Magyarországon sem ritka, de Oroszországra és Ukrajnára is jellemző, hogy a közbeszédben hajlamosak a nőket hibáztatni azért, ha megerőszakolják őket. Egy ukrán aktivista, Anasztaszija Melnyicsenko kampányt indított, hogy az áldozatok merjenek beszélni arról, mi történt velük.
Melnyicsenko megjegyzi: az egész posztszovjet világra jellemző, hogy ha nemi erőszak történik, az emberek azt kezdik el találgatni, milyen hibát követett el az áldozat, és rendszerint arra jutnak, hogy az a legnagyobb „bűnük”, hogy nők. Az aktivista először saját tapasztalatait írta meg a Facebookon, majd bejegyzése gyorsan terjedni kezdett, és rengeteg nő írta hozzá saját élményeit a szexuális zaklatásról.
Meg akartam mutatni, hogy a nők attól függetlenül ki vannak téve a zaklatásnak, hogy hány évesek, hogy öltözködnek, vagy mikor mennek haza
– jelentette ki Melnyicsenko. A nők a „Nem félek beszélni” jelmondat alatt osztják meg történeteiket, amivel azt üzenik: nem nekik kell félniük vagy szégyenkezniük amiatt, hogy mit tettek velük. Sokak első alkalommal osztották meg másokkal, ami érte őket.
Oroszországban és Ukrajnában a családon belüli erőszak és a szexuális zaklatás szinte mindig tabutéma, amit a szőnyeg alá söpörnek. A nőket arra nevelik, hogy „ne teregessék ki nyilvánosan a szennyest”, ami nagyon káros hozzáállás. A nők tárgyiasítása is mindennapos. Ebben a közegben nehéz elmagyarázni a lányoknak, hogy nyugodtan mondhatnak nemet, és a fiúknak, hogy mik az elfogadható viselkedés korlátai.
Vannak, akik úgy vélik, hogy az internetes kampány nem oldja meg a problémát, de Melnyicsenko azt gondolja, hogy a nyilvános párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy megtalálják a megoldást. És azt is eredményezte, hogy az orosz és az ukrán közbeszédben elfogadhatatlanná vált, ha valaki nyíltan szexista álláspontot képvisel. Az emberek nem hagyhatják tovább figyelmen kívül a problémát, ha szembesülnek annak mértékével. (The Guardian)
