A vörösszemű levelibéka (Agalychnis callidryas) Latin-Amerika trópusi területein őshonos. A barátságos külsejű kétéltű utódai messze nem olyan passzívok, mint más békák ivadékai: a faj ebihalai veszély esetén bármikor kitörhetnek a zselés pete börtönéből.
A Bostoni Egyetem kutatóinak új tanulmányában a szakértők azonosították a szabadulóművészek egyik enzimét, amely az eltűnést segítheti.
A petében fejlődő embriók képesek érzékelni a közeledő ragadozók mozgásából származó rezgéshullámokat, így időben ki tudnak kelni tojásukból. A tudósok egy enzimet fedeztek fel az apró ebihalak fejénél, amely veszély esetén kiszökik, és lyukat vág a lágy pete oldalában, ezzel biztosítva kiutat.
Mivel ezek a békák a tojásokat vízfelszínhez közel lévő levelekre teszik, a szökevények könnyedén a biztonságot nyújtó vízbe jutnak, így tűnve el a ragadozók elől. Az ebihalak ezután addig úszkálnak, míg meg nem nőnek.
A vörösszemű levelibékának kifejlett állapotában is van egy remek módszere az ellen, hogy ebéddé váljon. A kétéltűek alapvetően zöld színűek, de oldalukon kék vagy lila alapon fehér csíkos a bőrük, talpuk pedig narancssárgán pompázik.
Ennek oka a védelem. A békafaj fő kihívói olyan fajok, melyek a látásra hagyatkoznak zsákmányszerzés közben. Mikor a ragadozó lecsap áldozatára, a béka egyszerűen felvillantja élénk mintáit, ezzel megzavarva a támadót. Az állatnak így marad ideje gyorsan odébbállni.
A speciális színezetnek van még egy átverő funkciója: a kétéltű ezzel mérgezőnek mutatja magát – a valóságban azonban nem az.
(Via: Popular Science)
