Bár az elmúlt évtizedekben már azt hittük, mindent tudunk az őskorban élt állatokról, az az elmélet csak mostanában kezdett közkeletűvé válni, hogy a dinoszauruszok talán nem is úgy néztek ki, mint a gyíkok sokszorosára nagyított változatai. A legfrissebb kutatások arra mutatnak, hogy az ősgyíkok – vagy legalábbis azok egy része – tollakat, vagy tollszerű “borítást” hordhatott, az ezekre utaló nyomok azonban a kültakaró felépítése miatt elporladtak. Ezért ábrázolták a dinükat évszázadokon át, az első biológia-történeti könyvektől a Jurassic Park filmekig csupasznak.
Arról pedig szintén csak találgatni tudtak, milyen színűek voltak egykor az őskor állatai, hiszen egy bizonyos időszaknál régebbi maradványokból képtelenség volt megállapítani ilyesmit. Főleg akkor, ha nem is a maradványokat, hanem úgynevezett fosszíliákat találtak, amelyekben ugyan néha megtalálhatók az eredeti állatok maradványai is, de sok esetben ezek lenyomatok – a tetemekre rakódott föld, láva, sziklák megkövesedése által keletkező minták, amelyekben megmarad az állat formája, de maga a test “kiporlad” innen.
Egy idei tanulmány szerint azonban most új módszerrel lehet vizsgálni az ilyen leleteket, és egyes esetekben már sikerrel is jártak azon a téren, hogy sokkal több információt nyerjenek ki belőlük. A Kínai Tudományos Akadémia és az amerikai Észak-Karolinai Egyetem közös kutatócsoportja egy 130 millió éves madár fosszíliáját vizsgálta, olyan biológiai nyomokat keresve, amelyek az állat színére engednek következtetni.
Az Eoconfuciusornis a korai krétakorban élt, és az egyik első olyan madárfajként tartják számon, amelynek már nem fogai, hanem keratin-alapú csőre volt a ma élő madarakhoz hasonlóan. A maradványokat biológiai és kémiai vizsgálatok sorozatának vetették alá, hogy pigment-tartalmú részecskéket, úgynevezett melanoszómákat találjanak. A melanoszómák felkutatásával korábban is próbálkoztak kutatók, de az eddigi módszerekkel nem lehetett biztosan megmondani, hogy az eredeti állatét, vagy egy későbbi “biológiai fertőzés” nyomait, tehát valamilyen baktérium vagy egyéb állat részeit találták-e meg.
Viszont a kutatók most a maradványokban talált keratinnal vetették össze a melanoszómákat, a keratinban ugyanis egyértelműen jelen van ez a részecske is, ezzel pedig egyértelműen az adott állathoz lehet kötni. Mivel pedig a tollakban nagyon sok keratin található, a tollas állatoknál a többihez képest jobban alkalmazható ez a módszer. És itt jutunk vissza a dinoszauruszokhoz, és ahhoz az újkeletű felfedezéshez, hogy sokuk tullakkal is rendelkezett.
Ha a meglévő leletekben keratin nyomait keresik, az új módszer segítségével meg lehet mondani, milyen színű lehetett az ősgyíkok kültakarója, de ebből következtetni lehet az evolúciójuk folyamatára, elterjedésükre, részletesebb felépítésükre is. Szóval lehet, hogy a következő Jurassic Park egy újraforgatott első rész lesz egy csomó tollas dinóval. Ha pedig tényleg igaz, hogy az ősgyíkok még hápogtak is, minden eddigi filmélményünket dobhatjuk a kukába.
