Aki figyelemmel kísérte a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki posztjáról döntő keddi közgyűlést megelőző történéseket, majd magát a választást, az meglehet, nem csak Kulcsár Krisztián teljesen sima győzelmén lepődött meg.
A tizenöt tagú elnökség ugyanis szinte teljesen kicserélődött, megfiatalodott – 52,6 év az átlagéletkor, de ha levesszük a NOB-tagokat, úgy 48,3. Immár többségében 40-55 év közötti korábbi olimpiai bajnokok, érmesek, olimpikonok alkotják a testületet (lásd, lent a keretest), akik 11-4 arányban állnak szemben a szintén sportos, de inkább sportvezetői múlttal rendelkezőkkel szemben.
A decemberi közgyűlés utáni állapothoz képest szinte teljes a söprés. A négy, nemzetközi sportszervezetben magas tisztséget betöltő sportdiplomatán kívül összesen ketten maradtak tagjai a MOB-vezetésének – Magyar Zoltán és Kovács Antal.
Csak egy kifejezett pártpolitikus
A korban erősen felfelé kilógó “öregek tanácsa”, a MOB-elnökség doyenjei – a 79 éves Kamuti Jenő, a 78 éves Aján Tamás, a 74 éves Schmitt Pál – ráadásul szavazás nélkül, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban betöltött tisztségük okán tagjai a testületnek.
Miközben a fontosabb olimpiai sportági szövetségek – pl. Kocsis Máté – kézilabda, Szűcs Lajos – tenisz, Németh Szilárd – birkózás, stb. – élén kifejezett pártpolitikusok állnak, ők némiképp meglepő módon nem is jelöltették magukat tisztségre, de még csak elnökségi tagnak sem.
A Magyar Paralimpiai Bizottság alelnöke (és az MTK és a Sportegyesületek Országos Szövetsége elnöke is egyben) még a MOB novemberi “kiherélése” után, az alapfeladatok lecsökkenése, a tagozatok megszűnése miatt kötelezően összehívott decemberi alapszabály módosító közgyűlése előtt mondott le posztjáról. Most 106 szavazattal értékelték eddigi munkáját.
A MOB-tagok nemet mondtak a “politikai haszonlasőkre”
Láthatóan a küldöttek a nagypolitika segítségére tehát nem mondtak, nem is mondhattak, hiszen a magyar sport megfelelő törvényi háttér, támogatás nélkül piaci alapon képtelen lenne “megélni”, eredményt felmutatni.
Orbán Viktor sportszeretete, sport iránti elkötelezettsége közismert. Az elmúlt hét évben éppen ezért az olimpiai sportágak mellett is feltűntek olyan sportvezetők, akik a közeg általánosnak mondható megítélése szerint első sorban kevésbé hivatást és elkötelezettséget, mint politikai kapcsolati tőkét és azon keresztül a gazdasági lehetőséget látnak a sportban.
A MOB-közgyűlés nemet mondott – szigorúan alfabetikus sorrendben – Bátorfi Bélára (Orbán Viktor fogorvosa, a Magyar Triatlon Szövetség elnöke), Bienerth Gusztávra (a Magyar Úszó Szövetség elnöke), Jaksa Jánosra (az MKB elnöke), Kiss Norbertre (az EMMI korábbi helyettes államtitkára, Schmitt Pál korábbi személyi titkára), Nátrán Rolandra (az EXIM Bank volt vezérigazgatója, az asztalitenisz szövetség elnöke).
De meglepő módon nem lett elnökségi tag olyan régi “motoros”, mint Berkes István (a Sportkórház korábbi főorvosa), vagy a korábbi válogatott úszó, vízilabdázó Riskó Géza (a Telesport korábbi főszerkesztője, az MTVA vezérigazgatójának tanácsadója) sem került be.
Egyértelmű, milyen irányzatra szavazott inkább nemmel a közgyűlés és velük szemben kiket támogatott.
Az úszás a legnagyobb vesztes
Különösen Bienerth Gusztáv kimaradása megdöbbentő. A Magyar Úszó Szövetség Gyárfás Tamás vezetése alatt éveken át alelnöki szinten képviseltette magát a MOB-ban. Ehhez képest a 2016-os esztendő legsikeresebb magyar sportága számára, most még egy elnökségi tagság sem jutott.
Ráadásul Bienerthnek, 2017. január 8. óta tartó, rövid négy hónapos regnálása alatt ez már a második súlyos presztizsveszteség, mi több pofon. Hiába lesz vizes-vb júliusban Budapesten, a MÚSZ-elnöke még saját háza táján sem söprögethet, hiszen ott sem került be a döntéshozó testületbe, a szevező bizottságba.