Az időjárás a középkorban is sok olyan szélsőséges kilengést produkált, mint manapság, nem csoda, hogy több száz évvel ezelőtt élt elődeink – hozzánk hasonlóan – riadtan vizslatták az eget, amikor a nyár vagy a tél egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna.
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a klímaváltozás első halálos áldozatai tömeges méretekben a boszorkányként megbélyegzett, ártatlan emberek voltak: brutális módon legkevesebb 50 ezer, de egyes kutatók szerint csaknem 100 ezer embert – többségében nőket – végeztek ki Nyugat-Európában a középkor utolsó századaiban.
Most képzeljük el, hogy ugyanezek az emberek vajon mit művelnének ma egy klímaberendezéseket gyártó cég tulajdonosával, ha megértenék, hogy bizonyos klímákban hűtőközegként használt fluorozott szénhidrogének milyen számottevő mértékben felelősek a globális felmelegedésért? Elképzelhető, hogy az élve elégetést gyöngéd beavatkozásnak tekintenék, s kieszelnének egy olyan kivégzési módot, ami annál is rettenetesebb. Sőt, az is mekkora szerencse, hogy a középkor emberének még fogalma sem volt arról a vicces tényről, hogy a szarvasmarhák metánt böfögnek. Ha tudták volna, hogy ez ugyanúgy felelős a felmelegedés miatt, mint a szén, a kőolaj és a földgáz elégetése, tán kiirtották volna az összes marhát – így mi aligha ismerhettük volna meg az ököruszályleves és a BBQ-szósszal leöntött, sült marhaoldalas gyönyöreit.
Igaz, ha a globális felmelegedés a jelenlegi tendencia szerint folytatódik, akkor elképzelhető, hogy néhány száz év múlva valóban nem lesznek már szarvasmarhák a Földön – de ember sem lesz, aki őket levágja és megegye, mit sem törődve azzal, hogy egy olyan állat húsát fogyasztja, amelynek belsejében metán keletkezik. Ami, valljuk be, meglehetősen abszurd. Neki olyan szarvasmarha nem lett volna kóser, amelyik nem termel metánt? Rejtély.
