Nevezzük sznobnak, kérkedőnek, vagy szimplán igényesnek és kifinomultnak azokat, akik évek, sőt talán évtizedek óta azt hajtogatják, hogy az Apple termékeké a jövő, és a Microsoft bizony egyre inkább szürke és jellegtelen a maga kis Windows verzióival, kék halállal, Start menüvel és egyebekkel. És egy Windows-t futtató PC vagy laptop is olyan… átlagos, bezzeg egy MacBook, az maga a finesse, a fehér-ezüst elegancia és csoda.
Az ilyen hozzáállás ráadásul nem változott akkor sem, amikor évről évre jöttek az új bejelentések, hol egy új MacBook érkezett (amikor a rajongók hangos üdvrivalgással fogadták), vagy egy új Windows-verzió (na, még egy újfajta kék halál, mondták az ellenlábasok), esetleg egy frissebb Windows-alapú laptop (és már jött is az almás táborból, hogy na, ez sem lesz soha olyan csodás, mint egy MacBook).
Amikor a hét közepén bemutatkozott a Surface Book és a Surface Studio, a kritikusok egyértelműen azt mondták: hoppá, a Microsoft most végre olyat húzott, amit rég nem, igazán innovatív, és szexi az, amit letettek az asztalra. Csak akkor még hozzátették azt is: holnap úgyis mindent lealáz az Apple. Aztán eljött a másnap, és bemutattak egy tök ugyanolyan MacBookot, mint amilyenek az előzőek voltak, csak épp a drágábbakon van egy extra érintőkijelzős csík, amit pár hét után mindenki úgyis csak arra fog használni, hogy emojikat válogasson rajta a Messenger-csevegéshez.
De mitől lett újra menő a Microsoft, és mi lett unalmas az Apple-ben?
A szakmai kommentárok és vélemények három fontos téren látják a változás okait:
- Ki mer változtatni? Eddig az Apple volt az, aki merész újításokat vezetett be, új irányokba indult, a Microsoft pedig csak ugyanazt pofozgatta és fényesítgette évről évre. Pont ez fordult meg most, az új MacBookok egyetlen igazi újdonsága persze nem rossz, de a Microsoft bemutatón a HoloLens és az olcsóbb VR szemüvegek, a Surface Studio mellé bemutatott “okos tárcsa” mind olyasmik, amik mertek elrugaszkodni az elmúlt évek hagyományaitól.
- Ki hagy több teret a képzeletnek? Nos, a legtöbb vélemény szerint itt is a Microsoft vitte el a pálmát. Az Apple bemutatóján ronggyá elemezték, mi mindent tud a TouchBar, mindent tudunk róla, akár fel is mondhatnánk egy ötösért, míg a Microsoft például csak néhány lehetőséget villantott fel a Surface Dial használatáról. Aztán lehet álmodozni, hogy még mi mindent tudhat a későbbiekben ez az ötletes kiegészítő a virtuális DJ pult tekergetésétől akülönleges játékvezérlésig. Épp az Apple szlogenje volt régebben az, hogy “mindig úgy hagyd ott őket, hogy még többet akarjanak”. A nép most minden információt megkapott tőlük, mintha egy autókereskedő sorolta volna fel a kocsi összes extráját. A Microsoft pedig csak azt mondta: nézd, ez az autó tud egy-két ilyen trükköt, a többiről álmodozz nyugodtan, és szinte minden lehetséges, amit elképzelsz.
- Ki nézi egyenlő partnernek a közönségét? Az Apple-nek egy ideig nagyon bejött az a stílus, amikor azt mondta: nem akarok senkit untatni azzal, hogy hány gigahertzes a processzor és pontosan mik a specifikációi a grafikus kártyának, inkább nézd meg, hogy az új gépünk 127 százalékkal gyorsabb, és látod, itt fehérebben csillog a gomb. Ez az ezredforduló első évtizedének technokrata megközelítése után tényleg üdítő volt, de most már eljutottak odáig, hogy egy új telefon vagy laptop megjelenésekor szinte semmit nem tudunk meg az eszköz részleteiről. A Microsoft legutóbbi bejelentésén viszont sikerült megtalálni az egyensúlyt a közérthetőség és a kielégítő műszaki információ szintje között, nem volt ködösítés, sőt még egy kis önreflexió is belefért, amikor elhangzott: bocs, a Surface termékeket eddig kissé rossz irányba vittük, de majd most. Aztán tényleg jött a majd most, és valóban látszott, hogy tanultak a hibáikból, de még mennyire!
Persze nem azt mondjuk, hogy mindenki, aki eddig MacBookot használt, azonnal vesse a tűzre és térjen át Surface-re. De azt talán még maga Steve Jobs is elismerné, ha még élne, hogy a bátorság és az innováció feliratú labda most átpattant a Microsofthoz. Már csak az a kérdés, maguknál tudják-e tartani elegendő ideig.