A magyar társadalomnak, vagy ha jobban tetszik, a magyar népléleknek pontosan azt jelenti a Fidesz, mint neked a hosszú nap végén legurított hideg sör. A sör, ami mellett megmagyarázod magadnak, hogy megint mások miatt voltál szar a melóban, hogy megint csak a körülmények áldozata lettél és különben is, mindenki ellened van, így pedig nem lehet teljesíteni, ugye.
fröccsnek, füves ciginek, bélyegnek, kereknek, hernyónak, kólának, bárminek, a lényeg az, hogy megszabadítson a tehertől. A felelősség és a szembenézés terhétől, ami néha annyira nehéz, hogy összeroppantja az embert, vagy akár az egész nemzetet. Ezen terhek alól szabadította fel a magyar társadalmat a Fidesz nevű pszichoaktív drog, ami a valóságot jócskán eltorzítva megteremtette az örökös ellenség képét. A minket hátráltató tényező, mint “x” az egyenletben, folyamatosan változik. Hívhatjuk Soros Györgynek, Amerikának, háttérhatalomnak, bevándorlásnak, nemzetközi baloldalnak, Brüsszelnek vagy liberális véleményterrornak, teljesen mindegy, hogy ki áll velünk szemben, le akar minket győzni, amit mi nem hagyhatunk.
Persze, jó dolog a kikapcsolódás
Nem is érdemes elítélni a magyarokat, amiért a Fideszhez nyúltak, a kérdés inkább most már csak az, hogy vajon le tudnak-e jönni erről a kábulatról. Mert, mint ahogy a legkeményebb szereknél, egy idő után itt sincsen visszaút. Érdekes például abba belegondolni, hogy a befideszezett, minden politikai tehertől, tabutól és felelősségtől megszabadított tömegek mikor fogják úgy gondolni, hogy ők nemcsak szírekkel, afgánokkal vagy líbiaiakkal nem szeretnének együtt élni,
Persze, merész gondolatmenet bármiféle kirekesztő rendszert vagy polgári szintű elkülönítő, szegregáló folyamatot vizionálni, de mint tudjuk, egy bedrogozott, lejönni nem tudó vagy nem akaró egyénnél nem lehet tudni, mi lesz a következő logikus lépés. Ráadásul jelenleg a világpolitikai történések sem úgy alakulnak, hogy egyszer csak jönne a kijózanító pofon vagy legalább valamiféle ellenpélda, hogy másképp is lehet csinálni.
