Érdekes készülékek a Sony Xperia XA1-es telefonjai: van pár igazán jó tulajdonságuk, amik miatt tényleg szeretné őket ajánlani az ember, viszont utána akkora „de” hagyja el a száját, ami mindenkinek elveszi a kedvét tőlük.
A tavaly elindított XA széria tulajdonképpen az egy-két éve divattá vált félcsúcsmobilok táborát erősíti:
Két telefon járt nálunk, a nagyjából 90 ezer forintért kapható XA1, és 130 ezer forintos nagytestvére, az XA1 Ultra. Tavaly az utóbbit még könnyebb volt szeretni, idén viszont a kisebbik készülék több hibáját is javították, és még olcsóbb is lett.
A MÉRETET AZ ÜZEMIDŐ SZENVEDI MEG
Az XA1-en ugyan nincs ujjlenyomatolvasó, nem vízálló, de cserébe a formatervezése és az anyaghasználata megfelelő. Rettentő vékony, ennek sajnos az üzemidő issza meg a levét: a kisebbik készülékbe csupán 2300-, a nagyobbikba pedig 2700 milliamperórás akkumulátor került.
A telefont jó érzés kézbe venni, elegáns hatást is kelt, elsőre azt gondolná az ember, hogy csúcskategóriás a készülék. Ezt a hatást még a kijelző sem rombolja le, pedig a felbontás idén is csak 1280×720 pixeles, ami 2017-ben kissé nevetséges. Cserébe viszont a színek szépek.
A hosszúkás kialakítás továbbra is érthetetlen: a kijelző így persze nagyobb az átlagnál, de szinte ugyanolyan nehéz is egy kézzel használni, mint az 5 colosnál nagyobb telefonokat.
Az XA1-et egy nyolcmagos Mediatek Helio P20 chip hajtja, három gigabájt memóriával. A vas teljesítményére egészen kielégítő, de még normál használat – internetezés, videózás – mellett sem ritka, hogy a telefon akadozni, lassulni kezd. A komolyabb játékokat így aztán el is kell felejteni.
A felhasználói élmény a kötelezőt hozza, de ezzel még semmivel nem tűnik ki az XA1 a hasonló árkategóriában lévő konkurensei közül. Amivel mégis menőzhet, az a kamera: az XA1-be 23 megapixeles hátsó, és 8 megapixeles első kamera került, ami ennyi pénzért nem rossz.
Újabb rossz beidegződés, hogy a megapixelekkel pont úgy be lehet hülyíteni a vásárlót, mint a processzormagok számával. Pedig a valóság az, hogy az első kamera kifejezetten csúnya, elmosott képeket csinál, a színkezelése pedig egészen botrányos. A hátlapi már tisztességes fotókat csinál, de
Az mondjuk dícséretes, hogy a telefon szoftvere egyből felismeri, milyen képet akarunk csinálni, és ha mondjuk ételt fotózunk, akkor egyből gurméüzemmódba kapcsol.
A videózás már egyáltalán nem üti meg az elvárható szintet, a Full-HD felbontás ellenére a felvételek minősége a rosszabb digitális fényképezőgépek sötét korszakát idézi.
A Sony XA1 tehát büszkén beállhat a Samsung A3 mellé, mint a telefon, amit arra találtak ki, hogy távolról úgy tűnjön, jó telefonunk van. Aki viszont nem szereti a Samsungot, annak sokkal jobb szívvel ajánlanám a hasonló árban lévő kínai márkákat, még ha nem is ennyire mutatósak.
Az XA1 Ultra már egészen más tészta, annak ellenére, hogy szintén súlyos hiányosságokkal küzd. Sokkal kellemesebb volt a nagyobb kijelzőben gyönyörködni, ami „csak” Full-HD, de tűéles, és gyönyörűek a színei.
A teljesítménye is érezhetően komolyabb az XA1-nél, de itt sem volt nehéz előidézni némi szaggatást, és azért a nagyobb 3D-s játékokat itt is el lehet felejteni. Kár, pedig ezen a szép kijelzőn tényleg jól mutatnának.
A kamera már nem csak klasszikus megapixelhuszár, a telefon remek képeket csinál, és a videókra sem lehet panasz.
A legnagyobb különbség a szelfikamerák közt van. azaz hogy minél több élő közvetítést toljanak a vloggerek a telefonnal. Ezért még vakuval és optikai stabilizátorral is felszerelték az előlapi kamerát.
Ha megnézzük a két telefon szelfijeit egymás mellett, látható az óriási a különbség, még ha a borzalmas frizurát az Ultra sem tudja megmenteni:
Az egyetlen probléma, hogy XA1 Ultra felára nem biztos, hogy megéri: a két készülék között majdnem ötvenezer forint a különbség, ez pedig nem teljesen indokolt. A nagytestvér akkor már lehetett volna egy huszassal drágább, cserébe komolyabb teljesítményt és üzemidőt nyújthatna.
az XA1 Ultra túl drága lesz azoknak, akik megelégszenek ezzel a teljesítménnyel, de túl lassú azoknak, akik hajlandóak százharmincezer forintot kiadni egy okostelefonért.
