A franciaországi Toulouse központjában áll a dominikánusok legszebb kolostora, melyet a későbbi Szent Domonkos alapított 1215-ben a rend első férfikolostoraként. Ennek részét képezi a nyolcvan méter hosszú, téglából épült óriási templom, melyben 1369-ben kaptak helyet az Angyali Doktorként is emlegetett Aquinói Szent Tamás ereklyéi.
Ezeket 1791-ben, a domonkosrendiek menekülésük során elvitték, és csak a szent halálának ötszázadik évfordulóján, 1974-ben foglalhatták el újra régi helyüket – a főoltár alatt.
A köztes két évszázadban a templom, illetve a rendház számos feladatot töltött be: Napóleon pihenő katonáival és fegyvereivel volt tele, iskolások használták tornateremként, kiállításokat rendeztek benne, az első világháború alatt pedig a párizsi múzeumok felbecsülhetetlen értékű kincseit tárolták itt.
A XX. században szépen helyreállított templom mindezek mellett azonban még egy érdekességgel büszkélkedhet, hiszen az oltár mögött furcsa részletre bukkanhatunk, mely a látogatók jó részének biztosan nem tűnik fel:
Az apró kőkezekre és lábakra máig sincs magyarázat, de minden bizonnyal épp úgy az építők művészi szabadságának példája lehetett, mint a nemrégiben bemutatott templomi vízköpők és domborművek, melyek részben a modern kor, részben pedig az elmúlt évszázadok gyermekei.