A napi fogyasztási cikkeket gyártó cégeket képviselő Magyar Márkaszövetség tagjai között is vannak olyanok, amelyeket érintett az a Nébih-vizsgálat, amely az osztrák és magyar áruházakban vásárolt termékek összehasonlításából azt hozta ki: kettős mérce érvényesülhet az élelmiszeriparban, azaz silányabb áruk jutnak a magyaroknak. (Többek között a Nébih nevesíti a Nutellát, a Coca-Colát és a Milka csokit is.) A szövetség egy közleményt is kiadott péntek reggel, portálunk ezután megkereste Fekete Zoltánt, a szervezet főtitkárát.
Tőle értesültünk, hogy Ez az információ sem a Magyar Idők cikkében nem szerepelt, sem a Nébih nem jelezte csütörtöki, lapunknak küldött válaszában. Amint Fekete visszaemlékszik, akkor nem is kavart különösebb vihart a sajtóban az eredmény. A szakember valószínűsíti, hogy a most nyilvánosságra került szlovákiai vizsgálat kapcsán került újra elő a jelentés. Feketét, aki elöljáróban leszögezte, hogy a Nébihhel kiváló a szervezet kapcsolata, kérdeztük a vizsgálat megállapításairól, a kettős mércéről és a sajt nélküli spagettialapról is.
Tényleg azért más minőségűek a magyar termékek, mert a magyar fogyasztók mást szeretnek, mint az osztrákok?
Szakmailag tűzbe teszem a kezem azért az állításért, hogy nincsen kettős mérce. Ha van különbség, akkor az a különféle termékváltozatok sajátja, amelyet az egyes országok ízlésére szabtak. A differencia okai lehetnek az eltérő, és a vonatkozó jogszabály szerint jelölendő alapanyag-összetevők is. De ez nem termékminőségi kérdést jelent, hanem azt, mi egy adott ország íz-preferenciája.
A gyártók komoly energiát, pénzt fordítanak arra, kiderítsék az ízlést, és a termékeket ehhez igazítsák. Mi magyarok például, amennyire tudom, jobban szeretjük a karakteresebb ízeket.
A Nébih ízekkel kapcsolatos megállapításaiból pont az derült ki, hogy kevésbé intenzívek voltak a magyaroknak szánt termékek.
Általánosságban mondtam, hogy jobban szeretjük a karakteresebb ízeket, de amint hozzájutok az eredeti Nébih-vizsgálati anyagokhoz, és nem csak a sajtóból tájékozódom, azonnal jelzem a 24.hu-nak, mi a helyzet.
Akkor mégis mitől voltak különbözőek a termékek?
Szakmai nonszensz, hogy ha két élelmiszer ugyanott, ugyanazon a gépsoron, ugyanabból az alapanyagból készül, különböző lesz. Nem különböznek, nem is különbözhetnek.
Vagyis ön szerint nincs kettős mérce az élelmiszer-minőségnél?
Több okból nincs kettős mérce. Például azért, mert egyszerűen nem érné meg. A feldolgozott élelmiszereket többnyire korszerű, hatalmas, aszeptikus gyártósorokon készítik, ennek megbolygatása, fertőtlenítése, átállítása a különböző alapanyagokra óriási költségekkel jár. Egy sima műszakváltásnál, két különböző ízű alapanyag között több száz kilométernyi csővezetéket kell fertőtleníteni. Egy-egy ilyen procedúra annyiba kerül, mint egy családi autó.
Tehát megismétlem, nincsen olyan, hogy ma a magyaroknak silányabb minőséget gyártunk, holnap meg az osztrákoknak jobbat. A gyártónak az éri meg, hogy egy helyen egyféle dolgot gyártson. És büszkék vagyunk arra, hogy például Magyarországon is van több olyan üzem, amely egész Európát látja el hazai alapanyagból készült, de nemzetközi márkával.
De nem csak egy gyártóhely van, és egy helyen nem csak egy gyártósor. Akkor mégiscsak adott a lehetőség, hogy az egyik soron jobb, a másikon kevésbé jó termék készüljön. Nem?
Több gyár is van, persze, de nem arról van szó, hogy az egyikben gyengébb minőséget gyártanak, a másikban meg jobbat, ezt sem a jogszabályok, sem a piac, sem a fogyasztók nem fogadnák el. Ízlésre szabva lehetnek különbségek a termékek között, de akkor is igaz, hogy egy helyen egy fajtát, összetételűt, ízűt gyártanak, és azt szállítják mindenhova. Ha tehát a vizsgálat egyforma termékeket vett górcső alá, akkor fizikai, kémiai, biológiai képtelenség, hogy azok különbözőek legyenek.
Akkor ön szerint mi az igazság?
Vettem a fáradtságot, és végigkérdeztem azokat a gyártókat, amelyek a szövetség tagjai, és nevesítették őket a vizsgálatban. Így például megtudtam, hogy a Nébih-teszttel érintett tejtermékeket is egyetlen gyártósoron készíti a három tulajdonos. Egyetlen gyártósoron folyamatosan megy a zárt rendszerű termelés, ugyanazokkal a paraméterekkel, és mindenhova ezekből a gyárakból terítik a termékeket. Attól, hogy az egyikre német nyelvű címke kerül, a másikra meg magyar, hogyan különbözne a minőségük?
Törtem a fejem, de nem értem, hogyan tapasztalhattak eltérést a termékek érzékszervi vizsgálatánál.
Hivatalos levélben fogom kérni a hatóságot, legyenek szívesek megmutatni a vizsgálatot, szeretnénk támogatni a munkájukat, és mi is megmutatjuk, hol, hogyan és miből készülnek a termékeink. Teljes átláthatóságra kell törekedni mindenkinek..
És nincs semmi ötlete, miből fakadhat az eltérés?
Szerintem a tárolás, a szállítás, a hőhatások és más külső hatások miatt lehetnek nüansznyi különbségek. Vagy éppen amiatt, hogy mennyi volt még hátra az egyes termékek lejárati idejéből. De hadd említsek meg néhány furcsaságot.
- Nem értem, miért pont ezt a 24 márkát vizsgálták, amikor van vagy több ezer márka, több tízezerféle kiszerelésben.
- De ha már 24-et említenek, miért csak 20 termékről olvasunk a sajtóban? Maga a vizsgálat egyébként több esetben nem állapított meg érdemi eltérést. A többire pedig van ésszerű magyarázat.
- És mi a helyzet a vizsgált termékek azonosságával? Hiszen úgy fogalmazott maga a Nébih is, hogy “azonos, vagy nagyon hasonló termékmintákat” vetettek össze. Mert ugye az „azonos” nem egyenlő a „nagyon hasonlóval”.
A tagvállalataink átláthatóan és korrekten járnak el, mindig betartják a jogszabályokat.
Rákérdeztem erre is: a magyar háziasszonyok nem szeretik, ha a vaníliarúd darabkái láthatóak, mert akkor azt hiszik, piszkos a termék.
Levespor, amiben a vizsgálat szerint kevesebb az itthoniban a tartalom?
Két különböző termékről van szó szerintem, két különböző kiszerelésről, mert a töltősúlyuk sem azonos.
A magyaroknak szánt spagettialap, amelyben nincs sajt?
Ha megnézi, az is két különböző termék, más is a nevük. Megjegyzem, az eredeti olasz receptben sincs sajt.
És a többi? A magyarok tényleg jobban szeretik, ha az ostya kevésbé laza, ha a csoki nehezebben olvad, ha a babér nem karakteresebb, kevésbé illatos a kóla, ha a kakaó kevésbé kakaó ízű, ha kevésbé intenzív a leves, és így tovább?
Nem, erről szó nincs. A termék ugyanaz, Ausztriában, Magyarországon, bárhol, ahol eladják. Mert ugyanúgy kell kiszolgálni a magyarokat, mint az osztrákokat és bárkit, nem szabad diszkriminálni. Ha esetenként az alapanyag más, mint a Coca-Colánál a hazai termelőtől vásárolt, hazai kukoricából készült cukor, az meg miért lenne baj? Fel van tüntetve a terméken is. Inkább legyünk büszkék arra, ha magyar alapanyag kerül a nemzetközi márkákba.
