Egy, a Cell-ben megjelent tanulmány szerint a lábasfejűek át tudják alakítani saját RNS-eiket, genomi DNS-eik evolúciójának rovására. Más szavakkal: képesek a sejtjeik szintjén a gyors változásra, hogy megfeleljenek a környezeti kihívásoknak, ahelyett, hogy lassan, generációkon átívelve fejlődnének.
Az új vizsgálatot Joshua Rosenthal, a Massachusetts-i Tengerbiológiai Laboratórium szakértője, valamint Eli Eisenber és Noa Liscovitch-Brauer a Tel Avivi Egyetem kutatói vezették. A csapat korábban már felfedezte, hogy a kalmárok szokatlanul magas arányban szerkesztik RNS-eiket. Az új elemzés során kiderült, hogy ez igaz három másik lábasfejűre, két polip-, illetve egy tintahalfajra is.
A legtöbb élőlénynél az RNS szerkesztése nem túl gyakori. Az ecetmuslicák például RNS állományuk 1 százalékának töredékét képesek csak átkódolni életük során. Igaz, a fajok többsége nem is a gyorsan jelentkező kihívásokat tudja leküzdeni, hanem a DNS-ek lassú átalakulásával és az evolúcióval érik el, hogy idővel átalakuljanak.
Ez különösen igaz a belsővázas fejlábúak alosztályára.
Rosenthal szerint a mutáció általában a természetes kiválasztódás eszközének tekinthető, a lábasfejűek ezt nyomják el, hogy fenntarthassák a rugalmasságot az RNS-ek szintjén. Mivel az állatok DNS-ei csak igen minimálisan változnak az évezredek során, könnyen elképzelhető, hogy ezek az élőlények sokkal régebb óta jelen vannak, mint ahogy eddig hittük.
Egyelőre a kutatók nem tudják, hogy az állatok hogyan képesek ilyen gyorsan átalakítani RNS-eiket. A jelenség mindenesetre választ adhat arra, hogy rövid életük alatt a lábasfejűek hogyan válhatnak olyan meglepően intelligensé. Az állatok ugyanis képesek rejtvényeket megoldani, tárolókat kinyitni, álcázni magukat, sőt, bizonyos esetekben még más tengeri élőlényeket is felhasználnak, hogy elriasszák a támadókat. Nem lehetetlen, hogy agyuk fejlettségének köze van a sejtek szintjén jelentkező gyors változásokhoz.
Egy biztos: bár a lábasfejűek eddig is lenyűgözőek voltak, továbbra is képesek meglepetéseket okozni.