Friss hír a nemzetközi médiában, hogy sokadikként az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet is megerősítette, hogy a magyar határon verik a menekülteket. Arról számoltak be, hogy ütés-, rúgás- és kutyaharapásnyomok vannak a migránsokon, gyakran olyan sérülések is, amelyeket egyszerűen nem lehet a helyszínen ellátni, így a sebesültet kórházba kell szállítani.
Na, nem mintha úgy gondolnám, hogy hirtelen toborzott határvédelmi izéink ne lehetnének sárosak más ügyekben, így a menekültek kirablásában vagy megalázásában, de a verésnek utólag is dokumentálható nyomai vannak, amiket most éppen az Orvosok Határok Nélkül rögzített és tárt a nyilvánosság elé.
Ez nem túl jó hír a magyar Belügyminisztérium számára, mivel újra felvetette azt a kérdést, hogy megfelelő színvonalon sikerült-e kiválasztani és kiképezni a határvadászokat.
Ez az egész kísértetiesen hasonlít az Egyesült Államok kevésbé fényes XIX. századára, amikor különböző államokban, úgynevezett skalpvadászcsapatokat hoztak létre az “indiánprobléma” kezelésére. A csapatok neve onnan ered, hogy a kormányzat meghatározott összeget fizetett minden skalpért, függetlenül attól, hogy férfi, nő vagy gyerek volt-e az áldozat. A lényeg az volt, hogy indián legyen. Értelemszerűen a jelentkezőktől nem kértek erkölcsi bizonyítványt.
Ezek a szabadcsapatok elképesztő dúlást, rablást és tömegmészárlást rendeztek Amerikában, mert állami felhatalmazásuk volt arra, hogy bármit megtehessenek a nem kívánatos őslakosokkal . Ennek a korszaknak állít emléket többek között Cormack McCarthy Véres Délkörök című könyvében.
Egy normális országban ilyenkor a belügyminiszter azonnal vizsgálatot indítana, megkeresné, kik a felelősök a „túlkapásokért” és börtönbe zárná őket. Indoklásnak lehetne azt mondani például, hogy „ez itt 2017, Magyarország és nem 1835, Texas.”
Működő alkotmányos demokrácia vagyunk. Ha esetleg valaki megkérdezné, hogy ugyan miért nem kellene kirabolni a menekülteket, megverni őket és kutyát uszítani rájuk, roppant egyszerű lenne a válasz: „Mert ők sem, és mi sem vagyunk állatok.”
Ha normális országban élnénk, ez történne, de itt nem ez történik majd. A kormányzat azt fogja mondani, hogy a külföldi alapítvány károgása, „fake news”, vizsgálat rosszabb esetben nem is lesz. Ha lesz, nem zárul eredménnyel.
Ne legyen kétségünk arról, milyen szellemiségben teszik majd ezt.