Tudomány

Az ausztrál farmerek rászálltak a dingókra, a természet pofonnal jutalmazott

24.hu
24.hu

2016. 12. 05. 17:40

Egy új kutatás szerint elég rosszul sült el az ausztrál farmerek azon törekvése, hogy kiirtsák a dingókat.
Korábban a témában:

Az 1880-as években építették fel a világ leghosszabb, összesen 5 614 kilométer hosszú kerítését Dél-Ausztrália és Queensland területén. Az ausztrálok ezzel olyan szakaszt hoztak létre, amellyel sikerült a dingókat elzárni a haszonállatoktól. A keleti oldalon a ragadozókat szisztematikusan irtották, de alapvetően szabadon vándorolhattak és szaporodhattak a nyugati területeken.

A kerítés a közelmúltban remek környeztet biztosított Dr. Mike Letnic, az Új-Dél-Walesi Egyetem szakemberének új kutatásához. A tudós csapatával olyan légi fotókat vizsgált meg, melyek a keleti oldal két terület mutatták be. A földek közül az egyiken a legeltetés még ma is zajlik, a másikon azonban az 1970-es években megszűnt. A területek képeit aztán összehasonlították két nyugati helyszín fotójával.

A négy régió alapvetően hasonló éghajlatú volt, és mind az 1948. és 1999. között zajló felmérések során lett lefényképezve.

A szakértők korábban megtudták, hogy mindkét dingómentes övezetben elszaporodott egy helyi fás cserjefaj, amely komoly problémát jelent a környék farmerei számára. Az elmúlt évtizedekben a növény drasztikusan terjedt a félig száraz területeken. Ezzel szemben azokon a részeken, ahol a dingók szabadon közlekedhetnek, a cserjék száma csak elhanyagolható mennyiségben növekedett.

Letnic és csapat megvizsgálta, hogy a jelenség hátterében milyen tényezők állhatnak. Az elemzés kimutatta, hogy a ragadozók távol tartása 26-48 százalékkal növelte a cserje lefedettségét. A kapcsolat hátterében egy apró tényező, azaz egy őshonos rágcsáló, a  Notomys fuscus áll. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján sebezhetőként szereplő faj ugyanis megeszi a növény magját, ez pedig megakadályozza a cserje terjedését.

A dingók kirekesztése egy láncreakciót indított el. Azzal, hogy a környezetből eltűntek a csúcsragadozók, elterjedhettek a rókák és a macskák, amelyek éppen a kisebb emlősökre pályáznak. Ez pedig azt jelentette, hogy rövid időn belül megnyílt az út a kártékony növények korlátlan szaporodása előtt.

A csúcsragadozók igen komoly szerepet játszanak saját ökoszisztémájuk egészségében – ezt bizonyítja a Yellowstone Nemzeti Park farkaspopulációjának esete is. A dingók jelentőségét természetesen korábban is ismerték a szakemberek, azt azonban ezidáig nem sikerült kimutatni, hogy még a növényekre is ilyen súlyos hatással van a faj visszaszorulása.

A jelenség feltehetőleg a világ más tájain, más élőlényekkel hasonlóan játszódhat le.

Letnic szerint az állattenyésztők és a ragadozók közti konfliktusok komoly veszélyekkel járnak. Az élőlények kiszorítása visszafordíthatatlan láncreakciót indít meg, éppen ezért sok esetben érdemes a haszonállatok védelménél hosszútávúbb célokat is kitűzni.

Az ember természetesen nem csak a ragadozókat üldözi. Ausztráliában szintén komoly veszélynek vannak kitéve a nyulak, melyek ugyan valóban okoznak károkat a termésben, eltűnésük azonban teljesen felboríthatja az ökoszisztémát.

(Via: IFL Science)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.