A mostani zavar azzal kezdődött, hogy Szaúd-Arábia kormánya 47 embert, sok Al-Kaidást végeztetett ki vasárnap terrorizmus vádjával, köztük Nimr al-Nimr-t, az egyik leginkább tisztelt síita sejket. Nimr a síita világ egyik mindennapos neve lett, többször is szót emelt a síita kisebbségek vallási jogaiért. Annyira magas volt a főpap reputációja, hogy a szakértők kételkedtek abban, hogy ki lehet őt végezni a beláthatatlan következmények miatt, pedig már két éve halálra volt ítélve. Azért azt lehetett sejteni, hogy a megölésével Szaúd-Arábia átlépi azt a bizonyos piros vonalat, ami egyébként problémák teljes arzenálját hozhatja magával, elég csak a Szíriától Jemenig tartó konfliktusövezetre gondolni.
Vasárnap iráni tüntetők megtámadták a szaúdi nagykövetséget Teheránban, hétfő reggel Szaúd-Arábia befagyasztotta Iránnal a légi közlekedést, és a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat is. A két ország hagyományosan szemben áll egymással, Szaúd-Arábia szunnita vallású, míg Irán síita és ez a megosztottság nem holmi nézeteltérés, hanem évszázados véres testvérharc.
A közelmúltban a szunnita-síita ellentétek dinamikája elkeseredett mértéket öltöttek, az utcai zavargásoktól kezdve a külpolitikai síkig bezárólag. Jemen a két közel-keleti nagyhatalom súrlódásának egyik fő színtere, a proxy-háború itt ütközik ki a leglátványosabban. Az országban teljes a káosz, és az egymással vetélkedő csoportok a szunnita északi szomszéd Szaúd-Arábia és a síita Irán gyámsága alatt működnek. A két legnagyobb szembenálló csoport: az elnökhöz hű és a keleti országrészt ellenőrző szunniták és a volt elnököt támogató, északnyugatról dél felé terjeszkedő síita húszik (Houthis). A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Jemenben nagyon aktív az Al-Kaida, akik az anarchikus állapotban igyekeznék a szunnita-síita ellentétet kihasználni, hogy újabb területeket szerezzenek.
És ott van még a nem kis problémát jelentő Szíria. A szír elnök, Bashar Al-Assad kormányát Irán közvetetten támogatja, a libanoni síita félkatonai szervezet, a Hezbollah-on keresztül. Másik oldalról, a szaúdiak, és fő nyugati partnerük, az Egyesült Amerikai Államok szunnita katonai csoportokat támogatnak az Assad-rezsim ellen. Az a fő baj, hogy egy polgárháború kellős közepén kontrollálhatatlan, hogy az átláthatatlanul töredezett csoportok közül melyik emelkedik ki, vagy támogatja az olyan terrorista-hálózatokat, mint pl. a magát Iszlám Államnak nevező.
Hogy még összetettebb legyen a kép, a többnyire síita Irak szintén képbe hozható, kormányát leginkább Irán támogatja, miközben az iraki felkelőket a szaúdiak pénzelik. És akkor Oroszországot is említsük meg, Iránnal történő összjátékukat indokolhatja, hogy mindkét ország Aszad szövetsége. Egyértelmű ez a trend, októberben az egyik legnagyobb ISIS-ellenőrzés alá került szír város, Aleppo ostromakor például a Hezbollah és az Iránból érkező fegyveresek orosz bombázók segítségével hajtottak végre katonai akciót.
A proxy-frontvonalak mögül most nyíltan kibontakozott szaúdi-iráni konfliktus legfőbb kockázata azonban, hogy nem tudni, hova vezet. Több szaúdi partnerállam, köztük Bahrein és Szudán is megszakította a kapcsolatot Iránnal és „barbár” dolognak minősítik a szaúdi nagykövetség elleni támadást. A legtöbbet azonban Jemen veszítheti, ahol a két vezető hatalom fűtötte polgárháború tragikusan eszkalálódhat.
