez „egy nagyon, nagyon-nagyon nehéz kérdés” számára, és „egyike a legbonyolultabb dolognak”, amiről döntenie kell. Hozzátéve, hogy „nagyon szeretem ezeket a gyerekeket”. És még júliusban is csak annyit tudott mondani, hogy ez egy “olyan döntés, amit nagyon-nagyon nehéz meghozni”.
Majd a legkényelmesebb lehetőséget választotta: nem csinált semmit. Igyekezett elodázni a döntést, egészen addig, amíg már nem lehetett. A nyáron ugyanis több republikánus állam igazságügyi minisztere is ultimátumot adott az elnöknek: vagy visszavonja a rendeletet szeptember 5-ig, vagy bíróság előtt támadják meg. A határidő közeledtével Trump a New York Times beszámolója szerint egyre ingerültebben kérte stábját, hogy találjanak számára kiutat a problémából.
A megoldás végül az lett, hogy az egész problémát, úgy ahogy van, rátolták a kongresszusra, hogy szenvedjenek meg vele ők. A Trump-kormányzat ugyanis bár visszavonta a rendeletet, de fél év türelmi idővel. Ennyi időt adtak a kongresszusnak, hogy megoldás találjon a dreamerek helyzetére. Ami roppant kényelmes Trump számára. Hiszen, ha a szenátus és a képviselőház nem lesz képes megalkotni a jogszabályt, amivel megvédi a kitoloncolástól a fiatal bevándorlókat, akkor majd őket okolhatja a sikertelenségért.
A DACA megszüntetése azonban még így is hatalmas felháborodást váltott ki, ami még úgy is Trumpra irányult, hogy igyekezett minél távolabb tartani magától a döntést. A demokrata politikusok kórusban ítélték el a döntést, amit szinte mindenki a „kegyetlen” jelzővel illetett, de felszólalt ellene több republikánus politikus és konzervatív kommentátor is, valamint az üzleti világ vezetői, és az egyházak is. De elítélte a döntést Goldman Sachs vezérigazgatója, és a magát büszkén szocialistának valló Bernie Sanders is, és az nem sűrűn fordul elő, hogy ők ketten egy véleményen vannak valamiről.
Gyengült az erőssége
A DACA leállítását csak egy igazán kicsi, a Breitbart körül gyülekező, keményvonalasan bevándorlás-ellenes, nacionalista réteg üdvözölte. De Trumpnak még őket is sikerült felbőszítenie, amikor a döntés bejelentése után Twitter-oldalán közölte, hogy „újra fogja vizsgálni a kérdést”, ha a kongresszus nem fogja „törvényessé tenni a DACA-t”. Mert számukra teljesen elfogadhatatlan, hogy bármilyen formában engedélyezzék az illegálisan érkezett bevándorlóknak, hogy az országban maradhassanak. Hogy ez mekkora indulatot váltott ki belőlük, azt jól mutatja az erről szóló Breitbart-cikkre érkezett több, mint tízezer komment, amiben egymás után fejezik ki csalódásukat Trumpban.
A legnagyobb csapás Trump számára azonban az, hogy a sok halogatás miatt még annak a tulajdonságának is egyre rosszabb és rosszabb lesz megítélése, amit még azok is jónak ítéltek, akik egyébként nem szeretik. Az év elején az amerikaiak többsége még egyetértett abban, hogy Trump „jó vezetési képességekkel rendelkezik”, és „erős, határozott, jó döntésképességű vezető”. Az elnöksége alatt végzett közvélemény-kutatások adatai szerint azonban pont ez volt az, ami a legjobban csökkent a Fehér Házban eltöltött ideje alatt.
A Quinnipiac egyetem felmérése szerint tavaly novemberben még 56 százalék mondta azt, hogy „jó vezetői képessége van”. Ez a szám augusztusra 37 százalékra esett vissza. A Gallup közvélemény-kutatása szerint februárban még 59 százalék tartotta Trumpot „erős és határozott vezetőnek”. Augusztusra ez 47 százalékra esett vissza, ami a legnagyobb visszaesés az öt tulajdonsága közül, aminek megítélését rendszeresen mérik.
És ezen nem sokat segített azzal, hogy képtelen volt határozottan dönteni a DACA megtartásáról vagy megszüntetéséről.
